Miért nem használják ki az ilyen nagy ellátórendszer lehetőségeit a társadalmi béke megteremtésére?” – dr. Szepesi András jegyzete.
Ha nem teszem ki a kérdőjelet a cím végére, az olvasóim jelentős része „leharapta volna a fejemet”. Nem azért, mert tőlem valami alapból kormánykritikus írást várnak, hanem azért, mert egyelőre sok ponton más a tapasztalatuk.
Bizalom
Persze, végül is, ez egy munkamegosztás: aki sikert és egyebeket remélve javítgatja, alakítja a magyar egészségügyet, az dicséri a saját munkáját. Egy kedves traumatológus barátommal találtuk ki közel ötven éve, amikor együtt gyürkőztünk a traumatológia alapjaival Manninger Jenő osztályán, aminek „nőttön nő tiszta fénye, ahogy térben és időben távolodik”: segédorvos magát dicsérje, más úgyse dicséri.
Viszont akit még nem ért el a „nagy jó”, az azért nem annyira boldog. Bár rögtön megjegyzem, hogy az orvosi béremelést, és a lassan, de megjövő további egészségügyi béremelést mindenki fontosnak, sőt történelmi jelentőségűnek tartja. Pláne a hálapénz „kivezetésével” együtt, amibe legalább két politikai rendszer több kormányának beletörött a bicskája.
Ettől persze a működő rendszer számos hibája, elégtelensége megkeseríti a napjainkat, a távlati tervek ismeretének a hiánya nehezíti valamilyen megnyugvó bizalom kialakulását. Bevallom, nem értem a „politika urait”, miért nem használják ki az ilyen nagy ellátórendszer lehetőségeit a társadalmi béke megteremtésére.
Kettészakadt ország
Nem kedves olvasóim, kivételesen nem a politikai rendszerünk bajairól szeretnék lamentálni. Hanem a mi kicsiny, Kárpát-medencei országunk időjárásáról.
Itt, a tájegység közepe körül pénteken hajnalban arra ébredtünk, hogy „jóízűen” didergünk. Eső is csapkod, de mégis a kulcsélmény 8-10 hét után, hogy fázni is tudunk. Viszont mélyebben és jól alszunk. Kicsit körülnézve azt észlelhettük, persze, hogy a médiumok segítségével, hogy „Boris lecsapott”. De csak félig. Sopronban és a nyugati határszélen kimondottan hideg lett, egy ott élő hölgy szerint a bikini fölé vehette egyből a télikabátot. Debreceni barátaim kellemes meleg reggelre ébredtek és még dél körül is 24 fok volt.
Azután lassan mindenütt beborult, és kezdetét vette az országos eső. Ezt mindenki helyeselte (ritka jelenség), mert az aszály már nyomasztó volt, és hátha megment még valamit az idei termésből. De hogy egy kelet-európai földrajzi- és klímarendszerben élünk, azt számos jel mutatta. A Rába Szentgotthárdnál rövid idő alatt 130 centimétert emelkedett, ott, a Dráván és a Murán vízszintrekordok várhatók. A híradók szép képeket mutattak Bad Gasteinből, ahol pár óra alatt 50 centi hó esett, de még több mint egy métert (vagy két métert?) várnak.
Déli folyóink ezekről a vízgyűjtő területekről hatalmas áradást várhatnak. A Duna „se alszik”, az előrejelzések alapján az alsórakpartok lezárása várható a jövő héten. Hogy ennél nagyobb veszély is lesz-e, ezt a kérdést megválaszolni még miniszterelnök úr is kimozdult a „Karmelitából”, hogy megnézze a gátat. Vele együtt azt tudtuk meg, hogy 8 méterig teljes a biztonság, utána itt-ott homokzsákok és a hadsereg, a nagy baj 10 méter felett következhet. Hogy ezt a híradók illusztrálják, mutatták Ausztriát, ahol a „sógorok” már mindent a gátakra hordtak, és riadó van a hadseregben és a tűzoltóknál.
Politikai szezonnyitó
Még meleg volt, amikor Kötcsén megvolt az „Auftakt”, ahogy a komolyabb zenében műveltebb felmenőink a zenekart igazgató karmester „felütését” nevezték. Miniszterelnök úr évtizede itt hirdet politikai programot, amivel elindul az agyzsibbasztó nyár után a politikai évad. Volt egy kis üzenet az egészségügynek is.
Az egyik, gondolom ez a belügyminiszternek, Takács államtitkárnak és az állami főtiszteknek szól: bele kell állni a szakpolitikai vitákba, és meg kell nyerni azokat! Nem rossz feladatkiszabás. Persze feltételezi, hogy koherens programok, hiteles adatok és információk alapján a legfelkészültebb szakpolitikusokat küldi harcba.
Mindjárt dobott is egy példát a miniszterelnök: nincs itt kevés orvos, mert 2010-től napjainkig több mint 8 ezerrel nőtt az orvoslétszám. Szerintem, velem együtt sokan kaptunk a számítógéphez, és elkezdtük a KSH adatait böngészni. És láss csodát, van ilyen adat. Kétségtelen, hogy ez egy alábontás nélküli szám, kb. annyit jelent, hogy ennyi Magyarországon élő embernek van orvosi diplomája. De hogy hol dolgozik, közösségi- vagy magánrendszerben, egyáltalán mennyi közülük a pályaelhagyó, vagy mennyien végeznek hivatali, szakértői vagy kutatómunkát, arra nem találtam hiteles válaszokat.
Arra viszont igen, hogy napjainkra ezer fölé emelkedett a háziorvosi rendszerből hiányzók száma. Az pedig nem adat, hanem működési jelentés, hogy itt-ott milyen szülészeti vagy egyéb osztályok szüneteltek vagy szünetelnek orvoshiány miatt. Elnézve a médiumok beszámolóit, a közösségi felületek elképesztő panaszáradatát és sajnos a saját környezetem észleléseit is, komoly ellentmondások észlelhetők. Célszerű lenne „tiszta vizet önteni a nyílt kártyák közé”, hogy fölösleges, akár politikai viták se generálódjanak.
Fővárosi alapellátási ügyelet
Több hónapos bizonytalanság, fel-fel lobbanó konfliktusszikrák után, a mai napon egy jogszabály és egy sajtótájékoztató: Takács-Csató a Bajcsy Kórházban, tegnapelőtt egy Takács előadás a Medicina 2000 Járóbeteg Szövetség Kongresszusán – csak úgy özönlik az információ az októberben kezdődő hatalmas akcióról. Ellátóhelyek, időpontok címek, egyéb hasznos dolgok kíséretében. És ez már nem politikai tűzijáték lesz, hanem a „puding próbája”.
Egy érdekes polémia margójára
Folyik a járóbeteg bejelentkezési rendszer kialakítása, tesztelése és fokozatos bevezetése. Ez egy nagyon jó dolog. Én Debrecenben lassan több mint egy évtizede figyelek egy ilyem rendszert. Annyira hasznos és jövőbemutató, hogy azt a vezetőt, aki a kialakítását elindította, bevezette, az oktatói munkám utolsó két évében mindig meghívtam önálló eladásra a Menedzserképző programjába és többször is meglátogattam, hogy élőben figyeljem. Szerintem példamutatóan működött.
Örültem, amikor végre a kormányzat felkarolta és országos bevezetésre alakították. Jól mutatja, a magyar egészségügy méreteit, egyes területeinek eltérő fejlődését és állapotát, hogy az a vita került a középpontba, hogy mivel lehet védekezni az ellen, hogy sokan foglalnak helyet, majd nem jelennek meg az adott időpontban.
Egy komolynak látszó javaslat 1000 Ft előzetesen befizetett „kauciót” ajánlott, amit a megjelenéskor a beteg visszakap. Szent Habakuk! Ilyen rossz mentális, morális állapotban lenne a lakosság? Vagy annak egy jelentős része? A bevezetendő rendszerben nem kínáltak valamilyen, on line, telefonos stb. megoldást a lemondásra vagy az időpont korrekciójára? Kétszer nevettem: először, hogy egyes kormányzati figuráknak tetszett a javaslat. Mert nem bíznak az „ősi erényekben.” Majd a következő pillanatban beindult „az ördög és a szenteltvíz effektus” és harsány tiltakozás kezdődött, hogy ez nem vizitdíj, vagy annak valamilyen trükkös formája. Egyelőre itt vége a történetnek, nem készült belőle jogszabály.
Az elsősegélynyújtás világnapja
Ez nem egy „muzeális” ünnep, hanem napjaink valósága. A technikai környezetben élő, civilizációs betegségekkel sújtott, idősödő lakosság gyakran szorul segítségre. De akármilyen jól szervezett a hivatásos segítségnyújtás – egyes formáit nálunk éppen most szervezik át, mert nem volt se hatásos se elégséges – igazából megkövetel egy első lépcsőt.
A bajba kerülő, balesetet, infarktust stroke-ot vagy mást szenvedő ember a rosszullét kezdeti perceit nem egészségügyi környezetben tölti. Ha az őt körülvevő emberek tudják mit kell tenni, akkor ők lesznek a hivatásos mentők kinyújtott kezei. A sürgősségi lánc első láncszeme. Ma már tudjuk, és nemcsak a didaktikus filmekből, hanem a mindennapokból, hogy nagyon sok ember életét, vagy emellett az egészségét menti meg az első segítség. Ennek bizonyos fogásait, elemei meg lehet tanulni.
Ma azok a legszebb történetek, amikor a helyszíni elsősegélynyújtást egy civil személy megkezdi, és mentési központból egy erre kiképzett szakember telefonon keresztül irányítani tudja, a mentők helyszínre érkezéséig. Szombaton Kecskeméten 750 laikus elsősegélynyújtó mutatja be a tudását, és hívja fel az emberek figyelmét, hogy ez milyen sokat jelent a bajbajutottak számára. Ez a 143 éves születésnapját ünneplő Vöröskereszt egyik legfontosabb tevékenysége, persze jelentős mértékben támaszkodva az Országos Mentőszolgálat tapasztalataira és együttműködésére.
Milyen őszre számíthatunk?
Reméljük „Boris” hamar „eltakarodik” és átadja a helyét magyarok megszokott, csendesebb őszének, hogy a különféle termést begyűjtve, leszüretelve készülhessünk a télre. A simogató ősznek több jelzője is van, de ezek egyre inkább nem írhatók le bizonyos politikai korrektségi okokból. Gyermekkoromban Miskolcon még magyarul azon a néven neveztük, amit Ausztriából vettünk át: „Altweibsommer”. Persze, lehet, hogy kortárs „barátosnéim” jól pofán csapdosnának, ha ezt sokat hangsúlyoznám. Észak Amerikában a másik név van betiltva, arrafelé „indián nyárnak” hívták, amíg rá nem sütötték a rasszizmus bélyegét. Nem könnyű eligazodni ebben a modern világban sem.
Így azután nem tehetek mást, mint hosszú, nyugodt, pihentető, egy kicsit még melegítő és gyönyörű színekkel kedveskedő őszt kívánok minden Kedves Olvasónknak!
(Fotó: A fővárosi ügyeleti ellátás egyik ügyeleti mentőgépkocsija az Országos Mentőszolgálat Budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórházban tartott sajtótájékoztatóján, 2024. szeptember 13-án.)
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!