A hosszú várólista fontos egészségpolitikai kérdés

Az OECD Health at a Glance: Europe 2014 című kiadványa bemutatja az egészségi állapotra, az egészségre kockázatos tényezőkre, az egészségügyi erőforrásokra, az egészségügyi ellátás minőségére és elérhetőségére, valamint az egészségügyi finanszírozásra vonatkozó legutóbbi adatokat az EU 28 tagországában, a tagjelölt országokban (kivéve Albániát), valamint az EFTA országokban - olvasható az ESKI honlapján.

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés új fejezetként jelenik meg, mely a gazdasági válság pénzügyi és földrajzi korlátokra, ill. várakozási időkre való hatásait is elemzi. Az indikátorok többsége az Európai Bizottság által kidolgozott ECHI indikátor.

A várható élettartam növekedése folytatódott, de az egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak

A születéskor várható élettartam az EU-tagországokban több mint öt évvel nőtt 1990 és 2012 között 79,2 évre. Ugyanakkor a legmagasabb (Spanyolország, Olaszország, Franciaország) és legalacsonyabb (Litvánia, Lettország, Bulgária, Románia) várható élettartammal rendelkező országok közötti szakadék (8 év) nem csökkent 1990 óta. A 65 éves korban várható élettartam szintén lényegesen növekedett: 2012-ben az EU-ban átlagosan 20,4 év volt a nők és 16,8 év a férfiak esetében. A legmagasabb és legalacsonyabb 65 éves korban várható élettartammal rendelkező országok adatai között öt év különbség tapasztalható. A magas iskolázottsággal rendelkező férfiak és nők nagyobb valószínűséggel tovább élnek, és jobb egészségi állapotnak örvendenek. Ez különösen igaz egyes kelet-közép-európai országokra, ahol a magas iskolázottsággal rendelkező 65 éves férfiak négy-hét évvel tovább élnek, mint az alacsony iskolázottsággal rendelkező férfiak. Az EU-tagországokat tekintve a nők átlagosan hat évvel élnek tovább, mint a férfiak. Az egészséges életévek terén a nemek közötti szakadék csak egy év (a tevékenység-korlátozás nélkül eltöltött életévek számát tekintve).

A gazdasági válság egészségre kifejtett hatásai

A válság vegyes hatásokat gyakorolt a lakosság egészségi állapotára és a halálozási mutatókra. Miközben az öngyilkossági ráták kismértékben növekedtek a válság elején, azóta úgy tűnik visszatértek a válság előtti szintre. A közlekedési balesetekből származó halálozások gyorsabban csökkentek a válságot követően, mint a válságot megelőző években. A lakosság légszennyezettségnek való kitettsége szintén csökkent a válság begyűrűzését követően, habár bizonyos légszennyező anyagok szintje növekvő tendenciát mutat.

A gazdasági válság feltehetőleg az elhízás hosszú távú növekedéséhez is hozzájárult, 2012-ben az EU-tagországokban átlagosan minden hatodik felnőtt volt elhízott (2002-ben minden nyolcadik). Egyes országok tapasztalatai arra utalnak, hogy összefüggés mutatható ki a pénzügyi problémák és az elhízás között: azok az emberek, akik pénzügyi nehézségeket tapasztalnak, nagyobb kockázatnak vannak kitéve az elhízással szemben.

Az egészségügyi kiadások csökkentek vagy lassabban növekednek a válságot követően

2009 és 2012 között az egészségügyi kiadások reálértelemben csökkentek az EU-tagországok egyik felében, a másik felében pedig jelentősen lassultak. Az egészségügyi kiadások évente átlagosan 0,6 százalékkal estek vissza, miközben 2000-2009 között évi 4,7 százalékkal növekedtek. Az egészségügyi kiadások visszaesésének okai az egészségügyi munkaerő létszámának és kereseteinek csökkentése, az egészségügyi szolgáltatóknak fizetett díjak csökkentése, a gyógyszerárak csökkentése, valamint a betegek által fizetett co-payment növelése. 2012-ben számos országban mérsékelten nőttek az egészségügyi kiadások (Ausztriában, Németországban és Lengyelországban), ugyanakkor Görögországban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban, Csehországban csökkentek a kiadások.

Az általános lefedettség védelmet jelentett az ellátáshoz való hozzáférés terén

A legtöbb országban általános (vagy közel általános) lefedettség van számos egészségügyi szolgáltatás esetében. Bulgáriában és Görögországban viszont sokan elveszítették biztosított státuszukat, legalábbis ideiglenesen (ugyanakkor történtek intézkedések a biztosítással nem rendelkezők esetében az ellátáshoz való hozzáférés biztosítására. Több országban sor került bizonyos egészségügyi szolgáltatások, ill. gyógyszerek esetében a lefedettség csökkentésére, valamint a betegek által fizetett out-of-pocket kiadások (készpénzkiadások) növelésére. A tanulmány szerint az EU-tagországokban átlagosan kétszer akkora az aránya az alacsony jövedelmű csoportok körében azoknak, akik kielégítetlen egészségügyi vagy fogászati szükségleteikről számoltak be, mint a lakosság egészében, és négyszer akkora, mint a magas jövedelmű csoportok körében. Az elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a kielégítetlen egészségügyi szükségleteknek a jövőben hosszú távú egészségügyi és gazdasági következményei lehetnek.

Az egészségügyi ellátáshoz való hatékony hozzáférés biztosításához megfelelő számú, összetételű és eloszlású egészségügyi szolgáltatóra van szükség. Az egy főre jutó orvosok és ápolók száma folyamatosan növekedett szinte minden európai országban, habár egyes területeken orvoshiány merült fel, például a vidéki és távoli régiókban nincs elegendő háziorvos. Az EU-tagállamokban az egy főre jutó orvosok száma átlagosan 1000 főre 2,9-ről 3,4-re növekedett 2000 és 2012 között. Az orvosok lakosságszámra vetített arányának növekedése különösen gyors volt Görögországban (főként a válság előtt) és az Egyesült Királyságban (2000-2012 között 50 százalékos növekedés volt megfigyelhető). Az orvosok sűrűsége minden országban a városi területeken nagyobb. Számos EU-tagállam pénzügyi ösztönzőket biztosít az orvosok alul-ellátott területekre történő vonzásához vagy megtartásához.

A hosszú várólisták számos európai országban fontos egészségpolitikai kérdést jelentenek. A nem sürgősségi sebészeti beavatkozások terén jelentős különbségek figyelhetők meg a várólistákban az egyes országok között. Miközben egyes országokban a tervezett műtétek esetében sikerült csökkenteni a várólistákat az elmúlt években, a várólisták a válságot követően növekedni kezdtek például Portugáliában és Spanyolországban.

Az ellátás minősége a legtöbb országban fejlődött, de a különbségek fennmaradtak

Az ellátás minősége a válság ellenére a legtöbb európai országban fejlődött az utóbbi években. Az életveszélyes állapotok (pl. szívinfarktus, stroke, daganatos betegségek) kezelése terén bekövetkezett fejlődés a legtöbb európai országban a túlélési ráták javulásához vezetett. A szívinfarktus miatti kórházi felvételt követő halálozási ráták 2000 és 2011 között átlagosan 40 százalékkal csökkentek, a stroke esetében pedig több mint 20 százalékkal. A mortalitási ráták kedvezőbb alakulása az aktív ellátás fejlődését és a kijelölt stroke osztályokhoz való jobb hozzáférést tükrözi néhány országban. Ugyanakkor az egyes országok között továbbra is jelentős eltérések vannak az életveszélyes állapotokat követő halálozások terén. Például egy szívinfarktus miatt kórházba felvett személy kétszer akkora valószínűséggel hal meg a kórházi felvételt követő 30 napon belül Magyarországon és Lettországban, mint Dániában és Svédországban. A daganatos betegségek túlélési rátái a legtöbb országban sokat fejlődtek, beleértve méhnyakrákot, mellrákot és vastagbélrákot is. Ugyanakkor a daganatos betegségek terén is jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatók: a méhnyakrák túlélési rátája több mint 20 százalékkal alacsonyabb Lengyelországban, mint Ausztriában és Svédországban, a mellrák túlélési aránya pedig majdnem 20 százalékkal alacsonyabb Lengyelországban, mint Svédországban. A kutatók a daganatos betegségek és egyéb életveszélyes megbetegedések megelőzésének, diagnózisának és kezelésének fejlesztését javasolják a kedvezőtlen értékekkel rendelkező országok számára.

Az alapellátás minősége szintén sokat fejlődött a legtöbb országban. Ez kitűnik az olyan krónikus betegségek, mint pl. asztma és diabétesz miatti elkerülhető kórházi felvételek számának csökkenéséből is. Ugyanakkor a költséges kórházi felvételek csökkentése érdekében az alapellátás további fejlesztésére van szükség.

A lakosság elöregedése a jövőben tovább fogja növelni az egészségügyi és hosszú távú ápolási ellátás iránti szükségleteket.
Az EU Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának 2012-es előrejelzése szerint 2010 és 2060 között az állami egészségügyi kiadások az EU-tagországokban átlagosan a GDP 1-2 százalékával fognak növekedni, és hasonló ütemű növekedést jeleztek előre a hosszú távú ápolásra fordított kiadások esetében is. Szigorú költségvetési korlátozások közepette kihívást fog jelenteni a magas minőségű ellátáshoz való hozzáférés megfizethető költségen történő biztosítása a teljes lakosság számára.