A képalkotó diagnosztika felelőssége

Pár nappal ezelőtt jelent meg a hír portálunkon, mely szerint a magyar gyógyszeriparban több évtizedet eltöltött Leitner György váltja dr. Kardos Lillát a vezérigazgatói székben, aki a jövőben a Diagnoscan Magyarország orvosigazgatója lesz. Mi áll a változás hátterében? - járt utána a Radiológia.hu.

Dr. Kardos Lilla: – Szinte napra pontosan kilenc éve lettem a cég első számú vezetője. Egy ekkora szervezet irányítása mellett egyszerűen nincs idő a rendszeres és elmélyült radiológiai munkára. Ám az elmúlt években a Diagnoscan különböző fejlesztései során többször is éreztem, hogy milyen sokat fejlődött a szakma, milyen gyönyörűek lettek a CT- és MR-vizsgálatok, és mennyire hiányzik, hogy egy munkaállomás mellett üljek és leletezzek. Év elején kezdtünk el beszélgetni a nemzetközi menedzsmenttel arról, hogy milyen lehetőség van arra, hogy ismét közelebb kerüljek a szakmához. Végül az a döntés született, hogy új vezérigazgatót keresünk a cég élére, én pedig orvosigazgatóként folytatom a munkát. Bár a kinevezés szeptember 1-től él, Györggyel már korábban elkezdtük a közös munkát, a közös gondolkodást, beszélgetéseket. Kilenc év hosszú idő. A Diagnoscan egy kicsit az én gyerekem is. Megnyugvással tölt el, hogy igazán jó kezekben tudhatom.

– Mennyire bonyolult egy ilyen vezérigazgatói kiválasztási folyamat?

Leitner György: – Bár egy hosszú, professzionális és többlépcsős folyamat eredményeként született meg a közös döntés, ám már a fejvadász első telefonhívására úgy gondoltam, a Diagnoscan kiváló lehetőség és óriási kihívás. Részben azért, mert az egészségügy világa – természetes közegem – mindig is vonzott. Ennek számomra új és érdekes ága a képalkotó diagnosztika, amiről nagyon sokat szeretnék tanulni. Korábbi működési területemmel, a gyógyszeriparral ellentétben a képalkotó diagnosztika elsősorban szolgáltatás, ami erőteljes technológiai háttérrel egészül ki. E tekintetben leginkább a gyógyszerfejlesztéshez áll közel. Vonzó volt a Diagnoscan azért is, mert a cég – Európában és Magyarországon egyaránt – meghatározó szereplő a radiológia világában. Az elmúlt negyedszázadban elképesztő fejlődést mutatott fel, mind korábban a közfinanszírozott ellátásban, mind utóbb a térítéses diagnosztikai ellátás fejlesztésében. 1991-ben egyetlen centrummal indultunk a Podmaniczky utca és a Dózsa György út sarkán, ma már másfélszáz képalkotó diagnosztikai centrumot működtetünk Európa-szerte. Óriási érték olyan céget felépíteni, amely képes kezelni a nagy dinamikájú fejlődést, hiszen vezetési szempontból nagyon nehéz az ekkora léptékű, gyors bővülést jól menedzselni.

– Szavaiból jól érezni, hogy Ön elsősorban menedzser és nem orvos.

L.Gy.: – Valóban, több egyetemen, közgazdaságtudományi és menedzsment képzésben vettem részt, de 1992 óta az egészségügy az a szektor, amelyben igazán jól érzem magam. Mindig is vonzott az egészségügy szervezése, a közjó szem előtt tartása, ezért az általam vezetett cégek sosem kizárólag kereskedelemmel foglalkoztak, hanem a magyar egészségügy integráns és felelős szereplőjeként működtek. Ugyanez a vízióm a magyar képalkotó diagnosztika meghatározó vállalatáról is.

– Mielőtt megkereste volna az a bizonyos fejvadász, hogyan látta, mi a képalkotó diagnosztika lényege?

L.Gy.: – A radiológia az egészségügyi ellátás alfája. Jó radiológia nélkül nincs jó kórház, minőségi egészségügyi ellátás. Aki komolyan veszi a 21. századi egészségügyet, annak ez evidencia. Ezért a képalkotó diagnosztikának óriási felelőssége van – és ez teszi különösen izgalmassá. Az elmúlt hetekben sokat beszélgettünk Lillával, aki hatalmas elkötelezettséggel és csillogó szemekkel mesélt erről a gyönyörű szakmáról. De sok kollégánál tapasztaltam ugyanezt: a radiológusok többsége érzi és tudja, hogy a képalkotó diagnosztika alapvetően meghatározza a betegellátás színvonalát. Az elmúlt 40 évben, de különösen az ezredforduló óta, elképesztő technológiai változás tanúi vagyunk a képalkotó diagnosztikában is. A technológiai robbanás részben megkönnyíti a radiológusok és klinikusok munkáját, részben újabb kihívások elé állítja őket.

– Gyógyszeripari tevékenységének utolsó évében az Ön által vezetett, magyarországi gyártással, klinikai kutatással és számtalan innovatív gyógyszer forgalmazásával foglalkozó cég 35 milliárd forintos árbevételt ért el. Mi kell egy ekkora, komplex rendszer működtetéséhez?

L.Gy.: – A vezetői szemlélet határoz meg mindent. Természetesen hiszek a versenyben, fontosnak is tartom, de azt, hogy egy vállalat vezetőként viselkedik, nem pusztán a rangsorban elfoglalt helye kell, hogy meghatározza. Egy vezető vállalat attitűdjében, viselkedésében, gondolkodásmódjában is ki kell, hogy tűnjön. Ez akár azt is jelentheti, hogy az adott iparág meghatározó vállalatának fel kell vállalni olyan, iparági szintű problémákat is, ami nem feltétlenül fordítható le közvetlenül a cég profitjára, hanem a teljes környezetünket alakítja pozitív irányban. Hiszek abban, hogy a másik felet is értő szakmai dialógussal lehet alakítani az egészségügyi makrokörnyezeten. Ezért is vállaltam fel korábban a GlaxoSmithKline magyarországi vezetőjeként, illetve az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete elnökeként is, sokszor olyan nehezebb problémák felvetését, amelyek hosszú távon egyértelműen a betegek javát szolgálták. Ezt a szemléletmódot szeretném képviselni itt is.

– Ebben az összefüggésben hogyan érhető tetten a Diagnoscan felelőssége?

L.Gy.: – Magyarország legnagyobb képalkotó diagnosztikai szolgáltatója vagyunk. Ez kötelezettséget és felelősséget jelent. Ezért akár egészségpolitikai, akár szakmapolitikai tekintetben is a fejlődés élére kell állnunk, és mindenkivel keresni kell a párbeszéd lehetőségét, legyen az a radiológusok közössége, a kórházmenedzsment, az államigazgatás, vagy az egészségügy világának más szereplői.

– Szakmai területen várható változás a Diagnoscan tevékenységében?

K.L.: – Mivel hamarosan teljes kapacitásommal irányíthatom szakmai projektjeinket, még nagyobb hangsúlyt fognak kapni már jelenleg is futó, betegbiztonsági és betegkomfortot javító tevékenységeink. Ügyfélkapcsolati területen az eddigi kommunikációs és konfliktuskezelési tréningeket még intezívebbé téve bővítjük recepciósaink, asszisztenseink és operátoraink tudását, orvosi területen pedig széles körű belső képzési rendszert szeretnénk kialakítani. Ezen túl fejleszteni szeretnénk teleradiológiai konzultációs lehetőségeinket, a leletek minőségellenőrzését, a másodvélemények szélesebb körű felhasználását is.

– A szakmai képzések csak a Diagnoscan radiológus munkatársai számára lesznek elérhetőek?

K.L.: – Terveink szerint a tudományosan minősített kollégákkal nem csak a radiológusok, hanem radiográfusok számára megvalósuló akkreditált képzéseken külső szereplők is részt vehetnek. A nagyobb szakmai fókusz eredményeként saját kongresszusi részvételünk is szervezettebbé válik, a kollégák tudományos aktivitását is jobban fogjuk követni, és igyekszünk majd motiválni a jó minőségű előadásokat.

– Szakmai területen tehát jelentős fejlődés elé néz a cég. De jobb lesz-e attól a működés, hogy nem radiológus, hanem közgazdász áll a cég élén?

L.Gy.: – Korábbi tapasztalataim is azt mutatták, hogy a szakmai és irányítási feladatok szétválasztása számos előnyt nyújt. Régebben sosem akartam gyógyszerész lenni, most sem szeretnék orvosi, majd radiológus szakvizsgát szerezni. Vezetőként szeretem, ha munkatársaim saját területük legjobb szakértői. Ilyenkor nekem csak az a feladatom, hogy jó vezető legyek: tudjam őket inspirálni, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. Megismerve a Diagnoscan szervezetét, működését és munkatársait, az a meggyőződésem, hogy mind a szakmai, mind a szervezési területen nagyon jó szakemberek dolgoznak nálunk. Úgy érzem, hogy kiváló párost alkotunk majd az orvosigazgató asszonnyal: az új pozíció létrehozásával erősödik a tevékenységünk orvos-szakmai kontrollja, és a meglévő erős alapokon új lendülettel haladhatunk tovább.