A Kollektív Szerződés ágazati kiterjesztését és az ágazati bérrendezés módosítását szorgalmazzák.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozó Kamara Országos Elnöksége áttekintette a hazai járóbeteg ellátásban dolgozó szakdolgozók helyzetét, problémáit és azzal kapcsolatban a következő megállapításokat, javaslatokat teszi:
Megállapítások
Számos szervezeti, finanszírozási változás történt az elmúlt években a rendelőintézetekben, szakrendelőkben, ami a járóbeteg ellátást intézeti, menedzsmenti szinten és a szakdolgozókat egyéni szinten is érintette. Míg az orvoslásban speciális szakvizsgával dolgozik azonos rendelésen a szakorvos, addig a szakdolgozóknak több szakrendelésen kell asszisztensi feladatokat ellátniuk. Több szakrendelés kódolását, speciális ápolási és asszisztensi feladatokat kell ellátni a munkavégzésük során. Mindezek mellett az asszisztensi feladatokon túl rendszeresen végeznek a szakképesítésükön kívül eső feladatokat (pl. előjegyzés vezetését, takarítást) is.
A béremelés két lépése az állami fenntartású, 256/2013. Kormányrendeletben meghatározott szolgáltatóknál megvalósult. Az egyéb formában működő rendelőintézetekben, szakrendelőkben alkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott szakdolgozók nem teljes körűen kapták meg a béremelést, ez munkaerő elvándorlást és ellátási gondot okozott, illetve okozhat.
Megállapítható, hogy már nem motiváló az egyműszakos munkavégzés sem. A járóbeteg ellátásban a munkahelyi pótlék is elfogadhatatlanul alacsony (a pótlékalap 36%-a, azaz 7200 forint havonta).
A szakasszisztensi képzések száma – minden, az elmúlt években bevezetett kormányzati intézkedések ellenére – csökkent vagy megszűnt, ezért bizonyos szakasszisztensi területen létszám komoly létszámhiány van. A jelenlegi szakasszisztensi képzések nagy része nem állami, hanem magáncégek szervezésében valósul meg. A képzések csak bizonyos létszámmal indulnak (pl. a szemészeti szakasszisztensi képzési ismét hiányzik). A képzések költségei jelentősen megemelkedtek, amit a kieső munkaidő és a helyettesítés pótlásának terhei miatt sem tudnak felvállalni a munkáltatók.
Elmondható, hogy teljes egészében megoldott az asszisztensek, szakasszisztensek kötelező szakmacsoportos továbbképzéseken való részvétele. Ugyanakkor nehezen biztosítható és biztosítható a betegség-, a szabadság, az egyéb hivatalos, valamint a szabadon választott továbbképzéseken való részvétel miatti távollét pótlása.
A védőruha, védőeszközök biztosítása, mosatása az állami fenntartású intézetekben megoldott, azonban vannak olyan intézetek, ahol a kollégák arra kényszerülnek, hogy saját maguk által vásárolt munkaruhában dolgoznak, ezek mosatása nem megoldott, a szakdolgozók ezeket a ruhákat otthon mossák!
Az elmúlt évek egészségügyet érintő szakmapolitikai döntései a sürgősségi ellátás rendszerének centralizálását preferálták, ugyanakkor a szakdolgozók erre nem kellő módon lettek felkészítve a képzéseik során. A sürgősségi betegápoló végzettség megszerzésének aránya jelenleg igen alacsony, ugyanakkor a sürgősségi területen nagyon magas a szakdolgozói minimumfeltételben megfogalmazott személyi erőforrás igény. A munkáltatók ezért más végzettségű szakdolgozókat irányítanak át erre a területre, akik sem szakmai felkészültségben, sem kommunikációban nem érik el a sürgősségi szakápolótól elvárható tudásszintet. Ezt a problémát fokozza az elégtelen kommunikáció az orvosok és a szakdolgozók között.
A sürgősségi betegellátó osztályok járóbeteg forgalma jelentősen megemelkedett, ennek nagyrészt az az oka, hogy a megjelenő betegek közel harmada a távolabbi járó szakrendelési, vagy diagnosztikai időpontját nem hajlandó kivárni, ezért keresi fel ezen ellátási formát. Az előjegyzési és várólisták kikerülése lassan uralhatatlan mértéket ölt a sürgősségi területeken. A betegek a hosszú várakozási idő alatt a szakdolgozókkal türelmetlenek, lekezelően, durván, fenyegetően viselkednek, de ez az orvos jelenlétében ez már nem jellemző.
Az EESzT, a „felhő" novemberi bevezetésére a szakdolgozók nincsenek kellő mértékben felkészítve. A jelenlegi tervek szerint minimális lesz a hozzáférési lehetőségük az elektronikus betegfelülethez, ezért az adminisztrációt jelentős mértékben az orvosoknak kell elvégezni, ami jelentősen meg fogja növelni az egy betegre jutó ellátási időt. Ismereteink szerint a szakdolgozói hozzáférésének kiterjesztése 1-2 éven belül fog csak megvalósulni, ami bizonytalanságot okoz.
Javaslatok
A Kollektív Szerződés ágazati kiterjesztését javasoljuk valamennyi járóbeteg szolgáltatóra, ugyanakkor szorgalmazzuk az ágazati bérrendezés ütemezésének és mértékének módosítását figyelemmel a garantált bérminimum emelés mértékére.
Szükségesnek tartjuk az ágazati pótlékrendszer áttekintését és módosítását járóbeteg ellátásban foglalkoztatott szakdolgozók tekintetében, figyelembe véve a MESZK 2011. évi pótlékrendezési javaslatára. Ezen intézkedések kedvező hatással lehetnek az ágazat munkaerő megtartó és toborzó képességére.
A minimum rendelet járó-betegellátást szabályozó részeit harmonizálni szükséges az új szakképzési rendszerben megszerezhető szakképesítésekhez és végzettségi szintekhez.
Szükségesnek tarjuk a szakdolgozók egységes védőruha ellátásának biztosítását a járóbeteg-ellátás területén is.
Támogatjuk a kiterjesztett hatáskörű ápolók (APN) alkalmazását a járó-betegellátás területén is a krónikus betegek gondozási feladatainak ellátásában. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk a licence által elvégezhető feladatok rendszerének ismételt áttekintését, kidolgozását.
A járóbeteg-utak szabályozásának módosítása, pontosítása szükséges az alapellátás – a sürgősségi járóbeteg-ellátás – a szakellátás között a sürgősségi betegellátó osztályok tehermentesítése érdekében - áll a kamara közleményében.