Az ágazati intézkedések csak a feszültségeket képesek csökkenteni Orosz Éva szerint.
Ha csupán a szervezeti átalakításra fókuszál az egészségpolitika és nem sikerül megfelelő ösztönző rendszert kidolgozni ehhez, valamint ha tovább folyik a kórházi menedzsment gúzsbakötése, s a leglényegesebb, a források kivonása az ellátórendszerből, akkor nem lesz képes kitörni a rendszer a 90-es évek végén kialakult ördögi körből. Ezzel pedig tovább folytatódik a leszakadásunk a fejlett országokhoz, sőt a visegrádiállamokhoz képest az egészségi állapot, az egészségügyre fordított források ésa rendszerrel kapcsolatos nézetekben – hívta fel a figyelmet Orosz Éva professzor, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanára az ÖnkormányzatiEgészségügyi Napok XVI. Kongresszusán a múlt csütörtökön.
Az ágazati intézkedések csak a feszültségeket csökkenthetik, de alapvető változást nem képesek előidézni a professzor szerint. Nem sikerült változtatni az egészségügy kedvezőtlen társadalmi-gazdasági pozícióján: az egészségpolitika nem tudott megfelelően alkalmazkodni a vártnál rosszabb gazdasági és társadalmi feltételekhez. Szintén nem sikerült változtatni a politikai és gazdasági elit körében domináns – a gazdaság és egészségügy viszonyára vonatkozó – téves nézeteken: az ágazat kiadásait költségvetési tehernek tekintik, amely egyik akadálya a gazdasági fejlődésnek. Ezen tovább ront hozzáállásuk: minek tegyenek pluszforrásokat egy rosszul működő rendszerbe… Holott az egészségügyi kiadások beruházást jelentenek a hosszú távú gazdasági-társadalmi fejlődésbe, szögezte le Orosz Éva WHO-, EU dokumentumokra hivatkozva. Az elhibázott gazdaságpolitika következménye az egészségügytől történő állandó forráselvonás, ami gátjává vált az egészségügy eredményes strukturális átalakításának, modernizálásának.
A jövőre vonatkozó gazdasági kilátások rendkívül rosszak, 2012-ben „stagfláció" (magas áremelkedés, amely gazdasági visszaeséssel párosul) alakult ki, amiből rendkívül nehéz kitörni.
Az elhúzódó gazdasági válság kétszeresen is negatív hatással van az egészségügyre, ugyanis növekednek a szükségletek, miközben a források szűkülnek. Ráadásul 2010-12-re elmondható, hogy az elhibázott gazdaságpolitika egyik fő vesztese az egészségügy. Az elmúlt öt évet együttesen tekintve, durva becslés szerint körülbelül akkora „forráskivonás" történt az egészségügyből, mint amekkora az E. Alap ez évi természetbeni kiadásainak 80 százaléka. (A „forráskivonást" ahhoz a szinthez viszonyította a professzor asszony, mintha az E. Alap természetbeni kiadásainak a GDP-hez mért aránya a 2005-ös szinten maradt volna, azaz 2005 után nem romlott volna a pozíciója a GDP felhasználását tekintve. Ezek a kiadások ténylegesen a GDP 5 százalékáról 4,2 százalékára csökkentek 2005 és 2011 között.)
A pozitív irányú elmozdulásra azért is lenne égető szükség, mert az elmúlt néhány évben növekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek, gyengült a társadalmi szolidaritás – ami meghatározója a rossz társadalmi közhangulatnak –, és tovább nőttek azegészségi állapotban tapasztalható egyenlőtlenségek (ma nagyobbak, mint a rendszerváltáskor). A jóléti kiadások csökkentése ráadásul a legrosszabb helyzetű társadalmi csoportokat sújtja leginkább.
Hátrányosan növekszik különbség hazánk és a többi uniós ország között a megelőzhető halálozást (amire prevencióval lehet hatni) tekintve. Szintén növekvő egyenlőtlenségeket mutat a magyar társadalom egészségügyi állapota, például a férfiak halálozásában óriásira nőtt az olló az érettségizettek és nem érettségizettek között: javult az iskolázottak egészségi állapota, míg az aluliskolázottaké romlott.
Gazdaságpolitika fordulat nélkül nem lesz forrás az egészségügy helyzetének a javítására, így nem lesz képes kitörni a rendszer az ördögi körből, tette hozzá Orosz Éva.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!