A bizalom elfogyott, a türelem fogytán

Legalább olyan mérgező eleme a hazai egészségügynek a beszállítói tartozások kései és részleges rendezése, mint a hálapénz volt a gyógyításban, állítja Králik György. Az Orvostechnikai Szövetség elnökével az adósságkonszolidációról, az informatikai beszállítókat érintő változásokról, a gyógyászati segédeszköz ellátás égető problémáiról és az MDR-ről is beszélgettünk, és természetesen szó esett a Szövetség jubileumáról is.

Már év közepére jelentős tartozást halmoztak fel a kórházak, és a konszolidáció sem volt teljes körű. Mekkora tartozásból mekkora rész teljesül, mekkora marad fenn?

Az idei évben rendkívüli mértékben felgyorsult a kórházi adósságok keletkezése, elsősorban az energiaárak növekedése és az infláció miatt. Erre már az év eleje óta figyelmeztettük az egészségirányítást. A nyár elején konkrét tárgyalásra is sor került, de az általunk régóta szorgalmazott, érdemi évközi adósságrendezés elmaradt. Az év végi adósságrendezés eddig soha nem látott összegű, ugyanakkor az október végi lejárt tartozásállomány csupán 71 százalékának rendezésére elégséges. További probléma, hogy vannak olyan intézmények, amelyeknél ez az arány jóval kisebb, illetve hogy a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) és a büntetés-végrehajtás (bv) elsőbbséget élveznek a kifizetés során.

Az elsőbbséget élvezők és a részleges adósságrendezés miatt kifizetetlen számlákat, valamint az újonnan keletkező teljesítetlen számlákat meddig tudják maguk előtt görgetni a beszállítók?

A KEF és a bv kiemelt státusza azt is jelenti, hogy kalkulációink szerint mintegy 30 milliárd forint lejárt követelése marad az orvostechnikai ágazatnak az adósságrendezés után. Ezért is mondjuk azt, hogy a jövő év elején újabb, kb. 50 milliárd forintos adósságrendezésre van szükség, annak érdekében, hogy az orvostechnikai beszállítók lejárt követeléseinek nagy részét is rendezze a kormány.

Ez döbbenetesen nagy szám…

Sajnálattal mondom, hogy a bizalom elfogyott, és a türelem is fogytán. Habár a magyar egészségügyben nem volt szokás, információink szerint egyre több vállalkozás él a jogszabályok adta pénzügyi-jogi eszközökkel, és fizetési meghagyást vagy inkasszót bocsát ki egyes kórházaknak. 

Milyen jelzővel illetné az állandósult adósságrendezést?

Még ha más szempontból is, ez legalább olyan mérgező eleme a hazai egészségügynek, mint amilyen a hálapénz volt.

Javulhat-e a helyzet azzal, hogy az OKFŐ-nek egyre erősebb, jobban kiépített kontrolling rendszere lesz a jövőben, hogy további kódkarbantás várható, illetve, hogy a KEF-hez kerül minden állami intézmény üzemeltetése 2024-ben?

A finanszírozás szabályrendszerének korrekcióját – így az egyes eljárások valós költségének felmérését és annak nyomán a szükséges HBCS-kódkarbantartást – elengedhetetlennek tartjuk, és az egészségirányítás erre vonatkozó szándékát és cselekvését üdvözöljük. Azonban nem mindegy a változások időtávja, és az sem, hogy amennyiben kiderül a szükséges változtatások forrásigénye, azt biztosítja-e a kormány.

Összességében azt kell mondjam, hogy mihamarabb szükség van a finanszírozás korrekciójára és a források bővítésére. Valamint addig is, amíg ez megtörténik, rendszeres költségvetési pluszforrásokkal elfogadható mértéken kell tartani a kórházak adósságát.

2022 elején az állam megvette az eMedSol HIS-rendszert, azzal a céllal, hogy azt vezetik be minden kórházban. Tudomásom szerint ez nem valósult meg. Emiatt milyen következményekkel kell szembenézniük az informatikai beszállítóknak?

Ezt a kormányzati célt a kezdetektől fogva elhibázottnak tartjuk. Nemcsak azért, mert a több évtizede piacon lévő szolgáltató cégek ellehetetlenítését eredményezte volna, hanem azért is, mert a kor információtechnológiai megoldásai miatt a lépésre nincs is szükség. Mára bebizonyosodott, hogy a teljes átállás nem reális. Többek között azért, mert a megfelelő fejlesztői és egészségügyi tudás, valamint az intézmények iránti elkötelezettség mellett hiányoznak a pénzügyi és humánerőforrás-feltételek is. Egyelőre azonban nem született meg a kormányzati döntés, és így nincs kommunikáció a korrekcióról, az informatikai cégek pedig egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Még a szerződéseik egy-egy évvel történő meghosszabbítása is bürokratikus akadályokba ütközik. A dolgozóik megtartása komoly nehézséget jelent reális jövőkép nélkül, az innováció, a K+F indítása, vállalása óriási kockázatot jelent, ezért gyakorlatilag lehetetlen. Ráadásul a befektetők, tulajdonosok menekülnek a magyar medikai informatikai cégektől, ezért az érdemi fejlesztés ellehetetlenül. Mindezek miatt szükség van arra, hogy a kormány mihamarabb deklarálja: a jelenlegi szolgáltatókkal képzeli a hazai egészségügyi informatika jövőjét.

Nézzünk egy másik, szintén nagyon problémás területet, a gyógyászati segédeszköz ellátást (gyse)!  10 milliárd forintos megtakarítás várható év végére, mégsem mozdulnak a 20 éve befagyott árak, így nem csoda, hogy egyre több gonddal küzd a rendszer. Várható ebben előrelépés?

Az egészségügyért felelős államtitkárság kezdeményezésére, a tavasszal tárgyalássorozat indult a gyse-támogatási rend korrekciója érdekében. A tárgyalásokat vezető helyettes államtitkár konkrét terveket vázolt fel, amit az ágazat pozitívan, bár kellő távolságtartással fogadott. Azonban nem egészen három hónap múlva a helyettes államtitkár gyakorlatilag minden korábbi javaslatát és tervét visszavonta. Tulajdonképpen az a jó tanács maradt, hogy a cégek adjanak be áremelési kérelmeket, a NEAK pedig majd elbírálja azokat.

Milyen következményekkel jár, ha marad a jelen állapot?

A következmények már most látszanak. A tavalyi évhez képest több termékcsoportban jelentős visszaesés következett be a támogatással kiszolgált darabszámokban. Ezek alapján úgy kalkulálunk, hogy mintegy 4000 inkontinens beteg és 20.000 kötszerhasználatra szoruló esett ki a támogatásból, az ortopéd cipő ellátásban pedig 91 ezer darabbal kevesebbet szolgáltak ki idén január és szeptember között.

Az ortopéd cipőknél maradva egy pillanatra: nem vet jó fényt az ágazatra a gyógyászati eszközökkel, ortopéd cipőkkel történt visszaélések sora. Az emberi gyarlóságon túl mi a táptalaja ezeknek a bűncselekményeknek?

A gyse-támogatás jogi alapját jelentő gyógyszer-gazdaságossági törvény (Gyftv.) 2007-ben lépett életbe. Azóta minimális változtatás történt a szabályrendszerben, a területet a mindenkori kormányok magára hagyták. Az érdemi ellenőrzés és a felügyelet hiánya, valamint a változatlan, gyakorlatilag hatósági árakból adódó fedezetcsökkenés miatt a cégek nagy része a volumennövelés felé fordult. Ennek sok eszközcsoportban volt legális tere, de borítékolható volt, hogy lesznek olyanok, akik a szabályokat megkerülve próbálnak előnyhöz jutni.

Van-e a tagságuk körében érintettje a csalássorozatoknak?

A Szövetségünknek nincs a most is zajló nyomozásokban érintett tagvállalata, és reméljük, nem is lesz. A nyomozások során begyűjtött információk alapján ugyanakkor lassan célszerű lenne eldöntenie az illetékes állami szerveknek, hogy mi a cél. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis nemcsak az indokolatlan, hanem az indokolt felírások is visszaestek, azaz nőtt az ellátatlanság.

Tudnak-e bármit lépni a csalások visszaszorítása érdekében?

Mi és a társszervezeteink folyamatosan szorgalmazzuk a tárgyalások folytatását, számtalan szakmai anyagunk pihen a döntéshozók fiókjaiban, ám egyelőre úgy tűnik, hogy a problémák száma és nagysága még nem érte el az egészségpolitika ingerküszöbét.

Már érintettük egy fél mondat erejéig a KEF-et. Működőképes lehet-e az a modell, hogy egyetlen központi szerv végzi a kórház-üzemeltetési feladatokat?

Mivel üzemeltetési tevékenységet végző tagvállalatunk nincsen, az eddigi tapasztalataink leginkább arról szólnak, hogy a tevékenységek átadása és a szerződések átvétele miatt, az adósságrendezés folyamatában a KEF elsőbbséget élvez. Ez önmagában nem lenne probléma, ám a tiszta, adósságmentes átadás elérése részben a többi beszállító rovására történt, illetve történik.

A KEF fő feladata mégis csak a közbeszerzések lebonyolítása. Ezen a területen milyen tapasztalataik vannak?

Erőteljes kormányzati szándék, hogy az egészségügyi intézményekhez minden termék és szolgáltatás központi közbeszerzések révén kerüljön, aminek szintén a KEF a fő felelőse. Úgy tapasztaljuk, hogy a KEF nyitott a szakmai egyeztetésekre, és azt látjuk, hogy a közbeszerzési feladatokat a lehető legjobban és a legkevesebb hibával igyekeznek megoldani. Ettől függetlenül úgy gondoljuk, hogy a totális központosítás ezen a területen sem célravezető, bizonyos beszerzéseket szükséges meghagyni intézményi hatáskörben. Továbbra is fontos kérdés, hogy a műszaki tartalmat megfelelő súllyal vegyék figyelembe az ajánlatok értékelése során, és hogy az alacsony ár csak az egyik, de ne a legfontosabb, pláne ne az egyetlen döntési szempont legyen.

Viszonylag kevés szó esik az MDR-ről, az új európai uniós orvostechnikai rendeletről, pedig ha lassan is, de zajlanak a tanúsítások, amelyekért nyilván fizetni kell. Hogy állnak a Szövetség tagvállalatai ezen uniós rendelkezések betartásával?

Bár a termékek biztonságosságának fokozása és nyomon követhetőségük fejlesztése alapvetően helyes szándék volt az uniós jogalkotók részéről, az MDR-rel sikerült rendkívül nehéz helyzetbe és versenyhátrányba hozniuk az európai orvostechnikai ipart. Az egyes termékek MDR szerinti dokumentációjának összeállítása és naprakészen tartása, a szükséges vizsgálatok és tanúsítások elvégzése rendkívül megterhelő mind anyagilag, mind adminisztratív szempontból. Nem véletlen, hogy az érintett cégek számtalan termék gyártásával felhagytak, főleg a kis szériás eszközök közül. További probléma, hogy a szabályrendszer nem egyértelmű, és sok konkrét szakmai kérdésre még az illetékes uniós szerv sem tudja a választ. Jellemző, hogy a korábban elrettentő példaként emlegetett egyesült államokbeli szabályozóknak jóval könnyebb megfelelni, mert világos és egyértelmű elvárásokat tartalmaznak.

És bár 2020 után idén tavasszal egyes MDR-határidőket ismét meghosszabbították, az ipar egyelőre nem látja, hogyan lehet észszerűen alkalmazni az MDR-t, a kisebb cégek számára pedig sokszor nem világos, hogyan lehet túlélni az MDR keretrendszerében.

A nehéz körülmények dacára is jubileumhoz értek: most ünnepli fennállásának 25. évfordulóját az Orvostechnikai Szövetség. Ilyenkor nem maradhat el az eddig végzett munka értékelése és a jövőre vonatkozó célkitűzések megfogalmazása.

Annak ellenére, hogy több, általunk felvállalt és képviselt ügy több mint egy évtizede megoldatlan, összességében mégis sikeresnek tartom az Orvostechnikai Szövetség elmúlt 25 éves tevékenységét. Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem a működésünkből, a munkamódszerünkből, akkor azt mondanám, hogy mindig szakmailag megalapozott, ágazati konszenzuson alapuló javaslatot dolgozunk ki és képviselünk. Az elért eredményeinkből pedig nem az egyes konkrét ügyekben elért sikereket vagy érdemi előrelépéseket emelném ki, hanem azt, hogy mára sikerült az ágazati érdekképviseletek között együttműködést és az alapvető kérdésekben szakmai konszenzust teremteni, és ebből kifolyólag sok ügyben együtt képviselni a tagvállalataink érdekeit. Ez Magyarországon egyedülálló teljesítmény, amiért a Szövetségünk kiemelkedően sokat tett.