„A tavaly karácsony előtt felmentett vezetők közül 15-nek a helyére nem találtak kinevezhető szakembert” – dr. Szepesi András jegyzete.
A talányos jegyzetcím a sokféle tény, üzent, mondanivaló keveredését jelzi. Ezen a héten fejeződött be az október, a régi naptárak szerint Mindenszentek hava, vagy a protestáns kalendáriumok szerint a reformáció hónapja. November jelölése már egységes: Szent András hava.
A két jeles hónap találkozása fontos üzenetet hordoz: lassan befejeződik az ősz és elkezdődik az egyre erősebb sötétséget és hideget hozó tél.
Ha a mögöttünk hagyott hétre vonatkozó hagyományokat és a hivatalos ünnepeket próbáljuk szétszálazni, nincs könnyű dolgunk. Szerencsére, akadnak médiumok, akik erre kísérletet tesznek, ezek közül egyet elérhetővé teszünk, hogy akinek a hosszú hétvégén marad ideje vagy érdeklődése, annak segítsünk tájékozódni.
Torlódó ünnepek az európai kultúrákban
A történetek mesélésében vannak fordulatok, amelyek szinte kötelezőek. „Már a régi görögök is” alkalmazták a demokráciát, „már a régi rómaiak is” tudtak a jelenségekről, „elsőként brit tudósok” fedeztek fel valamit. Ehhez most egy újabbat javaslok: rengeteg régi monda, hagyomány, népszokás keletkezése kötődik a keltákhoz, akiket a magyar nyelven író szerzők keveset emlegetnek.
Talán a halottakhoz kapcsolódó hiedelmekkel érdemes kezdeni, mert ezek vezetnek el a mai Halottak Napjához, amelyet a magyar nép a temetők átmeneti rendbetételével, feldíszítésével, és egy gyertyagyújtásos emlékező délutánnal-estével köt össze. Szerintem szinte minden gyermek első élménye a temetőkkel, az elmúlással kapcsolatban egy gyertyafényes csillogó este, ahol a szülők mesélnek a szüleikről, nagyszüleikről, valaha volt emberekről, akiknek nagyon sok köze van a jelenünkhöz, de már nincsenek közöttünk.
A „kulcsnap” november elseje, Mindenszentek napja, ahol a katolikus egyház minden szentjéről meg lehet és kell emlékezni. A következő nap a katolikusok szerint a Halottak Napja, ahol már az egyszerű emberekről emlékezünk, akiket szerettünk vagy fontosak voltak számunkra. Itt is van egy kis csavar a „rendszerben”: a protestánsok nem ismernek el szenteket. Ők október 31-ét ünneplik, a Reformáció Napját, amikor az évtizedekkel később „Melanchton Fülöp” elmesélése szerint Luther Márton Ágoston rendi katolikus szerzetes kiszögezte a Wittenbergi vártemplom kapujára a protestantizmus origójának tekinthető 95 pontját. Mindez a katolikus egyház központjának a hibáit, a pénzzel megvásárolható búcsúcédulák árusítását és egyéb igazságtalanságait tűzte tollhegyre. Hogy eszméi alig egy év alatt bejárták Németországot és a magyar peregrinus diákok által a következő évben már Magyarországon is terjedni kezdtek, az valószínűleg ez írás döbbenetes igazságának és nem valamilyen politikai marketingnek köszönhető.
A protestánsok sokáig október 31-e előtti két napot tartották Halottak napjának. De ahogy a Mindenszentek bekerültek a hivatalos állami munkaszüneti napok közé, a különállás lecsökkent. A Halottak napja előtti hét pedig mindenkinek a felkészülést szolgálja. Érdekes, hogy Magyarországon 2000 óta ünnep Mindenszentek.
Személyes történet
1983 őszén beköltöztem Bécsben a Böhler Baleseti Kórház személyzeti épületében a „magyar szobába”. Előttem is, utánam is évtizedekig egy magyar traumatológus orvos „peregrinációjának” jelentős helyszínére. Az I. emeleten volt, és egy ajtón belépve már az Ambulancián voltam, ahová beosztottak. A szálló postacíme az „Allerheiligenplatz” volt. Kis fáradsággal rájöttem, hogy ez a Mindenszentekről van elnevezve. De amikor pár hét múlva szóltak, hogy ez itt munkaszüneti nap, akkor meglepődtem. Elég sokat olvastam addig az állam és az egyház szétválasztásáról, hogy egy ilyen összefonódás meglepjen. Két év múlva Ulmban lepődtem meg újra, mert ott a magyar ünnepek között hangsúlyosan nem szereplő „Buß und Bettag”, a vezeklés napja volt munkaszüneti nap, és a városka lakói a csodálatos gótikus Münsterben gyülekeztek az esti könyörgésre. Idén ez november 20-ra esik.
Még egy csavar: a Halloween
Halloween kelta eredetű, és csak az elmúlt évtizedekben ért el hozzánk az október 31-én éjszaka „kitörő” Halloween-ünnep. Ennek pogány eredetét nem szükséges magyaráznom, valahogy disszonáns a két ünneppel, de a mai fiatalság örömét leli benne. Vicces töklámpások, maszkok, némi alkoholos italok (már a kelták se voltak szentek) veszik körül ezt az ünnepet, amelyik a halál jelképeivel az életnek örül. Tudtak valamit ezek az ősi népek…
Eközben itthon
Mindeközben az idősebbek az 56-os forradalom keserves napjaira emlékeztek. Tüntetések, sortüzek, atrocitások. A kormány, a hazai politika egyre inkább a forradalmárok oldalára állt. Október 31-én kivonták az orosz csapatokat, vagy szigorúan visszavonták a laktanyáikba. Négy nap boldogság következett. A nép és az új kormány gondolati egysége. A szabadság illata. Az áradó nemzetközi elismerés és szeretet. A vasfüggönynek nevezett határőrizet megszűnt. Megkezdődött az exodus azoknak, akik nem bíztak abban, hogy az itthoni demokrácia tartós lesz.
Napjainkban az adósságváltság feszültségei, a fővárosi ügyeleti rendszer gondjai. Ma még nem belátható, hogy ezek mekkorák lesznek és hogyan oldódnak meg. A kórházi rendszer átalakításához új vezetők „kerestetnek”. Nekem meglepetés, hogy a tavaly karácsony előtt felmentett vezetők közül 15-nek a helyére nem találtak kinevezhető szakembert. Azért annyi kritikát hadd mondjak: én vezetőt csak akkor váltanék le, ha már megtaláltam a kinevezhető utódot. Közel egy évig 15 kórház közösségét bizonytalanságban tartani, az több mint bűn, az hiba. A Covid-járvány elején, a rapid felmentésekre reagálva írtam egy jegyzetet. Meglepetésemre, pszichológiai és menedzsment szakportálok is átvették.
Sajnos, úgy tűnik, a mai kórháztulajdonos állami vezetők nem olvasták ezt a jegyzetet. És akkor csodálkoznak a bizonytalanság okából történő elvándorlásokon, és a belső szervezetlenségre és motivációhiányra visszavezetett jelenségeken. Lehet, hogy itt egy olyan ok is munkál, hogy a kinevezett vezető hiánya okozta bizonytalanság az egész intézményt lebegő állapotban tartja? A megbízott vezető ehhez nem elég. Se katonaság, se rendőrség nem képzelhető el teljes jog- és hatáskörrel nem rendelkező parancsnok nélkül. „Gondoljátok meg proletárok” – hogy József Attilát idézzem – és olvassák újra a majdnem ötéves jegyzetet.
Nem illik ugyan egy szakmapolitikai jegyzetbe, de azért vállalom a veszélyt: a hét legkedvesebb, szívet melengető híre volt, hogy megszületett Takács Péter ötödik gyermeke. A szépséges kisleány, és a boldog édesanya jól vannak. Az atya persze ragyog a közösségi felületeken, és a Kedves Olvasóim jelentős része már ott gratulált nekik.
Hosszú, egészséges boldog életet kívánunk Mindannyiuknak!
(A szerző korábbi írásai itt olvashatók)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!