Shulteisz Emil megkérdezte tőle: mi akar lenni orvos vagy tévébemondó.
Rendelése végén kissé fáradtan, de láthatóan jó erőben fogad. Délelőtt is tucatnyian szerették volna, ha segít rajtuk. Ha tanácsaival hozzásegíti őket egy egészséges gyermekhez. És Czeizel Endre a rák árnyékában, a halál torkából való visszatérés után újra és újra a születésre, az életre koncentrál - olvasható a Népszabadság által készített interjú a nol.hu portálon.
– Az egyénisége sosem hagyta hidegen az embereket. A többség imádja, de vannak, akikben erős ellenérzést vált ki. Megosztó ember. Az ilyenek életútja sokszor nagyon magasan szárnyal, máskor meg lejtmenetbe csap. Mely jellemvonásait tartja a felelősnek ezért?
– Kétségtelenül a személyiségemben rejlik az egyik magyarázat, de az életutamat is okolhatom. Amíg a hetvenes években nem kerültem be a tévébe, szakmai előmenetelem a szokásos volt. Mondjuk, azzal a különbséggel, hogy ’56-ban rosszul viselkedtem, ezért ellenforradalmi minősítést kaptam, és alkalmatlannak minősítettek az egyetemi ifjúság oktatására. Először le akartak küldeni vidékre körzeti orvosnak, de végül Budapesten maradhattam, amiben annak is szerepe volt, hogy a személyzetis hölgy kedvelt.
Az úgymond másodvonalba, a közegészségügybe kerültem, ami azt jelenti, hogy kiestem abból a karrierspirálból, amit az egyetemi ranglétra jelent. Viszont nyugati ösztöndíjakat kaptam, ahol tiszta forrásból tanulhattam a genetikát, amire idehaza nem volt mód, mert szovjet nyomásra burzsoá áltudománynak számított. Úgy éreztem, a szakma fiatal tehetséges kollégának tart és kedvel. Még az idős professzorok is hozzám küldték a sajtót, mert tudták, hogy jól beszélek. Kineveztek az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) amolyan szóvivőjének, mert a többi kolléga nem igazán volt képes népszerűen elmagyarázni az oltásokkal kapcsolatos ismereteket. Így kerültem a tévébe is, mert híre ment, hogy van egy orvos, aki el tudja mondani, amit kell. De jött az első két tévéműsor, és minden megváltozott. Onnantól kezdve én voltam a tévébohóc, a spermahajder, és még az akkori egészségügyi miniszter, Schulteisz Emil is megkérdezte egyszer, mi akarok lenni, tévébemondó vagy orvos.
A teljes interjú a nol.hu portálon olvasható.