Maguknak sorolták a bajokat az érdekvédők, kórházigazgatók.
„Uniós támogatásokon és a béremelésen kívül az egészségügy a közeli jövőben nem számíthat nagyobb arányú költségvetési többletre", az egészségügy nem kiemelt kormányzati prioritás, hanem egyszerűen államháztartási tétel. Slussz! – idézte a nemzetgazdasági minisztérium helyettes-államtitkárát az Önkormányzati Egészségügyi Napok (ÖEN) főszervezője dr. Kovács Zoltán, a keddi XVII. Konferencia alkalmából kiadott brosúrában. A szervező bizottság elnöke egyúttal azt is megjegyezte, hogy a magyar lakosság köztudottan rossz egészségügyi állapotában kedvező változás a költségvetési források jelentős bevonása nélkül nem megy. A halogatásnak pedig ára van. A konferencia előtt néhány nappal született írás végül feltette a kérdést: „Lássuk, mit kíván tenni a kormány a közeljövőben?!" Egy biztos az ÖEN keddi találkozóján ez nem derült ki, mivel az egészségügyért felelős államtitkár az utolsó pillanatban lemondta a megjelenést. Pedig az elhangzott előadások arról tanúskodtak: tennivaló lenne bőven.
Rögtön az első felszólaló dr. Éger István arról a magára hagyottságról, ’100 év magányról’, kiszolgáltatottságról beszélt, amelyben jelenleg az alapellátás csaknem 10 ezer orvosának dolgoznia kell. A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint ugyanis a források a finanszírozás elégtelenségén kívül számos egyéb problémával is többnyire egyedül kell megküzdeniük a háziorvosoknak. Míg régen például komoly szakfelügyeleti rendszer, egymás közötti konzultációs lehetőségek, tudományos konferenciák, a területi kórházak szakmai támogatása segítette a háziorvosok munkáját, manapság ebből nem sok maradt.
Főleg finanszírozási okok miatt lett viszont feszültség a szolgáltatók között, bizalomhiány a betegekkel és számos más korábban nem jelentkező konfliktus. Ez utóbbinál az elnök megemlítette az alapellátás politikai jelentőségét is, hiszen a betegekkel való kapcsolatban a házi orvosok sokat tehetnek e konfliktusok megoldásáért.
Éger István arról is beszélt, hogy nem véletlenül vesztette el ez a hivatás, illetve pálya a vonzását. Hiszen a praxisok állandó veszteségekkel küzdenek, kiszolgáltatottak a finanszírozóval szemben, állandó ellentmondás, hogy vállalkozásban kell közfinanszírozott közellátást nyújtaniuk, ráadásul nincsenek hitelek állami garanciával és a jogszabályi környezet is átláthatatlan, tisztázatlan. Mindezeken túl, hiába tett sok dolgot helyére a 2011-ben módosított praxistörvény, a vagyonvédelem kimaradt belőle. Tehát nem ösztönzi semmi a háziorvosokat arra, hogy beletegyenek pénzt a praxisaikba, hiszen el is veszthetik azokat.
A MOK elnöke szerint mindebből következnek a teendők. Tehát rendezni kell a jogszabályokat, így a praxistörvényt és az önkormányzati törvényt is, hiszen meg kell szüntetni a duális körülményeket. Megfelelő hitelekre is szükség lenne, de meg kell duplázni a finanszírozást is. Éger István hangsúlyozta: jó lenne az is, ha az állam és a biztosító nagykorúként bánna az alapellátókkal, például ne a háziorvosokat büntesse azért, ha a páciensek nem megfelelően működnek együtt. Hozzátette azt is, hogy az alapellátás belső minőségügyi rendszere, a MOK szolgáltatása szerinte kiemelkedő jelentőségű, a várható ellenkezés dacára.
Nemcsak az alapellátás, de a fekvőbeteg-ellátás is komoly forráshiánnyal küzd. Legalábbis ez derült ki dr. Svébis Mihály előadásából. A Magyar Kórházszövetség (MKSZ) leendő elnöke, aki egyben a Bács-Kiskun Megyei Kórház főigazgató főorvosa példaként említette a saját intézményét is érintő kórházi integrációt. Az elnök szerint elengedhetetlen feltétel az integrálódó intézmények adósságállományának konszolidációja, enélkül ugyanis orvos szakmai szempontból sikertelenek lesznek ezek az integrációk.
Svébis Mihály szerint is rossz közérzet uralkodik az egészségügyben, amelynek legfőbb okai: a forráshiány, a finanszírozási egyenetlenségek, az igazságtalanságok és a szakemberek anyagi nehézségei. Mindezek mellett továbbra is él a magas színvonalú, ingyenes, hozzáférhető ellátás mítosza, viszont csökkent az egészségügy társadalmi presztízse, merev egészségügyi hierarchia és zárt kultúra alakult ki, az ellátórendszert infrastrukturális, informatikai lemaradás jellemzi. És még mindig összemossák a szociális és egészségügyi kérdéseket.
Az egészségügyön belül a kórházi konfliktusoknak számos oka van a szövetség elnöke szerint. Ilyen például, hogy míg az államosítás rengeteg feladatot rótt az ágazat vezetésére és az intézményekre egyaránt, addig egyelőre a GYEMSZI-nek nincs pénze a tulajdonosi feladatok ellátásához. Ráadásul a központosított beszerzések, a struktúraátalakítás nem hozott annyi megtakarítást, ami ellensúlyozta volna az átalakulás miatti többletkiadásokat. Mindezeken túl gátolják a kórházak hatékony működését az államháztartási törvényben ma még meglévő kötöttségek. Svébis Mihály hozzátette: „az elmúlt évek válságmenedzselése és az elhúzódó vezetőváltások kimerítették az ágazat valamennyi szereplőjét, felemésztették a belső tartalékokat, miközben az ellátástól elvárt igények nincsenek összhangban az egészségügy számára nyújtott gazdasági lehetőségekkel".
A kórházszövetség leendő elnöke szerint a legégetőbb feladat a kórházak forráshiányának kezelése. Hangsúlyozta: GDP-arányosan és nominálisan is jelentősen több pénzt kell juttatni az egészségügyi ellátórendszerbe a napi működés fedezésére. Meg kell oldani a fővárosi ellátórendszer uniós forráshiány miatt kialakult infrastrukturális elmaradottságát, és az egyházi kórházak finanszírozási problémáit is. Svébis Mihály úgy vélte, revízióra szorul maga a finanszírozási rendszer is. Hiszen eddig a HBCS „termelést" a szakmai lobbi torzította, a TVK-t a menedzsment lobbi torzította, a politika pedig a kapacitást torzította. Hozzátette: kezelni kell a humánerőforrás krízist. Ennek érdekében elsősorban folytatni kell a béremeléseket és az ösztöndíj programokat, de ki kell alakítani az életpályamodellt is, amelyben szerepe lesz a kórházszövetségnek is.
A jelenleg 114 tagkórházzal működő MKSZ legfőbb feladatának pedig azt tartja a leendő elnök, hogy a szövetség olyan szakmai tekintélyt érjen el, amely az egészségügyi kormányzatnak, a finanszírozónak, a tulajdonosnak, a szakmai szervezeteknek szükségszerűvé teszi a vele való egyeztetést.
Rácz Jenő: Hogyan éljük túl a kórházi kezelést? - ÖEN 2. rész
Aggályos a kényszernyugdíjazási kormányhatározat - ÖEN 3. rész
A betegek elégedetlenek, szerintük romlik az ellátás - ÖEN 4. rész, vége.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!