''A mi kis járványunk'' META analízise

Vicces dolog egy ilyen világjárványt „kisajátítani”, de a jószerencse, a honfitársaink többségének az okossága, az időben meghozott és eredményes intézkedések miatt Magyarország meglehetősen különbözik a legtöbb országtól. Ahhoz, hogy „hungarikumnak” nevezzük, még sok víznek kell lefolyni a Dunán, de a látható (és mérhető) különbségek magyarázatokat követelnek.

Ezekre kereste a választ, immár harmadik alkalommal egy nagyon értékes kis szakmai társaság, egyesület, akikre érdemes figyelni. Már a betűszóval jelzett nevük is rendkívül szerencsés, hiszen utal szakmájuk egyik fontos módszertanára. Így lett a Magyar Egészség – Gazdaságtani Társaságból META, és lett ismert hazai és nemzetközi körökben.

A META és a világítótorony

Így lett a Magyar Egészség – Gazdaságtani Társaságból META, és lett ismert hazai és nemzetközi körökben. Régóta figyelem a tevékenységüket, tagja is vagyok a társaságnak, és ha nagyon elszomorodom az elmúlt évtized(ek) valamelyik nagyon „politika ízű” és egyáltalán nem sikeres, egészségügyi rendszerhibát okozó beavatkozásán, gyakran várom a köreikből érkező értékelést. Rendszerint meg is kapom, mert az elmúlt évtizedek tapasztalt szakemberei, de főleg a fiatalok alkotják a társaságot, akik a hazai rendszer elmélyült és részletekig terjedő ismerete mellett már dolgoztak vagy tanultak külföldön, követik a szakirodalmat és a kutatók vagy szakértő elemzők visszafogottságával vizsgálják ennek a szakterületnek a jelenségeit, eseményeit.

Mi sem volt természetesebb, hogy a koronavírus járvány is központi témájuk lett, és immár a harmadik konferenciát (természetesen on-line) szervezték rövid néhány hét alatt. Az egészségügyi szakújságírók számára ezek a konferenciák egyfajta „világítótorony” szerepet töltöttek be, utalva a META emblémájának választott rajzra. Az elmúlt hetekben számtalan cikk dolgozta fel az elhangzott gondolatokat, még ha nem is azonosították nagy erővel a forrást. Az első alkalommal egy kutató laboratóriumi szakember és egy klinikus számolt be a tapasztalatokról, a másodikon két közgazdász fejtegette nagyon magas színvonalon a népegészségügyi és gazdasági összefüggéseket.

Június 29-én, hétfőn tartották meg a harmadik konferenciát, amely a résztvevők speciális szerepe és tudása miatt volt különleges, és egyben hatalmas tapasztalati keresztmetszetét, egyfajta értékelését adta a „mi kis járványunknak”.

H-UNCOVER

Merkely Béla rektor-professzor a H-UNCOVER vizsgálat előzetes adatait mutatta be (két nappal később, Semmelweis-napon volt a teljes tájékoztató). Ennek, a négy orvosegyetem és a KSH közreműködésével megtervezett és elvégzett reprezentatív felmérésnek nagyon komoly eredményei és következtetései vannak. A magyar társadalom átfertőzöttsége rendkívül alacsony. Akkor is, ha a statisztika nyelvén tól-ig értékeket illik nézni. Ha eszerint Magyarországon kb. 60 ezer ember esett át a fertőzésen, akkor még a legfertőzöttebb régió, a főváros és környékének az adatai is 1% alatt maradnak. Ez mutatja a kivételesen eredményes védekezést, de üzen a közeli jövőnek is, mert az emberek döntő többségének nem alakulhatott ki természetes immunitása a vírussal szemben.

Hogy ez mekkora veszély, azt mutatja, a környező országok hirtelen emelkedésbe kezdett fertőzöttségi adatsora (Ausztria, Szerbia – Belgrád környéke, Olaszország – Veneto tartomány). Így válik érthetővé a miniszterelnök tegnapi kicsit rejtélyes mondata, hogy a kormány csak ne menjen szabadságra, hanem figyeljen. Ennek alapján érthető, hogy a teszteléssel finoman szólva „takarékosan bánó” magyar egészségügyben ezt a kérdést erősen napirenden kell tartani, és az országos tisztifőorvos asszony ezzel ellentétes figyelmeztetése a gyakorlati szakemberek részéről udvarias tiltakozást váltott ki. (Lehet-e ennél finomabban fogalmazni?) 

A kulcsszereplők

Egyelőre magyar sajátosság, hogy a saját egészségügyi dolgozóink többségét sikerül megvédeni a fertőzéstől. Erről számolt be Szlávik János főorvos, a fertőzés gyógyításával foglalkozó szakemberek ikonikussá vált arca, aki a védekezés folyamán szinte naponta vállalta a nyilvánosságot, a betegek és a kollégái képviseletét. Egy kérdésre válaszolva ehhez csatlakozott Bogos Krisztina, a Korányi Pulmonológiai Intézet frissen megbízott főigazgatója, aki mindössze két fertőzött dolgozóról számolt be, a betegellátás súlypontját második helyen (a DPC Szent László Kórház után) vállaló intézetéből.

Kiss Zsolt, a NEAK főigazgatója, a COVID-járvány egészségbiztosítási hatásait mutatta be, és nem lépve ki a kormányhivatalnok szerepéből a megoldandó feladatokat, és a normális betegellátáshoz való visszatérés pénzügyi feltételeit a tőle megszokott szakszerűséggel elemezte.

Nagy András Csaba, a Zuglói Egészségügyi Szolgálat igazgatója a szakrendelő COVID-járvány alatti tapasztalatait mutatta be, különös tekintettel a telemedicina használatára, és a gyakorló szakemberek mindennapi gondjaira.

A konferencia szakmai programját Varga Péter Pál, a Budai Egészségközpont igazgatója zárta, a tőle „megszokott” éleslátással, szókimondással és szelíd humorral. Erőteljesen jelezte, hogy a magánintézetnek is sokrétű szerepe lehet egy ilyen járványban, és ezt a járvány ellátásának szervezéséért felelős szakemberek már a katasztrófa elhárítási terveikben is célszerű ha figyelembe veszik.

META-analízis

A meta-analízis ugyan a tudományos mérések és elemzésének egy nagyon fontos eszköze, de mivel egyfajta áttekintést, az adatok összevetését és erős következtetések levonását jelenti, a magyar egészségügy járványügyi szerepéről rendezett META konferencia egyben egy sikeres járványügyi védekezés meta-analízise is volt. A politikai felhangokat kerülve, a szakértők számos kérdésben további vizsgálatokat, és a tapasztalatok felhasználását ajánlják. (A konferencia erről a linkről elérhető)

Ez a járvány még nem szűnt meg. A vírus még itt tombol, most éppen a távolabbi környezetünkben, Floridában, Kaliforniában, Brazíliában és egyéb gócokban . Nálunk elcsitult, és a nyár talán csökkenti a vírus szaporodását, terjedését. De fenn kell tartani az éberséget, mert az ország népe egyfajta felszabadulásnak élte meg a korlátozó intézkedések feloldását, és még a megmaradt kevés korlátozást is nagyon sokan figyelmen kívül hagyják. A meginduló utazási lehetőségek nagyon komoly veszélye, hogy észrevétlenül visszakerülhet a fertőzés, és a vírus álnok természete miatt, amiről e hasábokon is sok szó esett, már csak akkor észleljük, amikor egy gócban felrobban a fertőzés lángja.

Tényleg lezárult egy négy hónapos járvány időszak. De bármikor folytatódhat. Hogy holnap, kisebb gócokban, vagy ősszel-télen tömegesen, azt még nem tudhatjuk. Most már bőséggel szereztünk tapasztalatot, eszközeink is vannak, nyugodtabban tekinthetünk a jövőbe. De ne feledkezzünk meg az elhalasztott szükségletekről, mert hatalmas beteg tömeg várakozott (meglepően türelmesen) az orvosi rendelők és intézmények kapui előtt. A járvány sikeres átvészelésének az is egy indikátora lesz, hogy a háttérbe szorult nem fertőző betegek hogyan kapják meg a szükséges ellátást, anélkül, hogy a járvány elleni védekezés más szakterületeken okozzon súlyosabb gondokat. De ez már egy következő konferencia témája lehet...

Addig örüljünk a nyárnak, a megszenvedett kis szabadság eljövetelének, regenerálódjunk, amennyire csak lehet, mert itt még nincs vége a történetnek.