ABESSZIN MAKAÓ?

Az abesszin makaó régi, „szakállas vicc”, de néha ma is aktuálisnak tűnik. Ezzel a bonyolult, álnok, változékony járvánnyal, az ő vírusaival, mutánsaival, a megmentő, de a „világ nagy üzletét” jelentő oltóanyagokkal, az emberiesség zászlaját lobogtató vezetőkkel, és a problémákat interpretáló hivatalos, magán vagy ellenzéki beszélő fejekkel (és a „mindenttagadókkal” kapcsolatban is) gyakran eszembe jut. Az információ, az erő monopóliumát kihasználó, de ebbe akár bele is bukó szereplőkről szól.

Ketten játsszák, nevezzük őket A-nak és B-nek.

A húz először: „Mondj egy kétjegyű számot.”

B válaszol: „Huszonnyolc.”

A kontrázik: „Negyvenkettő. Én nyertem.”

Itt a vége. De érdemes megjegyezni, hogy máskor, más felállásban megismétlődhet.

És nem érdemes arra se várni, amit Rejtő Jenő írt igen szellemesen a hamiskártyásokról: ha már minden játékos ismeri az összes lapot a hátoldaláról, akkor ismét tisztességes lesz a játék.

Magyar makaó

Az elmúlt hetekben volt egy népszerű társasjáték: mikor érjük el az 5,5 millió beoltottat, mert akkor „nyitnikék”! Picit szakszerűtlen volt a játék, mert beszámították a tegnap első oltásokat kapott polgárokat is (és azokat a százezreket, akik még nem kapták meg a második oltást, és emiatt nem, vagy kevésbé védettek a mutánsok ellen), de spongyát rá… kicsire nem adunk. Elértük, nyitottunk, az időjárás is melegre fordult, a természetes vizeinkben lehet fürödni, jöhet a szüret, jöhetnek a hatalmas focimeccsek, gyakorlatilag védekezés nélkül.

A szkeptikusok, na, nem a vírusszkeptikusok, hanem ellenkezőleg, a járványguruk, sírdogáltak, hogy micsoda robbanás lesz. Még benne vagyunk a lappangási zónában, de ahogy múlnak a napok, a fertőzések, kórházi kezelések száma csökkenni látszik, és már van egy-egy nap áldozatok nélkül. Ezeknek, még a legaggodalmasabb lelkek is örülhetnek egy kicsit. Persze, fura a világ, a fertőzöttek számának csökkenését a vírusszkeptikusok is sikernek könyvelik – a magukénak.

Most a vita két nagy körben folyik.

Az egyik vita arról szól, hogy kell-e forszírozni a beoltottak számának növelését. Én ezt jó pár hét óta forszírozom. És láss csodát, ezen a héten hirtelen elkezdtek beszélni a hivatalos arcok, hogy kb. 6-800 ezer 60 évnél idősebb polgár nincs beoltva, őket meg kellene találni, rábeszélni és beoltani. A kormány el is indította ennek a kampányát. Bingó! – kiáltottam a hír hallatán, de persze nem lehetek biztos abban, hogy ez az én érdemem. Hogy bizonyosságot nyerjek, kiálltam mára virradóan éjfélkor az erkélyemre, kukorékoltam néhányat. A várt eredményt, hogy azonnal felkelt-e a nap, most nem árulom el!

A másik vitatéma az ágasbogasabb, régebbi, sok bukfenccel, de egy szempontból újra érdekes: ha sikeres volt az első (többnyire) két oltás, akkor kell-e és mikor kell harmadikat adni. E vita alkérdése: milyen arányban volt hatástalan az első két oltás, mert ott úgy áll fenn a további fertőzés és járványterjesztés veszélye, hogy az illetők nem is sejtik…

Itt láthatóan nem hozott határozott döntést a kormány és képviselői érzékelhetően „terelnek”. Nagyjából így: mindenkinek joga van megnézetni magát. (Ja, persze, hogy a saját költségén!) Azért ezzel a válasszal nincs minden rendben. Ha az ország, a nemzet, a közösség és mindenki érdeke az oltás – és ezt a mondatot a legfelső instanciáktól kezdődő a vidéki plébánosokig mindenki elmondta –, akkor azért ezzel azonos súlyú kérdés, hogy védett-e mindenki, aki megkapta? Meg aki átesett? És holnap az lesz a leggyötrőbb kérdés: meddig?

A járványt legyőztük?

A járványt legyőztük. Egyelőre… De azért itt ólálkodik. Delta. Delta plusz. Lambda. És hogyan tovább? Nem szeretném rendszeresen ismételni a „kukorékolós tesztemet”, de az biztos, hogy lesznek még meglepetések. Akkor pedig jobb lenne tudni, hogy állunk a védettségünkkel. Miniszterelnök úr is többször megjegyezte: lehet, hogy tartósan együtt kell élnünk egy darabig ezekkel a vírusokkal. Akkor jobb lenne nem játszani a lakossággal. Például abesszin makaót se. Annál is inkább, mert alig lehet eligazodni a védettséget igazoló labormódszerek között. Ezeket nagyon világosan ki kellene hirdetni. És javasolom, hogy szabályos, törvényes, szakszerű kapukat nyisson a kormány ezen a területen. Akinek nincs szüksége (aktuálisan) tesztre, azt okosan magyarázzák el. De a magyarországi immunitás ellenőrzési rendszere ma a legerősebb fegyver. Ne tévedjünk, ahogy tegnap az oltás volt a legerősebb fegyver, ma ennek a hatásossága, „kontrollingja” a sorsdöntő. Aki ezt nem érti, az ne beszéljen „arabusul”!

Vegyük komolyan a kegyelmi állapotot

És hogy valami szakmai érdekességre is felhívjam a figyelmet, már az első hullám vége felé emlegettem, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a túlnyomásos gépi lélegeztetés se hoz eredményt, mert a kiterjedt gyulladás miatt túl nagy tüdőfelület nem vesz részt a gázcserében, ott komolyan vizsgálni kellene az extracorporális oxygenizáció lehetőségét. Örömmel olvasom, hogy egymás után már a harmadik intézetben adnak át ilyen ECMO-berendezéseket az intenzív osztályoknak. Már csak azt kellene megszámolni, mennyi ilyenre lehet szükség…

Most, hogy a teljes járvány harmadik fázisának a végén elértük a 30 ezres áldozati számot, ezt is szemügyre kellene venni. Tudom, hogy ennek a számnak többféle olvasata van, de mégis… A statisztika vitatható? A polgárjaink egészségi állapota rosszabb, mint más országokban? Kövérebbek vagyunk? Hiányzott valami a kezeléshez? Itt az epidemiológusok, népegészségügyi szakemberek mellett már meg kell jelenniük azoknak a tapasztalatoknak, amelyek az átoltottságunk mellett képesek matematikai modellekben prognosztizálni, akár több változó mentén a következő hónapok várható eseményeit.

Addig is: nyár, vidámság, pihenés, erőgyűjtés!

Kedves Kormány, azért Te csak tarts ügyeletet. Most dolgozzanak a szakértőid, mert talán egy kis időre újra kegyelmi állapotban vagyunk.  Látod, a Mentők, a traumatológusok és sok egyéb szakember és intézmény dolgozik. Nagyon sokan a járvány miatt elhalasztott diagnosztikai és gyógyító ellátás pótlásán. Sok fog múlni az elkövetkező hetek erőgyűjtésén, készülődésén, szervezési feladatainak ellátásán és a finanszírozási hiányok pótlásán…!