Az egészségügy feszültségeinek feloldásához ki kell egyezni a politikával, az egészségügyben dolgozókkal, a társadalommal.
Az elmúlt 25 évben nem szakmailag, hanem a politika érdekei mentén ítélték mindig meg az egészségügy kezdeményezéseit. Ahhoz, hogy valami változzon, ki kell szabadítani az ágazatot a politika csapdájából, konszenzusra kell törekedni. Mindezt a magánszektor szerepéről tartott, a Világgazdaság által szervezett csütörtöki egészségügyi konferencián mondta Zombor Gábor. Az egészségügyért felelős államtitkár ugyanakkor elismerte, hogy ez nem könnyű feladat, hiszen „mindenkinek igaza van". Igaza van a politikának, a kormánynak, amikor azt mondja, hogy erején felül biztosít forrást az ágazatnak, igaza van viszont azoknak is, akik azt mondják mindez nem elég.
Az államtitkár szerint, ha csak az egyik oldalt nézzük, azt láthatjuk, hogy 5 év alatt 30 százalékkal nőttek az egészségügy forrásai, óriási mértékben nőtt a beruházási ráta is: fél évtized alatt 1,7 milliárd eurót fordítottak az ágazatban fejlesztésekre. Ugyanakkor azt is be kell vallani, hogy az egészségügyre fordított kiadások GDP aránya Európában továbbra is a legalacsonyabb, a bérek tekintetében is az utolsók között vagyunk, ráadásul a körülbelül 500 milliárd forintos fejlesztés is olyan területeken történt, ahol évtizedek óta semmilyen beruházás nem volt. A legnagyobb ellátási területről, Budapestről nem is beszélve, ahol a beruházási ráta az 1 százalékot sem éri el. Tehát a pozitív eredmények, a meggyőző növekvő számok ellenére, egyértelmű, hogy mindez nem elég a feszültségek feloldásához – tette hozzá Zombor Gábor.
Az ágazat munkaerő krízisében is hasonlóan paradox a helyzet, hiszen a magyar egészségügyi felsőoktatás nemzetközi hírű, de épp ezért folyamatos a versenyfutás a nyugat-európai bérekkel, hogy itthon tartsuk az orvosokat, képzett szakdolgozókat – mondta az államtitkár. Bár a kormány folyamatosan próbálja ösztöndíjakkal, a bérkiegészítések alapbéresítésével, és más ösztönzőkkel megállítani a migrációt, láthatóan ez sem egyszerű feladat.
Az sem vigasztaló, hogy a probléma nem egyedi, hiszen a szomszédos országok hasonló humánerőforrás gondokkal küzdenek. Mindenesetre, ahogy a többi problémát is, meg kell vizsgálni, hogy mi állhat pontosan a hr-krízis mögött, mi az oka, hogy az ágazati átlagbér még ma sem éri el a nemzetgazdasági átlagot, a havi 237 ezer forintot.
Ugyanakkor „nagy levegőt kell venni" és azzal is szembe kell nézni, hogy mi az igazság a kórházakkal. Zombor Gábor példaként említette például azt az intézményt, ahol összesen két nyugdíjas orvos van 93 ezer forintért hivatalosan alkalmazásban, az összes többi munkatársat szerződéssel foglalkoztatják. És itt az 1 milliárd forintos bevételre 500 millió adósság képződött. Az államtitkár megemlítette azokat a nemrég felállított területi egészségügyi bizottságokat, amelyek a korábbinál sokkal szorosabb gazdasági kontrollt végeznek majd a fekvőbeteg-intézményeknél. Ez a szigor is jó alapja lehet annak, hogy az egészségügy eredményesen küzdhessen pluszforrásokért a döntéshozóknál, ugyanis ehhez szükséges az ágazat iránti bizalmat erősíteni, a hitelességet bizonyítani. Jelenleg ugyanis ennek hiánya az egyik nagy probléma – tette hozzá az államtitkár.
Az államtitkár többször is megismételte, hogy a jelenlegi helyzeten, amely az ellátás iránti kereslet növekedését jelentő idősödő társadalommal, a folyamatos migrációval magától várhatóan nem javul, csak konszenzussal lehet változtatni. Szükség van hosszú távú megállapodásra az ágazatban dolgozókkal, és a kormánnyal is legalább 5 évre. Emellett minél előbb meg kellene emelni az egészségügyre fordítható közkiadásokat, amely forrásokat Zombor Gábor szerint nagyobb mértékben is lehetne bővíteni, ha konszenzus lenne arról, hogy ez a pénz hogyan költődjön el.
A közellátás és a magánszektor közötti éles elválasztást az államtitkár előadásában továbbra is szükségesnek tartotta. Mint mondta az a kérdés, hogy hogyan lehetnek a jól működő háziorvosi rendszer modelljét az egészségügy más területeire is alkalmazni. A teljes ellátást tervező új magánkórházra utalva Zombor Gábor megemlítette azt is, hogy a magánellátás kapcsán több érdekes kezdeményezés is létezik, de egyelőre ismeretlen a kimenetelük. Mindenesetre az államtitkár hangsúlyozta, hogy ezzel a szektorral is fontos az együttműködés, velük is meg kell egyezni.
Nem túl bíztató képet festett a magyar helyzetről a konferencián az az előadás, amely az európai országokkal vetette össze a hazai egészségügyi trendeket. Bodrogi József egészségügyi közgazdász bemutatójából kiderült, hogy míg Európa legtöbb országában, még szomszédainknál is nőtt az egy főre jutó GDP, addig nálunk nagyjából ugyanannyi, mint a válságot megelőző években. Az egy főre számolt egészségügyi kiadás is alacsonyabb, mint például a cseheknél vagy a szlovákoknál. Nálunk körülbelül 1800 dollár, az említett országokban viszont 2000 fölött van. A skandinávoknál egyébként ez az összeg meghaladja a 40 ezer dollárt.
Ami igazán szembeötlő az a betegek saját költése: a magyarok az összes egészségügyi kiadás 28 egyes becslések szerint több mint 30 százalékát saját zsebből fizetik.
Az egészségügyi közgazdász felhívta arra is a figyelmet, hogy az egészségügy egy újabb nehéz problémával kerül szembe a következő években. Nyugdíjba mennek ugyanis a Ratkó korszakban születettek, tehát körülbelül 8-900 ezer ember. Mindez azért is jelent nagy nyomást a TB rendszerekre, mert a munkaerőpiacra belépők száma jelentősen elmarad a nyugdíjba vonulókétól, ráadásul utóbbiak átlagkeresete sokkal magasabb, mint a járulékfizető belépőké. Bodrogi József emellett azt is hangsúlyozta, hogy NATO előírások miatt a következő 7 évben a honvédelmi kiadásoknak el kell érnie a GDP 2 százalékát. Ez nagy többletforrásokat von majd el, hiszen jelenleg ez az arány csak 0,8 százalék.
Idegenkedéssel, bizalmatlansággal kezelte az utóbbi években az állam, a politika a magánellátást, miközben szerb és román szinten vannak a közkiadások - mondta Kökény Mihály. Rajta kívül másik két ex-miniszter Gógl Árpád és Rácz Jenő is azt hangsúlyozta, hogy a politika még akkor sem támogatta a magánellátást teljesen, amikor hivatalosan ennek a szektornak az erősítése volt hivatalosan a cél.
A konferencián mindhárom egykori tárcavezető inkább arról beszélt mennyire forráshiányos az ágazat, és a nagy problémákat csak az egészségügyi kiadások növelésével lehetne megoldani. Kökény Mihály szerint az egészségügy jelentőségének csökkenését nemcsak az jelzi, hogy külön minisztere sincs az ágazatnak, hanem ezen a néven már parlamenti egészségügyi bizottság sem működik. Rácz Jenő szerint az adott forrásból csak adott ellátást lehet nyújtani, súlyos helyzet állhat elő, ha a szakma és a politika nem tud összefogni. Gógl Árpád szerint is az „utolsó utáni pillanatban vagyunk"!
Szepesi András egészségügyi közgazdász is arról beszélt, hogy a pártpolitika lenyelte a szakpolitikát az elmúlt 25 évben. Elavultak az ágazatra vonatkozó törvények, a jogszabályok toldozása – foltozása zajlik. Ilyen környezetben nem tudott kifejlődni a privát szolgáltatásokat támogató magán-, illetve kiegészítő biztosítások rendszere sem. Hozzátette: bár nő az igény a magánellátásokra, azonban ellenőrizetlen termékek, reklámok, kuruzslás is jellemzi a piacot.
Privát, állami? Megférnek egymással? - 2. rész
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!