A MOSZ a kötelező ügyeletek tervezetéről

A 2010 őszén a NEFMI Egészségügyért Felelős Államtitkársága és a Magyar Orvosok Szövetsége között a túlmunka szabályozásának és elszámolásának egyes kérdéseiről kezdődött tárgyalássorozat legfontosabb kérdése a huszonnégy óra folyamatos munkavégzést követő pihenőidő kérdése volt. A munkáltatói gyakorlat változó technikával, de egyöntetűen arra irányult, hogy ezt a jogszabály által előírt kötelező pihenőidőt utólagosan ledolgoztassa, esetleg az ügyeleti időből levonva, tartamával megegyező óraszámmal csökkentett ügyeleti díjat fizessen a dolgozónak. Evvel szemben szervezetünk álláspontja szerint ez az idő - tehát a kompenzáló pihenőidő miatt munkahelytől távol töltött nyolc óra - a munkaszerződés szerinti kötelező negyven órába beszámítandó. Ez véleményünk szerint mind az Európai Munkaidő Direktíva mind az Európai Bíróság döntései elemzése révén is megerősítést nyert.

Jogalkalmazási logikát félretéve sem méltányos ennek az időtartamnak a munkaidőből történő kivétele. Sehol más területén a munka világának nem teljesítenek munkavállalók rutinszerűen ilyen nyújtott munkaidőt. Mivel az effektív munkavégzés pontosan nem mérhető - ha jobban utánagondolunk a teljesítményelszámolástól eltekintve másutt sem - ezért a nem rendes napi munkaidőben teljesített munkavégzést alapesetben nem tekintik teljes értékűnek, az átlagbér alatt fizetik. Magyarországon jelesül hétköznap az órabére 70%-át kapja érte a munkavállaló. Holott az ilyen munkavégzés, tartósan végezve okozza azt hogy a várható élettartamunk évekkel marad el az átlagostól.

Ráadásul az Európai direktíva szigorúan előírja a túlmunkavégzéssel megegyező idejű pihenőidő kiadását. S mégis egy tizenhat órás pluszmunka után csak nyolc óra pihenőidőt kaphatunk. S ez a nyolc óra sem effektív pihenőidő.
Aki látott már működő magyar kórházat belülről, tudja, miről beszélek. Az ügyeletes orvos reggel hét órakor elkezdi átadni a betegeket a reggel érkezőknek, ott marad referálón, az orvosi dokumentációt végzi. Sokszor csak dél körül vagy később hagyja ott a kórházat. Miért is sietne, családja nincs otthon, párja dolgozik, gyermekei óvodában vagy iskolában, aludni meg úgysem tud. Többen élik meg veszteségként ezt a nyolc órát, mint nyereségként, de elfogadjuk hogy a betegellátás biztonsága érdekében szükséges. Sajnos a fáradt egészségügyi dolgozó rekreációjához nem igazán járul hozzá, ezen a területen lehetne fejleszteni mit. Az azonban, hogy ezt a kötelezően a munkahelytől távol töltött időt ledogoztassák velünk, nem tudjuk elfogadni.

S a látszólagosan hosszúra nyúlt bevezetőt követően itt térek rá a véleményezésre elküldött salátatörvény-tervezet egészségügyi tevékenység egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV tv. Tervezett változtatására. Ez ugyanis teljes mértékben arról szól, miként lehet hatályba lépése esetén a kompenzáló pihenőidőt ledolgoztatni. Ugyanis felhatalmazza a munkaadót, hogy a rendes munkaidő terhére hetente maximum 16 órát egészségügyi ügyelet céljára elrendeljen. Mindezt a korábbi jogszabályi tiltás ellenére akár heti pihenőnapra is elrendelheti, s ez az ügyelet nem számít be az éves 416 órás túlmunkakeretbe. Az ilyen formában teljesített ügyelet díjazása megegyezik az alapbér egy órára eső mértékével, illetve ha pihenőnapra esik a Munka Törvénykönyvében meghatározott mérték szerint 150 vagy 200% attól függően, hogy van e szabadnappal kompenzálva.

Mit is jelentenek ezek a látszólag nem túl jelentős változások?
Azt, hogy megteremtődik a lehetőség a munkáltatók számára, hogy a fentiekben részletezett kompenzáló pihenőidőt jogszerűen ledolgoztathassák. Havi négy, hétköznapra eső ügyelet esetén a korábbi ügyeleti díj ellenében most hat ügyeletre kötelezik majd kollégáinkat. A plusz két ügyeletre a törvénytervezet
60. szakasza alapján a négy ügyeletet követő, összesen 32 óra kompenzáló pihenőidő ledolgoztatása miatt kerül majd sor. Ahhoz sem kell nagy jóstehetség, hogy előre lássuk ezek a kompenzációs céllal elrendelt ügyeletek hétköznapokra korlátozódnak majd, hogy így is kevesebb ügyeleti díjat kelljen fizetni. Hiszen a hétköznapi alap órabérrel szemben pihenőnapon akár 100%-kal magasabb óradíj fizetendő. Sajnos túl jól ismerjük a munkáltatók utólagos minősítési gyakorlatát.

A másik lehetőség szerint a munkáltatói a fent említett havi négy ügyeletet teljesíttetheti a 60§ által megengedett elrendelés útján s a korábbi ügyeleti díj töredékéért.

Bár nem elterjedt módon, de előfordult, hogy a munkavállaló nem vállalt túlmunkát önként, így a napi munkaidő, esetében nem haladhatta meg a napi 12 órát. Hiszen a munkaidő direktíva alapján erre csak önkéntes vállalás alapján kerülhet sor. Ezután a munkáltató mindenkit kötelezhet havi négy ügyelet végzésére.
Véleményünk szerint ezen a ponton a tervezet ütközik a MT és az Európai Munkaidő direktíva gyakorlatával. Hiszen a napi 12 órát meghaladó munkaidő kötelezően nem elrendelhető, ez az Európai Munkaidő Direktíva egyik sarkalatos pontja.

Összefoglalva a jogszabálytervezet jogellenes, méltánytalan és elfogadhatatlan helyzetet teremtene az ügyeleti rendszerben. Ez a Magyar Orvosok Szövetsége szerint nem szolgálja sem az ügyeleti rendszerben részt vevők, sem a betegek érdekeit, pusztán adminisztratív eszközökkel próbálja orvosolni a meglévő létszámhiányt. Vélelmezhető, hogy olyan tömeges jogsérelemmel és felzúdulással járna a bevezetése, mellyel az előterjesztő vélhetően nem számolt, legalábbis a jogszabály magyarázó része erre vonatkozó adatot nem tartalmaz.

2011. október 21.
Dr Bélteczki János
MOSZ elnök