Ha nyugati színvonalú az ellátás, akkor igenis annak ára van. Vagy volna.
A Világgazdaság csütörtöki, az egészségügyi magánszektor szerepéről tartott konferencia második felében Selmeczi Kamill, a FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Szövetségének elnöke, Hankó Zoltán a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke, továbbá Rásky László az Orvostechnikai Szövetség főtitkára az „Ahol a vállalkozóké a főszerep" vitatémát járták körül.
A háziorvos például azt mondta, jó vállalkozónak lenni, csakhogy ennek piaci szabályozása meglehetősen mostoha. A gyógyszerészi kamara képviselője hangsúlyozta, az utóbbi évtizedekben mégsem fordult meg a fejükben, hogy visszalépjenek a „privátból", pedig a piaci környezet nekik sem kedvez. Az OSZ főtitkára azt mondta: „mindenki találja meg a számítását, ha nyugati színvonalú az ellátás, akkor igenis annak ára van…"
Selmeczi doktor abszurdnak tartja, hogy miközben a fekvőbeteg-ellátásban megnőtt a hiány, amit pótolnak, az alapellátók körében hasonló konszolidációról soha, sehol szó sem esik. Pedig a szolgáltatók felé fennálló rendezetlen számlája miatt azonnal megszüntetik a vállalkozását. Inkább saját zsebéből korrigálja a hiányt.
Az OSZ jövőjében komoly szerepet játszik majd a gyógyító-megelőző kassza, az adósságkonszolidáció sikeressége. A gyógyászati segédeszközkassza finanszírozása a múlt évihez képest nő, jövőre eléri az 55 milliárd forintot. Végre a fiskális szemlélet helyett a betegség, a betegszám kapjon prioritást! Selmeczi Kamill külön kiemelte, hogy a pályán lévő alapellátó orvos sokszorosan visszafizette a képzésére fordított állami pénzt.
„A magánegészségügy trendjei" című kutatásról Kertész Balázs a Szinapszis kft. ügyvezető igazgatója beszélt. Deklarált jog a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való, de meglehetősen problémásan rendezhető, hiszen az erőforrások ehhez nem elégségesek. Pedig a kereslet megvan. A betegek és az egészségügyi fogyasztók száma nő. Az érintettek 70%-a ad, adna hálapénzt, de elsősorban a megfelelő minőségi szolgáltatás megvásárlása miatt. 30% kizárólag állami egészségügyi szolgáltatás választana.
A betegek és egészségügyi fogyasztók fele vett igénybe magán-egészségügyi szolgáltatást 1 éven belül. Az átlagos háztartás 50 ezer forintot költ évente magánorvosra, egyéb gyógymódokra. Csaknem 1 millióan egészségpénztári tagok, 30% nem hajlandó többletet fizetni.
A betegek és egészségügyi fogyasztók elsődleges információs forrása az internet még a 60-70 éves korosztályban is. Tájékozottak a kezelési lehetőségek, ellátóhelyek, árak, tekintetében…
Az orvosok 20%-a nem fogad már hálapénzt, igaz a szakorvosok 53%-a magánrendelésen is dolgozik. Mintegy 20%-nak van saját weboldala, további 20% tervezi, hogy neki is lesz ilyen. Az orvosok 70%-a szerint a verseny hasznos az egészségügyben. Vannak nagyon sikeres magánklinikák, ugyanakkor ezek közük országos lefedettséggel, standard magas színvonallal egyik sem rendelkezik.
Csak saját zsebből fizethető a magán-orvosi ellátás? Milyen biztosítási modellek jöhetnek szóba? Mi a TB, a magánbiztosítók és önkéntes pénztárak szerepe? Végül, lesz-e az „államiban", illetve a magánkórházban megfelelően képzett szakszemélyzet? Az idő és a politika a választ majd megadja…
„Milyen jövő vár(hat) a magánkórházakra Magyarországon?" A panelbeszélgetés alapjául feltett kérdésre Lantos Gabriella a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója, Rudas László az Istenhelyi Klinika tulajdonosa és Papik Kornél a Budai Egészségközpont igazgatója igyekezett válasszal szolgálni. Bár elvben a politika megengedőbb, mint korábban volt, a kereslet azonban nem igazán érzékelhető. Pontosabban a járulékfizetők 53%-a keres fel magánellátást. Mindenekelőtt a középosztály… Egyébként a privátellátókat felkeresők száma évente 20%-kal növekszik. Az első orvoshoz fordulás még csak-csak megy, a további kezelések már az anyagiak miatt igencsak akadozik. Normális esetben a piac megoldja, hogy a közfinanszírozott minőségi, illetve a magánellátás mennyire fér meg egymás mellett. Optimális az lenne, ha valóban megférnének…
Onkológiai-, intenzív ellátás is lehetne magánban? Az a kockázatközösség nagyságának függvénye lehet. Fontos tudni, hogy a magánklinikák sem kényükre, kedvükre műtenek, csak indokolt esetben tehetik. Miért nem írhat laborbeutalót? Táppénzre nem küldheti a kliensét. A szabályozóknak teljesen világosnak kell lenniük, a többit a piac majd úgy is rendezi – hangzott el a beszélgetésben.
Takács Zoltán a Főnix-Med Zrt. vezérigazgatója a „Merre van az előre?" című előadásában elmondta, erre nem kíván választ adni. Ellenben jó néhány jellemzőt felsorolt a magánszolgáltatóról: magántőkéből létesül, a tárgyi és személyi erőforrásokat maga biztosítja, piaci áron szerzi be amire szüksége van és számlát ad a szolgáltatásról. Minden egyéb csak gebinnek számít vagy törvénybe ütközik. Ki vásárol a magántól? Az, aki gyors megoldást akar a problémájára, s ezt az interneten keresi, ár-érzékeny és tudatos vásárló. A ma létező 28 egészségpénztárból ötnél van a tagok 2/3-a míg 90%-uk 11 egészségpénztárhoz tartozik.Végül szintén panelbeszélgetésben vitatta meg az egészségügyi finanszírozással kapcsolatos problémákat Lehoczky László MKB Egészségpénztárának elnöke, Zsembery Levente a Kockázati- és Magántőke Egyesület elnöke, Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!