A MOK véleménye: becsaptak minket

Két évvel ezelőtt Magyarország miniszterelnöke felkérte a Magyar Orvosi Kamarát szakmai tanácsadó szerepre. A megelőző ciklus mellőzöttsége és hányattatásai után köztestületünk szívesen fogadta a kormányfői megszólítást, és két éven át minden tudását és tapasztalatát latba vetve igyekezett a felkérésnek eleget tenni. Mára azonban bebizonyosodott, hogy egyes kormányzati szereplők nem tudnak, vagy nem akarnak tudni erről. Nyilván ennek is köszönhető, hogy súlyos társadalmi és nemzeti következményeket is okozható döntéseiket a szakma megkérdezése nélkül, a szakmai szervezetek őszinte, szakszerű és teljes egységben megfogalmazott, a jó kormányzás védelme érdekében közzétett aggályai dacára, azokkal szembe menve hozzák meg - fogalmazta meg közleményét a kamara, az elnöki sajtótájékoztató alapján.

Még mielőtt köztestületünket bárki rosszallóan, netán ellenzéki politikai hangadóként kísérelné meg minősíteni, határozottan leszögezzük, hogy minden lépésünket és véleményünket egyedül a hiteles szakmai érvek és a társadalmi érdek határozza meg!

1) Kötelességünk emlékeztetni arra, hogy a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal aktív közreműködője, konszenzussal hozott határozatainak aláírója – ekképpen a társadalmi egészségbiztosítás elvének, valamint rendszerének védelmezője, aki ezzel kapcsolatos törvényjavaslatával is igyekezett az Országgyűlés elé járulni – a jelenlegi kormányerők vezető politikai pártja volt a NEK megalakulásától (2004) 2010-ig. Az azóta eltelt időszak intézkedései nyomán, ámbár inkább az állami egészségügyi ellátás körvonalai látszanak kibontakozni, azonban egy független szakmai intézmény fenntartásának, sőt megerősítésének szükségessége, amely képes és hivatott egészségtervezéssel, egészségügyi költségtervezéssel és elemzéssel a kormányzati döntéshozatal megfelelő szintű háttérintézménye lenni, nem vitatható, sőt egyenesen nélkülözhetetlen. Az OEP kezeli nem utolsó sorban valamennyi közfinanszírozott egészségügyi szolgáltató szerződéseit. Egy átalakulás nyomán keletkező új szerződtetés maga is horribilis költséget felemésztő, zúgolódó elégedetlenséget garantáltan generáló aktus volna, ráadásul erre a minisztérium, annak államtitkárságai és egyéb háttérintézményei – amennyiben ilyen egyáltalán maradna – tudásában és személyzetében egyaránt eleve elégtelenek.

2) Leszögezzük – amint a Magyar Kórházszövetség újabb memorandumában is kifejtette -, hogy az OEP megszüntetése nem egyszerűen egy intézmény végét jelentené, ellenkezőleg egy olyan évszázados tradícióval való szakítást, amely Magyarországot - társadalmi egészségbiztosítási rendszerét illetően – messze kiemelte a világ államainak sorából.

3) Megtörténtét követően az utolsó érdemi akadály is elhárulna az elől, hogy megfelelő politikai akarattal bármikor az egész közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszer könnyedén privatizálható legyen. Márpedig valamennyi történelmi és jelenkori európai tapasztalat is aláhúzza, a privatizált rendszerek a társadalmi kettészakadás, a gazdag- szegény betegellátás kialakulásának bölcsői.

4) Emlékeztetnünk kell arra, mekkora kárral jár a mai napig a korábban független tisztiorvosi szolgálat kormányhivatalokba olvasztása, melynek mindenekelőtt a szakmai minőség látja a betegbiztonságot is veszélyeztető kárát. Nem szabad ezt az OTH megszüntetésével megfejelni, sokkal inkább kellene törekedni a tisztiorvosi szolgálat megerősítésére.

5) Az ENKK jelenleg nemcsak valamennyi rezidens munkáltatója, de – többek között - a teljes orvosi- szakdolgozói alap- és működési nyilvántartás vezetése is feladata, melynek nagy gyakorlattal tesz eleget. Az intézmény megszüntetése jelentős anyagi tehertétel mellett veszélyeztetné a biztonsággal nyomon követhető egészségügyi jogosítványokat, mely nemcsak haza, hanem Uniós, nemzetközi közérdek is.

Összegezve tehát felszólítjuk valamennyi érintett felelős döntéshozót, hogy a felsorolt intézmények megszüntetésének, átalakításának, átszervezésének gondolatával kizárólag szigorúan szakmai evidenciák mentén foglalkozzanak, komoly mérlegeléssel, a szakmai szervezetek valós érveire támaszkodva, velük érdemben konzultálva készítsenek elő kizárólag a társadalom érdekeit messzemenőkig szolgáló döntéseket. Ehhez – mint eddig – a Magyar Orvosi Kamara ezután is készen áll tudása javával a felelős és szakmai alapú döntések meghozatalát segíteni.

xxx

A tegnapi nap folyamán ismerte meg a kamara az alapellátás megújításának II. ütemére rendelkezésre álló 10 milliárd forint felosztásáról szóló kormány-előterjesztés tervezetét. Arról a plusz forrásról van szó, amit az eredeti 2016-os költségvetés - minden nehezményezésünk ellenére - egyedüliként tartalmazott. Az előterjesztés a fogászati, iskolaorvosi és védőnői szolgálatokat leszámítva 5,9 md Ft-ot osztana fel a háziorvosi praxisok között.
Még 2014-ből származik az az ígéret, mely szerint a jelenlegi kormányciklusban évente kap 10 md Ft-ot az alapellátás, melyből a kártyapénz az orvosé, a szakasszisztencia bérét pedig kvázi átvállalja az állam.

Arról azonban nem esett szó, hogy ezért az összegért cserébe új típusú törzskarton kitöltését kellene vállalniuk a kollégáknak, arról, hogy havonta az összes hozzá tartozó biztosított legalább 2%-ánál kitöltik a törzskartont, amiért havonta 50 ezer Ft plusz díjazásban részesülnek külön ellenőrzés mellett és csak a maradék 25 ezer Ft-ot kapnák meg fix jellegű elemként.

Ezt az eljárást - ami ráadásul minden egyeztetés nélkül került bele a rendelet-tervezetbe - nem tekintjük tárgyalási alapnak és a leghatározottabban elutasítjuk. Azért, mert a kormány két évvel ezelőtt úgy döntött, hogy meg akarja erősíteni az alapellátást: nem az alapellátás tartozik Magyarországnak, hanem Magyarország tartozik az alapellátásnak. Az orvos sem saját magának, sem az asszisztenciának nem tud megfelelő bért fizetni.

Tisztességes, egyáltalán nem túlzó összeget követelünk abba a rendszerbe, melynek fenntarthatósága már most is komolyan megkérdőjelezhető. Jelen pillanatban 300 fölött van a betöltetlen praxisok száma az országban és ez csak növekedni fog.
Ez a lépés politikailag káros, nem hasznos a társadalomnak és a háziorvosokat is csak feleslegesen hergeli: a kollégák máris sorban hangot adnak felháborodásuknak. Jelezve a kamara álláspontját, felvette a kapcsolatot az emberi erőforrások miniszterével és az egészségügyért felelős államtitkárral is.

Az egyébként valóban fontos népegészségügyi célkitűzéseket nem szabadna ilyen rövidlátó módon kezelni. Jól előkészített, megfontolt, külön premizált tervre van szükség, amikor valóban naprakész és valid adatokhoz akarnak jutni a döntéshozók - jelentette ki Éger István.