Veszélyben a teremtés koronái

De miért éppen én? - ezt a kimondott és ki nem mondott kérdést teszik fel közülük a legtöbben, ha a figyelmeztető szavakat hallják. Pedig az egyre gyakrabban ismételt felhívások nem ok nélkül hangzanak el, hiszen Magyarországon évente mintegy 500 ezer férfi szorul orvosi kezelésre prosztatagondok miatt, és 4000-et is eléri az új megbetegedések száma.

A fejüket homokba dugni hajlamosak azzal nyugtatgatják magukat, hogy öregkori kórról van szó. De ma már ez sem igaz, a 30-40 év közötti férfiak 10-15 százaléka, az 50 felettieknek 50 százaléka és a 70-80 év felettiek 90 százaléka érintett prosztata-megnagyobbodásban. Igaz, a tünetek többsége jóindulatú, kezdetben csak nehéz vizelés, pangó vizelet, gyakori vizelési inger, vizelet-visszatartási nehézségek, utócsepegés figyelmeztet arra, hogy valami nincs teljesen rendben. Viszont az évente növekvő számú diagnosztizált prosztatadaganatos megbetegedések, amelyek 75 éves kor után érik el a csúcsot, már mindenképpen kockázatot jeleznek.

- A kockázat valóban igen nagy - erősíti meg Vargha József urológus szakorvos is, aki azonnal hozzáteszi, hogy éppen ezért az évente megismételt szűrés 50 éves kor után nem csupán ajánlott, hanem szinte kötelező jellegű. - Az időben felfedezett prosztatabetegség a legtöbb esetben gyógyítható. Az urológusok számára ismert a prosztata specifikus antigén (PSA), amely egy fehérje természetű anyag. A prosztata szövete termeli, és vérmintából kimutatható. Ha az értéke magasabb, további vizsgálatra van szükség. Ez a tény lehetőséget ad a prosztatarák korai, még gyógyítható szakaszában történő felismerésére.

Az orvos arra is figyelmeztet, hogy egyébként a kórnak nincs specifikus tünete. A prosztatarák lefolyása hosszú folyamat, amely kezdetben akár tünetmentes is lehet. A prosztata megnagyobbodása miatt később húgyúti szűkület és elzáródás jöhet létre. Amikor a beteg észleli a panaszokat, akkor már rendszerint a betegség előrehaladott állapotban van. Amíg a fiatalabb férfiaknál a prosztatagyulladás okoz főként panaszokat, idősebb korban a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás, illetve szélsőséges esetben a prosztatarák fenyeget. A daganatos elhalálozások sorában a prosztatarák a második helyen áll. Ezért is fontos az időben történő felismerés, amelyhez az orvosi lehetőségek adottak, de a másik fél, a beteg partnersége is szükséges.

Ahogy a szakember elmondja, a prosztatarák kialakulásának okát nem ismerik az orvosok, de számos hajlamosító tényezőre már felfigyeltek. Ilyen többek között a genetikai tényező, az életmódban rejlő hibák, az egészségtelen táplálkozás és a mozgásszegénység. Érdekes megállapítás, hogy a skandináv férfiak közül kevesebben szenvednek prosztatabetegségekben, és Magyarországtól délre is sokkal kevesebb férfit érintenek ezek a kórok.

Az biztos, hogy a férfi nemi hormonoknak van szerepük a prosztatarák kialakulásában. Azok az orvosok, akik ezt az összefüggést feltárták, Nobel-díjat kaptak - ugyanis a gyógyító terápia alapja éppen ez a felismerés.

A prosztatarák terápiája bevált orvosi protokoll szerint történik, és nem korlátozódik a műtétre és a sugárkezelésre. Ezek akkor alkalmazhatók jó eredménnyel, ha a daganat csak a prosztatát érinti, és nem terjedt még át szomszédos, esetleg távolabbi szervekre. Ha már áttéteket is diagnosztizálnak, a daganat fejlődését igyekeznek megakadályozni, "megszelídíteni" a beteg életminőségének jelentős romlása nélkül. Erre a férfi hormonszint csökkentése kínál módot gyógyszeres beavatkozással. Az eljárás lényege, hogy az androgén hormon vérben mérhető szintjét antiandrogén gyógyszerekkel mérséklik.

Mindent összegezve a terápiás lehetőségek mellett a beteg felelőssége és fegyelme az, amely az egyre terjedő daganatfajta számára "megálljt" parancsol a szervezetben, vagy legalább élhető éveket kínál az érintettek számára. A helyes módszer - és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni -, ha a veszélyeztetett férfiak megfogadják a tanácsot, és az egyszerű, fájdalom nélküli szűrést választják, megelőzve a bajt.