Vese – csere – bere

A végstádiumú veseelégtelenség – ami a vesebetegségek legsúlyosabb formája, a vese működésének súlyos leromlása – ma ismeretes egyetlen tartós gyógymódja a veseátültetés. A vesepótló kezelések embert próbáló, gyötrelmes monotonitása, a rengeteg időt igénybe vevő művese kezelés sem hoz olyan tartós, és az életminőséget olyan szinten javító megoldást, mint a veseátültetés.

Magyarországon is lehetőség van az úgynevezett élődonoros veseátültetésre, mikor egy közeli rokon, családtag él azzal a lehetőséggel, hogy a kettőből egyik veséjét bajba jutott hozzátartozójának adományozza. A műtétet hosszú kivizsgálás előzi meg, mivel bizonyos betegségek, elváltozások fennállása esetén nem kivitelezhető.

Arra az esetre, ha valaki elszánja magát, és veséjét felajánlja, de vércsoportja nem egyezik hozzátartozójának vércsoportjával, új lehetőség kínálkozik, ez pedig a keresztezett veseátültetés. A nem egyező vércsoport esetén a hozzátartozó szerve nem ültethető be, viszont előfordulhat, hogy ilyen vércsoportú beteg is van a vesére várakozók között. Adott esetben az a szerencsés helyzet is előállhat, hogy ennek a betegnek is van egy hozzátartozója, aki veséjét hasonló okból nem adhatja oda. Ekkor cserélik meg a donorokat, és máris megoldás kínálkozik a műtét kivitelezésére, a transzplantációra.

A szerencse és az orvosi bravúr együttállásának iskolapéldája az április 5.-én a Jones Hopkins Kórház hat műtőjében kilenc orvoscsapat által kivitelezett szervátültetés sorozat. A műtétekben, az elő- és utókezelésben összesen 100 egészségügyi dolgozó vett részt, nekik köszönhetően mind a 12 műtéten átesett jól van.

A bonyolult hatszoros keresztezett transzplantáció induló lépése az volt, hogy öt veseátültetésre váró beteg jelentkezett, mindegyik karöltve azzal a rokonával, aki veséjét felajánlotta. Sajnos egyik esetben sem egyezett a vércsoport, illetve a szövetek nem voltak „kompatibilisek". Az öt donorhoz egy hatodikat választottak be, aki úgynevezett „altruista" szervadományozó volt, vagyis aki önként, emberbaráti szeretetből felajánlja egy számára ismeretlen egyén számára veséjét. Ez utóbbi típusú adományozás teljes anonimitásban marad. E hat ember veséit azután már szabadon lehetett kombinálni, hogy minden beteg a számára legmegfelelőbbet kapja. Mivel a hat donor mellett öt recipiens volt, a fennmaradt vesét a várólistán soron lévő alkalmas recipiens kapta.

Az élődonoros vesetranszplantáció a szervátültetés nemcsak technikailag érdekes változata, hanem a felebaráti, rokoni szeretet megnyilvánulása is.