Magyarország a kancelláriák országa lett

Most, hogy a kórházak is már egyszer használatos gumikesztyű helyett kancelláriákat kapnak, elmondhatjuk, hogy Magyarország a kancelláriák országa lett. Ahogy annak idején a decentralizáció forradalmasította a gazdálkodást, úgy töri át a régimódi szisztémát az új központosítás: egyik felügyeletet felügyel egy újabb felügyelet. Kielégítő magyarázatok szolgálnak mindig a változásra, érdekes módon az érvek nem is nagyon különböznek egymástól, mindkét út a helyes, takarékos döntéseket szolgálja.

Az egyik azért, mert helyben jobban tudják, mi, mikor és miért kell, körülhatároltabb a felelősség, a másik azért, mert nagy tételben jobb az alkupozíció, nagyobb a rálátás a területre. Később kiderül, hogy valamiért sem ez, sem az nem működött ideálisan, rengeteg pénz folyt el, nem csökkent a bürokrácia, újra halmozódnak a tartozások, ismét változásra érett a helyzet.

Felelősök, pontos válaszok a miértekre nincsenek.

Szóval mindkét verziónak vannak hívei és ellenzői, de istenigazából még soha nem derült ki, hogy jól jön-e ki az állam, ha minden általa működtetett, netán az önkormányzatok uralta területen furtonfurt elvesz hatásköröket.

Kancelláriákkal, alközpontokkal, régiós centrumokkal operál, ahelyett, hogy ott történne elszámoltatás, javulás, ahol a baj megtörtént. Nem. Ott kiegyenlíti a számlát, majd központosítja a döntéseket. Legtöbb esetben fogalmunk sincs róla, hogy néhány egyetem vagy egészségügyi intézmény elszaladt költségvetésének ¬objektív vagy szubjektív okai vannak-e. Gyűlnek a kifizetetlen számlák, érkeznek a híradások a beszállítók türelmetlenségéről, meglebben a gyanú néhány összejátszásról, közbeszer¬zési anomáliáról – de hogy a rendre felhalmozódott deficitet egy újra és újra szűkre szabott költségvetés okozza-e vagy gondatlanság, szakértelemhiány, erre csak homályos utalások születnek. Történik mindez egészen addig, amíg a különböző szintű és rangú autonó¬miáknak véget nem vet egy miniszteri biztos vagy kancellár.
. Arra kéne felelni, hogy mitől vegetálnak évek óta krónikusan problémás intézmények, s azok gondjait miért nem próbálják helyben megoldani, s miért bolygatjuk fel miattuk folyton az egész rendszert? - írja véleményében a nol.hu publicistája.