A kórház különleges környezet, érzelmi katlan

Rajongással beszél munkájáról és munkahelyéről, a szerinte családias, kollegiális légkörű Péterfyről Szy Katalin, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Rendelőintézet és Baleseti Központ konzulens pszichológusa, onkopszichológusa. A maga által berendezett, a kórházi körülményektől elütő terápiás szobájának ajtaját nemcsak a betegek, hanem a dolgozók előtt is kitárja – olvasható a Kórház lap 2014/4-5. számában.

Nem a betegséget, hanem a beteget gyógyítjuk, idézni Bálint Mihály korszakalkotó gondolatát, amely átszövi egy humánus orvos kórházi gyógyító munkáját, így szükségszerűen, tudatosan, és segítségként használja a lélek tudományának ismereteit. A Péterfyben a fül-orr-gégészetre, sebészetre, urológiára, nőgyógyászatra, onkológiára hívják a szakorvosok olyan betegekhez, akik nem feltétlenül pszichológiai betegségtől szenvednek, hanem a betegség mint krízishelyzet befolyásolja, megváltoztatja a kezelés, a rehabilitáció alatt a beteg kommunikációját, az orvossal való együttműködését, a kórházi környezethez való alkalmazkodását. A kórház egy különleges környezet, egy érzelmi katlan, hiszen az emberi élet legdrámaibb eseményei zajlanak a falai között, fogalmaz Szy Katalin a vele készült interjúban. Egy betegség vagy csak a betegségtől való félelem, szorongás megváltoztathat életvezetést, értékeket, kapcsolatokat, átrendezhet családi viszonyokat, szociális környezetet – ilyen helyzetben sok beteg igényli a lelki segítséget. Pszichológiai konzultációt szakorvos kérhet. Más lélektani helyzetek jellemzik a szülészetet, más az onkológiát, más egy mozgásszervi rehabilitációt, mégis minden területen ugyanaz a munkájáa: a lélek gyógyítása.

Az egészségügyi ellátók is igénylik a támaszt: alattomos lelki állapot a gyógyítók kiégése. A személyiséget átható hivatástudat, a humánus, altruista beállítódás, a nehéz, tartós, larvált érzelmi terhek nagy kárt okozhatnak az egészségügyi dolgozó lelkében, ami akár a viselkedését, hangulatát, teljesítményét, életvezetését, személyes, intim kapcsolatait, sőt, az egészségét is veszélyezteti. Ismert felmérések bizonyítják, hogy az orvosi pályán dolgozók élettartama rövidebb, mint az átlag populációé. És köztudott az a statisztikai adat is, hogy orvosok válási aránya is jóval magasabb, mint más foglalkozást űzőké, teszi hozzá.

Az onkopszichológusnak jó érzés megszabadítani a beteget attól a rettegéstől, ami a köznapi felfogásban szerepel a daganatos betegséghez tapadva. „Egy lelki paraszolvencia számomra a betegnek az a visszajelzése, hogy az élet legnehezebb időszakában nyugalmat, biztonságot jelenthetek neki. Jó érzés, hogy a segítségemmel, egy feltáró terápiával megtalálhatja azt az életeseményt, életvezetési konfliktust, ami pszichogén tényezőként a betegség kialakulásában szerepet játszhatott – s ezt a lelki konfliktust átkeretezhetjük, megoldhatjuk, s esélyt adhatunk a gyógyulásának" – mondja Szy Katalin, aki szerint az onkológiai betegek esetében a halálfélelem, az egzisztenciális rettegés csillapítása egy szép és nehéz feladat.

(Portréfotó: Szipál Márton)