„Itt szeretném demonstrálni, hogy erre a kormányzatnak legalább akkora szüksége van, mint a kórházaknak, illetve az egészségügynek” – dr. Szepesi András jegyzete.
A kormányzat kormányoz és kommunikál. Vagy nem kommunikál. Az ellenzék szeretne kormányozni és ezt kommunikálja is. A médiumok, véleményvezérek megoszlanak, ki erre, ki arra. Szembenálló táborok is kialakulnak. De ne felejtsük el, hogy rengeteg ember, közöttük szakmai szervezetek, pláne akik ismerik a szakterületeket, azok mélységét, azok a valóságot, az igazat keresik.
Majdnem besétáltam egy NEAK közlemény csapdájába
Március utolsó napján megjelent egy közlemény a NEAK honlapon, amelyik „A Csípő és Térd Endoprotézis Műtétek igénybevétele során alkalmazandó Várólista Protokoll szabályok” címet viselte. Fura módon, az angolszász nyelvek szokása szerint a főneveket nagybetűvel írták.
Hatályba lépés: április 1. Nem vicc: egy napot adtak a megismerésre.
Készítette: Egészségügyi Szakmai Kollégium Ortopédia Tagozata
Jóváhagyta: 1. Dr. Pintér Sándor belügyminiszter
2. Dr. Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár
3. Dr. Szendrő Miklós az Egészségügyi Szakmai Kollégium Ortopédia Tagozat vezetője
4. Kiss Zsolt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő főigazgatója
Hűha! Ez már valami!
De hol a kommunikáció?
A közlemény mögött 29 oldal tömény szakmai szöveg. Amennyire meg tudom ítélni, a szakmai részletek rendben vannak.
Csak egy dolog hiányzott, de az nagyon: a szabályozás tervezetének szakértői, és alkalmazásának lakossági kommunikációja.
Több ízben éltem német nyelvterületen ösztöndíjasként, munkavállalóként. Egy ilyen változás töredékét hetekig ismertették a lapokban, számtalan műsorban szakemberekkel, laikusokkal megbeszélték. Ez a gyakorlat valahogy még nem jött át a Lajtán. Pedig egy ilyen hatalmas felzúdulás, „balhé” alatt és után legalább a politikai túlélés életösztöne működhetne.
Az átkos múlt
Csak a tisztesség kedvéért írom ide, 1979-85 között az akkori minisztériumi protézisbizottság titkára voltam, majd 1985-89 között hivatalvezetőként felügyeltem a bizottságot. Akkor kicsit más okok álltak a háttérben: a gazdasági válság miatt, a „maradékelvű” egészségügyben nagyon kevés pénz jutott az akkor még méregdrága protézisekre. Vezető ortopéd és traumatológus szakemberek, röntgenfelvételeket megnézve, a tünetek és panaszok alapján rangsorolták a betegeket.
Szép új világunk
Azóta nagyot fordult a világ. A beavatkozások kiegészültek a térd, de kisebb számban a váll, könyök, boka, kéz stb. endoprotézisekkel. Rutinszerűvé, mindennapossá váltak a beavatkozások, ami megfelelt a lakosság szükségleteinek, főleg az idősödés és az életmód által generált okoknak.
Csak a pénzhiány maradt állandó. Ehhez hozzá adódtak a COVID-idők felborult szakellátási egyensúlyai, a több helyen komoly gondot jelentő orvos- és szakdolgozóhiány. Másik oldalon felbukkantak a magánszolgáltatók, akik törvényesen kifizetett magánvásárlások során sok endoprotézist ültetnek be. De nem eleget ahhoz, hogy a várólisták a közösségi intézmények kapui előtt lecsökkenjenek. Pedig még a NEAK is évek óta 5-5 milliárd forinttal próbálja többlet finanszírozással fokozni a tempót, de ez a pénz rendszerint nem is fogy el.
Párhuzamos valóság
És itt feszül ki egy tipikus párhuzamos valóság: a kormány azt mondja, bőségesen van forrás. Az intézmények az elmaradó kódkarbantartás miatti veszteségeket emlegetik, és a két érdek egyelőre nem találkozik.
Ennek közös kórjelzője (olyan, mint a láz, különféle betegségeket jelezhet) a kórházi lejárt szállítói tartozások, azaz az adósságok újratermelődése. Látható, hogy ez a folyamat évek óta ismétlődik, és a rendszeres kormányzati konszolidációs kísérletek ellenére nem kerül nyugvópontra. Év elején járunk és máris tízmilliárdos hiányokat jelez az Államkincstár.
Tenni kellene valamit!
Nem akarom a kérdést a levegőben hagyni. A Weborvos ma készített egy friss interjút dr. Velkey Györggyel, a Magyar Kórházszövetség elnökével.
Az alkalom adott, a jövő héten lesz a Kórházszövetség 38. Kongresszusa. Kiváló lehetőség, hogy az érintett felek jobban megismerjék egymás helyzetét. Ebben is, másban is érdemes lenne megszívlelni Velkey elnök úr javaslatát: ki kellene építeni az együttműködés közös tereit.
Itt szeretném demonstrálni, hogy erre a kormányzatnak legalább akkora szüksége van, mint a kórházaknak, illetve az egészségügynek.
Felzúdulás
De térjünk vissza a protézisekhez. Lehetetlen ide linkelni, azt a hatalmas felzúdulást, ami megjelent a médiumokban, és különösen a közösségi felületeken. Eleinte a Belügyminisztérium, majd a NEAK igyekezett tisztázni a felmerülő kérdéseket, de hangjuk beleveszett a hangzavarba. Olyan indulatok szabadultak el, ami még itt is szokatlan. És ráadásul úgy látszik, hogy ezekre a közlemény okokat ad. Valóban, van néhány kérdés, amivel én is vitatkoznék. Ezek közül kiemelkedik a túlsúlyos embereket szankcionáló szabály, azaz lekerülhetnek a várólistákról. Ez felveti vagy vélelmezi azt a szándékot, hogy így kívánják rövidíteni a számukra is kínos hosszúságú várólistákat. Ez ellen nagyon komolyan tiltakozom.
Mert akinek coxarthrosisa van, annak a műtét akkor is indikált, ha magas a BMI-indexe. Legfeljebb egyedi eljárásban kell arról dönteni, hogy megpróbálják fogyásra ösztönözni. De még ehhez is egészségügyi segítség kell, hiszen ekkora beavatkozás az anyagcserébe még gyógyszer nélkül is orvosi ellenőrzést és segítséget követel. De ha leveszik a várólistáról. akkor az a látszat keletkezik, hogy nincs ilyen szükséglet. Hogy is hívják a fejét a homokba dugó hatalmas afrikai madarat? Strucc? Na, hozzá lehet hasonlítani az ilyen magatartást.
Áldozathibáztatás
A másik jelenség az áldozathibáztatás. Oldalak tucatjain lehetne sorolni azokat az örökletes vagy szerzett betegségeket, civilizációs ártalmakat, az elmúlt 120-150 év táplálkozási változásait, az élelmiszerek konzerválásának, tartósításának hatásait, ami miatt a fejlett országok mindegyikében, de számos harmadik világbéli nemzetben is népbetegség lett az elhízás. Úgy is tanítják, hogy az emberiség legtöbb halálozását okozó fertőző betegségek helyét a nem fertőző betegségek epidémiája vette át.
Nem gonoszságból vagy tiszteletlenségből, de vegyünk egy konkrét példát, hogy akár egy „egységsugarú” főosztályvezető vagy helyettes államtitkár is megértse. Ha bármelyik keresőbe beírjuk, Orbán Viktor két sérüléséről és műtétjéről tudósítások és imponáló kórházi fotók kerülnek elő. Mindenki tudja, hogy szenvedélyes focista volt, és ezzel kiválóan tudta karban tartani fizikumát. 1997-ben, majd 2013-ban operálták sportsérülés miatt a Sportkórházban. Ezt megelőzően, 2012 októberében egy bekapcsolva felejtett mikrofon közvetítette- az örömét a jó kiállású díszszázad felett, és valamilyen negatív megjegyzését tett a kövér tábornokokról. Az akkori bulvársajtó vidáman csámcsogott a híreken. (Arrafelé a hír a táplálék, a vicces hír a desszert.)
Akárhogy is, az idő nem állt meg. Valószínű, hogy a második műtét után már nem tudott olyan intenzíven focizni, mint korábban. Egyébként is a miniszterelnöki munka rengeteg üléssel, tárgyalással, utazással, és persze protokolláris étkezéssel járhat, a stressz hatásait nem is említeném. A mai fotókon már sejthető a túlsúly.
Tanulság a bürokraták számára: 1) Ne egyenek mosatlan gyümölcsöt. 2) Az elégtelen kommunikációért nem az áldozat a felelős. 3) A népben-nemzetben és szűkös költségvetésben gondolkodó hivatalnokok legyenek szívesek konkrét emberekben gondolkodni. A fenti példával ezt az üzenetet szeretném közvetíteni feléjük.
Integrált megoldások – az MKSZ javaslatai
De térjünk vissza a párhuzamos valóságok másik szeletére. Velkey György integrált megoldást és a kórházakban koncentrálódó hatalmas tudást és tapasztalatot kínálja kormányzati és közösségi hasznosításra.
Egy korábbi cikkében felvetette a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal gondolatát. Erre se érkezett eddig érdemi válasz. Az egészségügy helyzete, jövője megérdemelne kiemelt figyelmet. Nem csak akkor, ha járvány van. Márpedig biológiai rendszerben élünk. Valamilyen járvány mindig lesz. Most éppen egy állategészségügyi horror támadta meg az országot, a száj- és körömfájás. Emberen ugyan nem okoz megbetegedést, de a karantén és a beteg és veszélyeztetett állatok leölése, súlyosan érintheti az exportgazdaságunkat, de a belföldi tej- és húsellátást is.
Itt a vége
Ennyi gond és baj talán elég egy jegyzetre. Van benne gondolkodni való is, akár még a tavaszi napsütés közben is. Állítólag vasárnapra és a jövő hét elejére fenekedik még egy téli időjárást hozó, Antarktiszról jövő időjárási front. Reméljük, hogy túléljük, és a gyümölcsöseink is kibírják.
Ha a közelgő Húsvét már szép idővel érkezik, akkor lesz mód kipihenni az elmúlt hetek feszültségeit, amit szívből kívánok minden Kedves Olvasónknak.
(Címlapkép: Victor Vasarely (1906-1997): Zebrák. 1980 körül. 52x62 cm. Litográfia, papír. Magángyűjteményben.)
A szerző korábbi írásai itt olvashatók
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!