Veszélyesek az új típusú fogamzásgátlók

A hormonális fogamzásgátló tabletták köztudottan trombózis-provokáló hatással bírnak, így szedésük nagy körültekintést és óvatosságot igényel. Bár sokszor hallani, miszerint a ma kapható készítmények csupán minimális veszélyt jelentenek, ám friss tanulmányok szerint a legújabb gyógyszerekről ez sajnos nem mondható el, így esetükben fokozott rizikóval kell számolni. A problémára prof. Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája hívja fel a figyelmet.

A British Medical Journal szakmai folyóiratban megjelent tanulmányban az angliai Nottinghami Egyetem kutatói közzétették legújabb megfigyelésüket, miszerint az újabb, negyedik generációs fogamzásgátló tabletták (drospirenone, desogestrel, gestodene vagy cyproterone tartalmúak) fokozottabb trombózis rizikóval járnak, mint az elődeik. Ezek a készítmények ugyanis akár 4-szeresére is növelhetik a mélyvénás trombózis kialakulásának esélyét, míg a régebbiek „csupán" 2,5-szeresére.

A vérzés és a véralvadás egyensúlyának fenntartásában ugyanis egy antitrombin nevű fehérje is részt vesz, melynek feladata, hogy megkösse az aktivált alvadási enzimeket. A fogamzásgátló tabletták hormontartalma azonban az antitrombin szintézisének gátlásával megzavarja a folyamatot, melynek hatására a kevesebb fehérje kevesebb alvadási faktort képes megkötni, így a trombózis kialakulásának esélye megnő. Ha az illető esetleg az alvadási rendszer V faktorának ún. Leiden mutációjának hordozója, akkor a fogamzásgátlók még veszélyesebbek lehetnek trombózisra.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek el kellene vetnie ezt a fogamzásgátlási lehetőséget, ám amennyiben előfordult már a családban trombózis, illetve tüdőembólia, érdemes rizikóbecslésen részt vennie, hogy megtudhassák, mennyire biztonságos a tabletta szedése. Ennek során fény derülhet az esetleges genetikai hajlamra, mely még inkább növeli a vérrögösödés esélyét, csakúgy, mint bizonyos betegségek (pl. daganat), a dohányzás, a súlyosabb visszérproblémák, a túlsúly, illetve a mozgáshiány. Ezeket a tényezőket összevetve a szakorvos akár másfajta védekezési módszert is javasolhat az illető biztonsága érdekében.