„Legyen erőnk elviselni azt, ami ezután jön” – kívánja dr. Szepesi András idei első jegyzetében.
Kedves és Tisztelt Olvasóim!
Amikor ilyen „terepszínű” címet adok a jegyzetemnek, akkor az mindig erős belső vívódásomat jelenti. Ars poeticám: soha senkit nem akarok megbántani, mert évtizedes tapasztalatom, hogy ez lehetetlenné teszi az értelmes párbeszédet. Márpedig az „erősebb” fogalmazásra néha nagy a kísértés. De régóta tudom, olvastam egy ismert magyar egészségpolitikusnál is, hogy „az egészségügy a kormányzati politika sajátos attitűdje”. És ha a kormányzati politikáé, akkor az ellenzéki politikáé is.
Így az egymással szembenálló, egymást agyonsértegető egészségpolitikusok értelmes párbeszéde, pláne együttműködése sajnos majdnem lehetetlen. De a bőrükből nem tudnak kibújni. Sajnos, többnyire „magukkal rántják” a hátterükben dolgozó szakértőket is, és ilyenkor úgy tűnik, mintha nem ugyanarról az egészségügyről lenne szó. Három példáról és egy meglepő segélykiáltásról szól mai jegyzetem.
Aktív évet zártunk
Takács Péter államtitkár, hála Istennek, szépen kipihenhette magát, mert ma, pénteken reggel erőtől és bizakodástól duzzadó nyilatkozatot tett, közösségi oldalra feltöltött videójában: aktív évet zár a magyar egészségügy. Nyilván, nem kezdek itt vele vitatkozni, biztosan így érzi.
Az év nagyobbik részében tervezett és egyeztetett a kulisszák mögött a kormány berkeiben, és az év vége felé salátatörvény, majd kormányrendeletek tömege jelent meg a Közlönyben. Ez biztosan rengeteg munkával járt. Időnként egy-egy szakmai rendezvényen utalt is ezekre, megszólalásai után magasra csapott ez érdeklődés lángja. A szakmai szervezetek és a szakújságírók meglehetősen boldogtalanok voltak az információhiány miatt. Késő ősszel végre egy kiszivárogtatás során ismertté váltak tervek, normaszövegek. Na, akkor lett igazán pezsgő a szakmai közélet!
Utána (részben talán előtte is – e kérdésben több ellentmondás akadt) leült a fontosabb szervezetekkel, a MOK egyeztetést élő közvetítésben bárki megnézhette. Ezután várakozás következett, mi kerül a végleges szövegekbe. A MOK, MESZK, a szakszervezetek nyilatkozatai, hogy finom legyek, nem voltak felhőtlenek. Itt tartunk. Egy egész ágazat figyeli, hogy a valóságban mi fog történni.
Az ügyeletekben, a kórházösszevonásokban, a továbbképzések rendszerében, a teljesítményelvű finanszírozás visszahozásában és kiegészítésében, a béremelések körül – csak hogy a nagyobb tételeket listázzam. Teszem hozzá: a megvalósítás gyakorlati megszervezésében, ellenőrzésében, a szükséges korrekciók megvalósításában, és számos egyéb kérdésben, amire ma talán még nem is gondolunk.
Kacifántos világ
Hogy milyen kacifántos dolog az egészségügyi rendszer, jöjjön három cikkolvasási javaslat: egy külföldi diagnózis, egy itthoni diagnózis és egy brit segélykiáltás.
1. Gaál Csaba
Dr. Gaál Csaba, kb. 40 éve Németországban élő magyar sebész két napja egy kifejezetten kormánypárti lapban szólalt meg, és „szólta meg” a magyar egészségügyet. Teljesen igazságtalanul említette név szerint a magyar egészségügy egyik kiválóságát, aki két évtized alatt éppen azt valósította meg az intézetében, amit Gaál számonkér rajta: a közellátás és a magánellátás harmonikus egymás mellett élését. Akár tanúnak is jelentkezhetek, hiszen számos barátomat, feleségemet és engem is törvényesen kezelt az OEP terhére, és ezt minden súlyos gerincbeteg magyar ember megkapta. A külföldiek, vagy a különleges körülményeket igénylő magyarok fizettek az ellátásért, a mindenkori szabályok szerint. Kár, hogy az elmúlt évek járvány által is sújtott zavaros egészségpolitikája során nem lett országos modell az intézet gyakorlatából.
Egyébként Gaál Csaba kolléga fontos partnere lehetne az elemzőknek és egészségpolitikusoknak, mert olyan részleteket ír meg a német egészségügyről, amelyeken még a mai reformerek is elgondolkodhatnak. Egy dolgot most hiányoltam, a történeti megközelítést a német egészségügy fejlődéséből. Azt, hogy tavasszal lesz 123 (!) éve, hogy a Hartmann szövetség megalapításával megkezdődött a német orvosok, fogorvosok és orvostanhallgatók gazdasági érdekvédelme. Amelyik a háború után más néven (Törvényes Kasszaorvosi Szövetség) megújult, és a német gazdasági csodát (Adenauer és gazdasági minisztere Ludwig Erhard, valamint a Marshall segély) már teljes fegyverzetben várták. Bőven van mit tanulni tőlük!
2. Orosz Éva
Dr. Orosz Éva, az ELTE Egészséggazdasági Tanszék emeritus professzora tartott egy előadást november 25-én saját egyetemén, ami sajnos csak egy közösségi videomegosztón érhető el: „Diagnózis a magyar egészségügyről”. Pár héttel korábban már írt ennek egy részéről cikket is, amiben szemléztem Orosz Évát. Rengeteg információ, sok közülük sajnos számunkra nem kedvező. Akit érdekel és van ideje, nézze, olvassa.
Meglepő és figyelmeztető jel, hogy a gyakorló orvos Gaál Csaba és az egészségügyi rendszer kutatója mennyire más fogalomkészlettel, mennyire más nyelven beszél – ugyanarról. Micsoda gondolati távolság van az egészségügy makroszintje, makrogazdasági összefüggéseinek bemutatása és a gyakorlati élet, annak szervezése, problémái között. Miközben elválaszthatatlanul összefüggenek. Ennek megértéséhez nem elég egy politikai ciklus, néhány hét vagy hónap tanulás, sokkal több kell. Rengeteg szakértői csoportmunka, elemzés, tervezés és nemzeti szintű gondolkodás. Kormányokon átívelő nemzeti egészségügypolitika. Aki ezt végre elkezdi, annak hálás lehet a magyar nép és be fog kerülni a történelemkönyvekbe.
3. Adrian Boyle
A harmadik cikk egy segélykiáltás: „Az angol beteg valójában maga az angol egészségügy”. Nem hittem a szememnek. Mivel a magyar orvosok és szakdolgozók Nagy-Britanniában és Németországban vannak a legnagyobb számban, azt gondoltam sokat tudunk róluk. Már többször a magyar politikusok figyelmébe ajánlottam az NHS Adminisztrációt, mert ha már újra állami egészségügyet akarnak építeni, akkor legalább a korszerű igazgatási példákat (persze még jobb Skandinávia) vegyék szemügyre.
Sokáig azt hittem, hogy a kormányoktól kevésbé függő rendszerek stabilabbak. Hát ebbe kiáltott bele Adrian Boyle, a Baleseti Ellátás Királyi Kamarájának elnöke, és válságintézkedéseket követel a kormánytól és az Alsóháztól. Jó lenne, ha a brit egészségügy magyar apologétái megszólalnának. Lehet, hogy a hibáival (pl. alapellátási orvosok nehéz elérhetősége) együtt is jelentős, korszerű és stabilnak gondolt egészségügyi rendszert „sikerült” viszonylag hamar válságba navigálni? Mi történt ott? Mi most éppen arra felé vesszük az irányt?
És egy általános veszély: mindkét jelzett országban egyre nagyobb munkaerőhiány mutatkozik. A többnyire jól képzett és a magyar egészségügy nehézségei között teherbíróvá tréningezett magyar szakemberek a toborzás kívánatos célpontja maradnak és lesznek? Tesznek a vezetőink ez ellen eleget?
Vízkereszt
Vízkereszt éjszakája van.
A római katolikus egyház három emléket ünnepel:
1. A három királyok eljövetelét (ami csak később került át Karácsony éjszakájára).
2. Jézus megkeresztelését a Jordán folyóban.
3. A kánai menyegző csodatételét, az elsőt Krisztus csodáinak sorában.
A keleti ortodox egyház első sorban a keresztelés ünnepét tartja. Éppen erre való hivatkozással rendelt el Putyin másfél nap tűzszünetet, Kirill pátriárkára hivatkozva. De, hogy milyen fura a politika: mivel az ortodox naptár az idén 13 nap késésben van a Gergely naptárhoz képest, az ő ünnepük január 19-é lenne. De akkor a keresztény világ már kevésbé lenne érintett. Láss csodát, az idén az ortodoxok, legalább is a politikai térben áthelyezték a keresztszentelés ünnepét január 6-ra. Annál is inkább, mert a nyugati kultúrkörben vasárnap (8-án) kezdődik a farsang. Ahol bizony fogy a bor is rendesen!
Kamaszkorom óta figyelem, hogy a kánai menyegző egy „vidám csoda” a borivó magyarok körében. Mert az a „mutatvány” hogy a menyegzőn elfogyott bor pótlására vízből lehet bort parancsolni, varázsolni, annak áthallásai is vannak a profánabb gondolkodású (magyar) hívek körében. Hiszen, szinte minden „vendéglátóipari egységben” fennáll a gyanú, hogy a szorgalmas kocsmáros vízzel szaporítja a fogyatkozó borkészletét. Ide tartozik az a kedves régi vicc is, hogy az idős borkereskedő a halálos ágyán a legnagyobb titokban árulja el a fiának, az örökösének: szőlőből is lehet bort csinálni!
Komolykodó jegyzetem végén hadd kívánjak a farsang kezdetén egy kis vidámságot a Kedves Olvasóimnak: kezdődjön jól és optimistán az évünk, hogy legyen erőnk elviselni azt, ami ezután jön. Boldog Újesztendőt kívánok!
Címlapkép: Id. Pieter Brueghel (1525-1569): A farsang és a böjt harca, 1559. Olaj vásznon. 118x164 cm. Kunsthistorisches Museum, Bécs.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!