A statisztikai adatok és a Semmelweis Terv

A rezidensek még csak fenyegetőznek, a szakorvosok viszont csendben távoznak: 2005 és 2010 között csaknem 3700-an hagyták el Magyarországot, a ma praktizáló körülbelül 35 000 orvos több mint 10%-a. Az Egészségügyi Engedélyezési- és Közigazgatási Hivatal adatai szerint 2009-ben 887-en, 2010-ben 1111-en kérték meg a külhoni munkavállaláshoz szükséges dokumentumot. Ilyen szempontból 2010 a fordulat éve: többen távoztak, mint ahány orvost a magyar orvosegyetemek képeztek abban az évben. (Természetesen nyugdíjba is vonultak és meg is haltak néhányan.)

A következmény közismert: területenként eltérő arányú, de összességében abszolút humán erőforrás hiány alakult ki (területenként jelentősen eltérő ellátási struktúrával, ellátási kapacitásokkal, területenként eltérő mértékű, de abszolút ellátási hiánnyal).

A Szövetség az Egészségügyért – Magyar Kórházak- és Rendelőintézetek Szövetsége véleménye szerint a Semmelweis Terv, s az abban közzétett „nagytérségi ellátási modell" - amely az országot 8-10 körülbelül 1-1,1 millió lakosú területi integrációs egységre osztja –, legnagyobb hibája, hogy nem a betegek /állampolgárok/, hanem az őket ellátók (a humán erőforrás hiány) szempontjai dominálnak.

A tervezet nem az egészségügy működésének gazdasági és területi racionalizálását tűzi ki célul, hanem az egészségügyi tevékenységre fordítható, eleve korlátozott költségek közigazgatási rendszerbe nem illeszkedő területekre történő felosztásában lát perspektívát. Így a Semmelweis Terv nem az egészségügyi ellátás optimális és gazdaságos működtetéséhez szükséges feltétel-rendszert alakítja ki, hanem a források és kapacitások jelenlegi hiányát osztja újra.

Egy friss statisztikai adat szerint 2010-ben a magyar lakosság halálozása 3%-kal emelkedett, magyarán ennyivel többen haltak meg, mint az előző évben. Azt csak remélni lehet, hogy ez nincs összefüggésben az orvoshiánnyal és a várólistákkal!