Végzetes és költséges szívbetegségek

A kardiovaszkuláris betegségek új európai statisztikai évkönyvében Magyarország változatlanul gyengén áll: a halálozásban a legrosszabbak között, a szívbetegek egészségügyi ráfordításában a sereghajtók között található. Pedig a szívbetegség csak gazdasági megközelítésben is döbbenetes károkat okoz: évente 240 milliárd forint veszteséget jelent az országnak.

A kontinens szívalapítványait tömörítő Európai Szívhálózat - melynek hazánkban tagja a Magyar Nemzeti Szívalapítvány - Brüsszelben Valentin napra időzítve hozta nyilvánosságra a szív és érrendszeri betegségek statisztikai évkönyvét. Az évkönyv a kardiovaszkuláris betegségek európai halálozási és megbetegedési adatainak összegzésén kívül részletesen taglalja a betegséghez vezető kockázati faktorok és életmódi tényezők helyzetét. Az európai statisztikai kiadvány a koszorúérbetegség okozta terhek megértésének új dimenzióját adja a betegség okozta anyagi károk felbecslésével. Az uniós szinten a kardiovaszkuláris betegségek okozta 192 milliárd euro kiadás meghaladja az Unió egész költségvetését, mely 129,1 milliárd euro 2008-ban.

Az Oxfordi Egyetem kutatói által összeállított kiadványból kitűnik, hogy hazánk továbbra is sereghajtó az uniós országok között a szíveredetű halálozást tekintve. Rajtunk kívül csak a balti államok szégyenkezhetnek jobban.

Különösen aggasztó a 64 év alatti, tehát lényegében az aktív korban lévők koszorúérbetegség okozta halálozásának mértéke. Ebben a tekintetben az Unió egyes, hagyományosan fejlett országaihoz képest nálunk a halálozás 300 százalékkal magasabb. Sajnos, egyértelmű a lemaradásunk a környezetünkben lévő, újonnan csatlakozott államoktól is. Lengyelországhoz képest például a hazai szívhalálozás 50 százalékkal magasabb, de még Románia és Bulgária értékeit is meghaladja.

Az elmúlt évek trendjét megfigyelve megállapítható, hogy egy korábbi rendkívül magas szintről a férfiak koszorúérbetegség okozta halálozásában az ezredfordulóig csökkenő tendencia volt megfigyelhető. Azóta viszont a halálozások javulását egy elhúzódó stagnálás váltotta fel.

Hazánkban az egészségügyi rendszernek minden évben egy állampolgárra vetítve 3852 forintjába kerül a koszorúérbetegség ellátása. Ez viszonylag szerény összeg a környező országokkal összevetve is, ahol például Szlovákiában 5388 forint, Csehországban pedig 6440 forint kiadást emelt ki minden egyes állampolgár zsebéből a szívbetegek ellátása.

A koszorúérbetegség okozta költségek között a közvetlen egészségügyi kiadások ráadásul viszonylag csekély hányadot jelentenek. Jelentősen megugrik ugyanis a veszteség a korai halálozás és a betegségben töltött idő miatti termelékenység csökkenés, továbbá a beteg környezetére háruló járulékos kiadások miatt. 2006-ban Magyarországon az egy főre eső veszteség a koszorúérbetegség következtében 23929 forint volt. Ez az összeg meghaladja a hozzánk hasonló fejlettségű EU országok értékét, mely például Lengyelországban 15401 forint, Szlovéniában 22269 forint volt.

Dr. Kiss Róbert Gábor, a Magyar Kardiológusok Társasága főtitkára az adatokat kommentálva kiemelte, hogy a heveny szívizomelhalásban szenvedők halálozása 2006-ra minden eddiginél kisebb lett. Ez nyilvánvalóan a heveny szívizominfarktusban alkalmazott szívkatéteres ellátás bővülő elérhetőségének köszönhető. Rendkívül fontos lenne, hogy a halálos szívinfarktusok számának csökkentését semmiképpen ne akadályozza anyagi korlátozás. Ezért az akut szívkatéteres beavatkozások költségét ki kellene venni az intézmények teljesítmény volumen korlátjából.

Dr. Nagy András, a Magyar Nemzeti Szívalapítvány elnöke rámutatott, hogy a régiónkban a keringési betegségekre nálunk elköltött legalacsonyabb összeg feltűnően aránytalan ahhoz képest, hogy a betegség okozta társadalmi költségek viszont itt a legmagasabbak. A termeléskiesés okozta veszteség összesen 240 milliárd forintot tesz ki évente, így már az ország gazdasági versenyképességét is veszélyezteti. A gyászos mutatók javításhoz kétségtelenül szükség van az egészségügyi kiadások növelésére, ezen belül is a kardiológiai ellátás fejlesztésére. Nem halogatható azonban, hogy a politika a társadalom minden szintjét elérő és mozgósító, hatékony intézkedéseket vezessen be a megelőzés terén is.

A Nemzeti Szívalapítvány vezetője emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió döntéshozói minden eddiginél több figyelmet fordítanak a társadalom első számú gyilkosára, ami megnyilvánul az Egészséges Szív Európai Chartájának kihirdetésében és az Európai Parlament több határozatában is. A hazai lesújtó adatokra tekintettel itt az idő a cselekvésre nálunk is. Az Európai Chartát tavaly hazánkban 18 szakmai és társadalmi szervezet mellett az egészségügyi miniszter is aláírta, mielőbb szükséges lenne a gyakorlatban is megvalósítani.