A nyugdíjjogosultság már önmagában felmentési indok a közszférában – huszonegy éve.
Az egészségügyi dolgozók (kényszer)nyugdíjaztatásának körülményeiről, a kettős juttatás tilalmáról, a mentesítési eljárásról és az ombudsman alkotmányossági észrevételeiről beszélt – előadása elején jelezve – kifejezetten jogi szempontból Berke Gyula professzor, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja a keddi ÖEN konferencián.
Végigtekintve az elmúlt negyedszázadot, először is megállapította, hogy az egyes kormányzati lépések háttérében gazdasági, költségvetési megfontolások álltak és állnak, és ezek rendszerint háttérbe szorítanak minden más, például demográfiai, foglalkoztatáspolitikai, szociálpolitikai, sőt: jogi szempontokat is. Ez a kérdéskör ráadásul nem csupán magyar probléma, ugyanis egy friss német napilap címoldalán is ugyanezzel a problémával találkozott.
A magyar nyugdíjrendszerben a rendszerváltás előtt alapelv volt, hogy a fennálló munkaviszony mellett nem lehetett nyugellátást igénybe venni, mondván, ne részesüljön senki két ellátásban a költségvetés terhére.
Ezt követően változott az elv, mely szerint az öregségi nyugdíj olyan jogosultság, amelyet tartós járulékfizetéssel szerzett meg az egyén, így ezt a jogosultságot tulajdoni védelem illeti meg, tehát nem lehet függővé tenni más feltétel teljesülésétől. Ez azt jelentette, hogy megszűnt az úgynevezett együttfolyósítási tilalom a 90-es évek elejétől, és bármilyen korlátozás nélkül lehetett a munkajövedelem mellett öregségi nyugdíjra is szert tenni.
Több jogszabályi változást is ismertetett napjainkhoz érve. Különböző okokból 2011-ben a járulékokat felváltotta a szociális hozzájárulási adó. Emögött a döntés mögött kimondatlanul az is meghúzódik véleménye szerint, hogy a nyugellátások finanszírozása túlnyomórészt adókból, azaz az állami költségvetésből történik, nem pedig címzett járulékokból.
A 2012 decemberében született 1700-as kormányhatározat a korábbi kormányzati koncepcióval ellentétben és az érintettek legnagyobb döbbenetére az egészségügyi dolgozókra is kiterjesztette a kettős juttatás tilalmát, csak a felsőoktatásban dolgozó professzorokra, kutatókra, tanárokra nem terjedt ki a hatálya.
Maga a kormányhatározat a hagyományos alkotmányjogi felfogásban súlyosan aggályos forma a jogászprofesszor szerint. Ráadásul nagyon sokan kétségbe vonják, hogy a miniszter irányítási-felügyeleti joga a magyar alkotmányos rendszerben kiterjedhet-e arra, hogy költségvetési intézményekben munkavégzésre irányuló jogviszonyok megszüntetésére kötelezzen, illetve jogviszony-létesítési tilalmat írjon elő. Ez a megoldás a jogászprofesszor szerint nyilvánvalóan bizalmatlanságot fejez ki, vagyis azt, hogy a költségvetési intézmények nem valósítják meg maradéktalanul a kormányzati szándékot.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, mutatott rá, hogy a közalkalmazottak tekintetében a nyugdíjjogosultság önmagában már huszonegy éve felmentési indok, azaz az államosítás után mérlegelés nélkül tudná megszüntetni az intézmény ennek a személyi körnek a foglalkoztatását, ha akarná.
Miután az egészségügyi ágazatnak a sajtóban is sokat hangoztatott aggályai nem találtak meghallgatásra, ez év tavaszán hatályba lépett a 2013. évi 40. törvény, amely egyebek mellett a közszférában foglalkoztatott egészségügyi dolgozók nyugdíjfolyósításának szüneteltetését rendelte el azzal, hogy jövedelemkiegészítést biztosított az érintettek számára.
A jogászprofesszor szerint nem szerencsés az ombudsman által választott érvrendszer. Mint ismeretes, Szabó Máté Alkotmánybírósághoz fordult az érintettek nyugdíjfolyósításának július elsejétől történő szüneteltetése miatt, és a rendelkezés megsemmisítését kérte a nagyszámú panasz alapján folytatott vizsgálatára hivatkozva a testülettől. Az ombudsman arra hivatkozott, hogy sérül a tulajdonhoz való jog, a vagyoni értékű jogok védelme a nyugdíjfolyósítás szüneteltetése miatt. Berke Gyula szerint ugyanis társadalombiztosítási jogi szempontból a közszolgálat teljes körűen visszajutott a szocialista társadalombiztosítási jogból örökölt, a 90-es évek elejéig hatályos jogállapotához, vagyis az együttfolyósítási tilalomhoz, amely nem ismeri (el) a tulajdonnak a nyugdíjat.
Véleménye szerint a honi, kormányzati hivatkozás a német példára szintén aggályos, sőt: óriási tévedés. Míg nálunk egységes társadalombiztosítás van, addig Németországban ilyen nincs. A közszolgálatban állók nyugdíjazásuk esetén ugyanis nem a társadalombiztosításból kapják nyugdíjukat, hanem költségvetési forrásból, ráadásul egészen más címen, mint az egyéb jogviszonyban állók.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!