Bizalmi kérdés a családok orvosának lenni

Dr. Székely Annamária több mint 10 éve miskolci praxisában háziorvos, ahová nem csak komlóstetői betegek járnak. Oktat rezidenseket és negyedéves hallgatóknak, szigorlóknak tart gyakorlatot, közben pedig közösséget épít, gondoz: nyugdíjas orvosoknak és kamarai tagoknak szervez programokat. Az Év praxisa a Kárpát-medencében díj harmadik helyezettjével beszélgetett a webbeteg.hu.

Miért tartotta fontosnak, hogy tanítson?
Úgy gondolom, hogy olyan lesz a következő orvosnemzedék, ahogyan mi tanítjuk őket erre a hivatásra. Az oktatás végigkíséri az életemet: az 1984-85-ös tanévben a kazincbarcikai Egészségügyi Szakközépiskolában egy évet tanítottam. Szintén a mélyvízbe kerültem, mert egyik napról a másikra megkaptam egy érettségi előtt álló, negyedikes osztályt, ahol hiányosságok voltak a belgyógyászati tudásban. Behoztuk a lemaradást, igaz, kemény időszak volt, de mindannyian sikeres érettségi vizsgát tettek. Az osztályban volt egy tanuló, aki nehéz körülmények között élt, de tudomásomra jutott, hogy ő is orvos szeretne lenni. Felkészültünk az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyre, ezek után nagy örömünkre bekerült az első 10 közé, így felvételit nyert az orvosi egyetemre, jelenleg Budapesten háziorvos.

Jelenleg is tanít, gyakorlatot vezet, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és a Debreceni Orvostudományi Egyetem Családorvosi Tanszékének akkreditált oktatója.

Az egyetemek családorvosi tanszékeinek megalakulása óta részt veszek a medikusok oktatásában. A családorvosi gyakorlat speciális helyzet az oktató és a hallgató között, hiszen a betegellátás mellett lehetőség van személyes beszélgetésekre, amelyek a hivatás érzelmi kapcsolati rendszerét is érintik. A Miskolcon eltöltött évek alatt három rezidensem volt, akik jelenleg is praxisban dolgoznak.

Miként értesült Az Év praxisa a Kárpát-medencében pályázatról? Mit szólt az elismeréshez?
A betegektől tudtam meg, hogy jelöltek, amikor már több történetet beküldtek. Meglepődtem rajta. Olvastam a betegtörténeteket, amelyeket megosztottak, csodálkoztam, meghatódtam. Úgy érzem, ezzel is fejlődtem. Sokszor nem is maga a gyógyítás, a siker élménye, hanem az érintette meg a beteget, amit mellé kapott, a figyelmet, törődést, kedvességet, támogatást. Amikor bekerültem az első tíz orvos közé, elindult egy őrületes hadjárat. Mindenki szavazott, megváltozott a rendelő hangulata, mindenki lelkes volt, a páciensek és családjuk összefogott a közös cél elérése érdekében. Köszönet jár érte minden betegnek, akik pályázatukkal és szavazatukkal elősegítették ezt az elismerést. A díj munkatársamnak, Ágnes nővérnek is szól, hiszen ez egy csapatmunka. Ági 30 éve dolgozik a 71-es körzetben, így betegeink állapotáról, körülményeiről sok információval rendelkezik, ami a mindennapos rendelésekben nagyon sokat jelent. Köszönet érte.

„Köszönöm a családomnak, hogy elfogadták a hivatásomat, és megértették, hogy nincs se családi ebéd, se családi vacsora, hogy - ha kell - este 11-kor ugrok fel és megyek, és hogy a színházba is a szélére vesszük a bérletet, hogy szaladhassak, ha hívnak."
Az orvosi kamara (MOK) munkájában a kezdetektől részt vesz Dr. Székely Annamária, aki négy évig a Hegyalja Orvosi Kamara elnökeként dolgozott. Harmadik ciklusban a területi szervezet titkáraként intézi az ügyes-bajos dolgokat, programokat szervez. Mint elmondta, nyáron kirándulni mennek a tagokkal, télen kiállításokra, színházba, koncertre mennek, mikulás összejövetelt szerveznek a nyugdíjas orvosoknak. Tartalmat adunk a tagság mellé, hiszen olyan a kamara, amilyenné mi tesszük. Már készülnek az április végi, immár harmadik orvos-művész tárlatra, amely országosan tevékenykedő kollégák munkáit mutatja be, 35 kiállítónk lesz.