Az ügyeleti díjazásról, szabályozásról kérdezett a MOK

A MOK elnöksége 2020 szeptemberében részletes javaslatot tett az ügyeleti díjak rendszerének átalakítására. Ezen javaslatok jelentős részét az OKFŐ a 2022. január 1-től hatályban lévő rendeletbe beépítette, de az alapvető sérelmet – azt, hogy az ügyeletben töltött idő egyetlen szakaszának díjazása sem lehet kevesebb, mint az alapbérből számolt óradíj – nem kezelte, olvasható a MOK honlapján. 

A kollégákkal folytatott beszélgetések alapján az körvonalazódott, hogy az ügyeleti díjazással kapcsolatos elégedetlenség csökkent, de az ügyelet utáni kötelező pihenőidő finanszírozásának kérdése változatlanul nem jutott nyugvópontra.

A MOK Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Területi Szervezete és a MOK Országos Elnöksége közös kutatást indított a kollégák véleményének megismerése érdekében.

A kutatás fő eredményei: Az ügyelet utáni pihenőnap szabályát majdnem minden intézményben betartják, ez alól kivételt képeznek a háziorvosok, akik vállalkozóként ügyelnek. Ez a korlát ugyanakkor csak a közellátáson belül érvényesül, arról nincs információja a kamarának, hogy a magánellátásban dolgoznak-e ezzel ellentétes munkarendben a kollégák. Szükség lenne egy egységes munkaidőnyilvántartásra, amely az összes szolgáltató (ideértve a magánrendeléseket is) dolgozóját számontartja. Ez megakadályozná az önkizsákmányolást, javítaná a betegbiztonságot, ugyanakkor ennek bevezetése sok szolgáltatónál munkaerőhiányt okozna.

A munkáltató az ügyelet utáni pihenőidőt jellemzően nem tekinti ledolgozottnak, mely önmagában nem szabálytalan, a szabályozás ugyanis lehetőséget ad erre is. Ezért a munkáltató így vagy az alapbért csökkenti, vagy az ügyelet egy részére nem fizet ügyeleti díjat, csak délutáni és hétvégi pótlékot – vagy még azt sem. Tehát jövedelmet csökkentenek, ezenkívül nyugdíjszerző időt is veszít a dolgozó, ami több évet jelent a pályája végén.

Az ügyeleti díjak rendszerének átalakításával való elégedettséget ötfokú skálán mérték, ennek átlaga 2,98. A különböző típusú intézmények alkalmazottai közül az egyetemi klinikák, az egyházi és magánintézmények, illetve a fővárosi kórházak dolgozói az átlagnál nagyobb mértékű (3,2 – 3,3) elégedettségről számoltak be, míg a háziorvosok, a megyei kórházak, a városi kórházak dolgozói, illetve az országos intézmények munkavállalói az átlagnál alacsonyabb (2,7 – 2,9) elégedettségről nyilatkoztak.

Az egységes ügyeleti díj számításról szóló OKFŐ rendelet célja az volt, hogy ugyanazért a munkáért az országban mindenhol ugyanazt a bért fizessék, de ezt a célt nem sikerült elérni. Jelentős eltérés van egyes intézmények gyakorlata között, ezt okvetlenül egységesíteni kellene, természetesen a dolgozók számára kedvező irányban. A válaszadók 12%-a úgy nyilatkozott, hogy progresszivitási szintnek és szakmájának megfelelő szorzót nem alkalmazzák a munkahelyén, ez mindenképpen szabálytalan.

Összességében az ügyeleti díj átalakításával legkevésbé a régebben pályán lévő kollégák, valamint az alacsonyabb besorolási kategóriába eső városi kórházak dolgozói elégedettek. Kedvezően ítélik meg a változás irányát az egyházi és magánintézmények dolgozói. Feltételezi a MOK, hogy a kiindulási helyzet itt sokkal kedvezőtlenebb volt. Az idősebb kollégák válaszadásai tükrözik a véleményük szerinti kedvezőtlenebb ügyeleti díj számítást. Munkájuk az ügyeleti rendszer fenntartásához feltétlenül szükséges, a nem megfelelő bérezés nem motiválja őket az ügyeleti munkára. Jellemző és kiemelendő, hogy sok „nem tudom”, illetve a kollégák tájékozatlanságát tükröző válasz érkezett. Az orvosok nem ismerik jogaikat, nem képesek eligazodni a bérjegyzéken. A MOK számára fontos feladat az ügyeleti idő elszámolását és az ügyeleti díjazást ismertetni, az ezirányú tájékozottságot és a jogtudatosságot növelni a kollégákban.