Tüdőgyulladás: továbbra is az egyik vezető halálok

A tüdőgyulladás (pneumonia) gyakori megbetegedés, mely az emberiség történelmét végigkíséri, tüneteit már Hippocrates is lejegyezte. A betegség évente hozzávetőleg félmilliárd embert érint világszerte, több mint egymillió ember halálát okozva. A fejlődő országokban továbbra is az egyik vezető halálok. A fertőzöttek aránya az 5 éven aluli és a 75 év feletti populációban a legnagyobb – hívja fel a figyelmet Dr. Eszes Noémi, a Budai Magánorvosi Centrum pulmonológusa.

A tüdőt érintő akut légúti fertőzést baktérium, vírus és ritkán gomba is okozhatja. A nem fertőzéses eredetű tüdőgyulladások hátterében fizikai vagy kémiai irritáló anyagok, allergiás vagy egyéb kóros immunológiai folyamatok állhatnak. "A baktériumok közül a leggyakoribb kórokozó a Streptococcus pneumoniae (Pneumococcus) és a Haemophilus influenzae valamint az úgynevezett atípusos tüdőgyulladást okozó Chlamydia és Mycoplasma pneumoniae. A vírusok közül a Respiratory Syncytial Virus (RSV) okoz leggyakrabban tüdőgyulladást. A kiváltó kórokozó azonban a felnőtteket érintő esetek több, mint felében nem kimutatható" - mondja a szakorvos.

A betegség kialakulásának szempontjából számos állapot rizikófaktornak számít, melyeket a diagnózis felállításakor illetve a kórkép súlyosságának meghatározásánál is figyelembe kell venni.
• életkor (5 év alatt és 65 év felett),
• dohányzás,
• krónikus légzőszervi megbetegedések,
• egyéb krónikus betegségek (cukorbetegség, szívelégtelenség, veseelégtelenség),
• gyengült immunrendszer (veleszületett vagy szerzett immunhiányban szenvedők; pl. HIV fertőzöttek, malignus betegségben szenvedők, kemoterápiás kezelésben részesülők, lépeltávolítást követően, rossz szociális körülmények között élők esetén),
• alkohol és drogfüggés,
• a váladékmobilizálást, köhögést nehezítő kórállapotok (pl. stroke, ágyhoz kötöttség).

A tüdőgyulladás leggyakrabban cseppfertőzéssel, vagy a szájüregi váladék belégzése, aspirációja révén terjed. Az utóbbi esetben a szájüregben megtalálható mikroorganizmusok okozhatják a fertőzést. Azokban, akiknél a köhögési reflex csökkent (idősek, izomgyengeségben szenvedők, alkohol vagy gyógyszerhatás alatt állók) fokozott az aspirációs pneumonia kialakulásának kockázata.

Tünetek
A tüdőgyulladás klinikai képe, a betegség lefolyása függ a kiváltó ágenstől. A típusos bakteriális, az atípusos és a virális tüdőgyulladás tünetei különbözőek a szakember elmondása szerint.

Típusos tüdőgyulladás
Leggyakoribb kórokozója a Pneumococcus (Streptococcus pneumoniae), mely a hospitaliztációt igénylő felnőttkori otthon szerzett pneumoniák mintegy 40%- ért felelős.

Heveny típusos bakteriális pneumoniát okoz, mely általános, gyakran hirtelen kialakuló tünetekkel jár: láz, hidegrázás, elesettség, gyengeség lép fel, melyek mellett a légzőszervi tünetek is megjelennek: produktív köhögés (gennyes, néha véres köpetürítés), szapora légzés, mellkasi fájdalom, hátfájdalom, légszomj jellemzi a kórképet.

Idősebb betegeknél a tünettan a fentiektől eltérően szegényes lehet, előfordulhat, hogy az egyetlen észlelhető klinikai tünet a tudatzavar.

Atípusos tüdőgyulladás
Mycopasma pneumoniae okozta fertőzés: Cseppfertőzéssel terjed, ritkábban orr-torokváladékkal fertőzött tárgyak útján. Gyakori oka az iskolás gyerekek és fiatal felnőttek tüdőgyulladásának. A légzőszervi tünetek a vírusos megbetegedésre hasonlítanak. Jellemző a láz nélküli kínzó, száraz köhögés. Sok esetben tüdőn kívüli, úgynevezett extrapulmonális tünetekkel is járhat, úgy, mint izom-, és ízületi fájdalom, bőrkiütések, neurológiai tünetek.

Chlamydia pneumonia okozta fertőzés: Cseppfertőzéssel terjed, a tünetek a Mycoplasma fertőzéshez hasonlóak. A jellemző szárazköhögésen kívül torokfájás, arcüreggyulladás, izom-, és ízületi fájdalom kísérheti. Gyakran enyhe atípusos pneumoniát okoz.

Legionella fajok okozta pneumonia: A kórházi kezelést igénylő súlyos tüdőgyulladásoknak a Streptococcus pneumoniae mellett a legfontosabb kórokozói. A Legionella fajok vízben, nedves környezetben élő mikroorganizmusok. A baktérium az aerosolok inhalációjával kerül be a szervezetbe, fertőzésforrást jelenthetnek pl. a légkondicionálók, a közösségi zuhanyzók, párásítók.
Emberről emberre nem terjed. A kórokozó okozta tüdőgyulladás influenzaszerű tünetekkel jelentkezik, izomfájdalom, gyengeség, magas láz kíséri. A légúti tünetek szárazköhögés, nehézlégzés formájában jelennek meg. Kezdetben vizes hasmenés, később veseműködési zavarok, májenzim eltérések és idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak.

Vírusos tüdőgyulladás
A vírusok a gyermekkori tüdőgyulladások 15-30%-át okozzák, köztük az RSV a leggyakoribb. Felnőttkorban a pneumoniák kisebb hányadáért felelnek, itt az influenzavírus okoz leginkább tüdőgyulladást. A megbetegedés általában járványosan jelentkezik. Fő tünetei a magas láz, szárazköhögés, nehézlégzés, elesettség.

A vírus okozta tüdőgyulladás szövődményeként vagy azzal egyszerre, társfertőzésként kialakulhat bakteriális tüdőgyulladás is a kórképet súlyosbítva.

Diagnózis
A tüdőgyulladás diagnózisát a tüneteken kívül egyéb vizsgálómódszerekkel is meg kell erősíteni. Pneumonia gyanúja esetén mellkasröntgen felvétel készítése mindenképpen szükséges. Az általános laboratóriumi vizsgálatokon kívül a mikrobiológiai diagnosztika (kőpetvizsgálat, hemokultúra, szerológiai vizsgálatok) segíthet a megkezdett kezelés helyességének megítélésében.

Kezelés
A bakteriális tüdőgyulladás antibiotikummal kezelendő a jelenleg érvényben lévő irányelvek alapján. A kezelés megkezdésekor mérlegelni kell a rizikófaktorokat, a betegség súlyosságát, várható lefolyását, a beteg veszélyeztetettségét. Ezek alapján eldönthető, hogy a beteg otthon kezelhető-e vagy kórházi felvételre szorul illetve hogy melyik antibiotikus kezelés a választandó. A kezelésnek az adott betegpopulációban várható kórokozókat le kell fednie. A mikrobiológiai illetve szerológiai vizsgálatok valamint az antibiotikum iránti érzékenység meghatározása segíthet a célzott kezelés megválasztásában. A különböző kórokozók rizikófaktortól függetlenül is különböző súlyosságú pneumoniákat okozhatnak. Rizikófaktor esetén a kórlefolyás rosszabb.

A virális tüdőgyulladások halálozási aránya magas, így a betegség gyanúja esetén kórházi felvétel szükséges. Ezen esetekben antivirális és antibakteriális kezelésre egyaránt szükség lehet.

Az antimikróbás kezelés mellett a tüneti terápia része a lázcsillapítás, folyadékpótlás, ágynyugalom illetve szükség esetén az oxigénpótlás. A súlyosság megítélésében objektív paramétereket tartalmazó score rendszerek segítenek, magas pontszám esetén intenzív osztályos kezelés, gépi lélegeztetetés is szükséges lehet.

Megelőzés
Tekintettel a betegség veszélyeire, a betegekre és a kezelés költségeiből adódóan a társadalomra rótt teherre, a megelőzés szerepe rendkívül fontos. Az egészséges életmód és a higiéniai szabályok betartása mellett a Pneumococcus fertőzés szempontjából veszélyeztetettek számára javasolt a gyermekkori kötelező védőoltások közé is bekerült Pneumococcus vakcina beadása.

Az első hatékony oltóanyag a kórokozó 23 típusának antigénjét tartalmazó poliszacharid vakcina, mely néhány évig tartó védettséget biztosít. Az úgynevezett konjugált poliszacharid vakcina kevesebb, 13 szerotípus antigénjét tartalmazza, ugyanakkor immunmemóriát kialakítva tartós védettséget jelent. A 65 év felettieknek illetve az influenza szempontjából fokozott kockázatú személyeknek évente javasolt az influenza vakcina beadása is.