Bármikor, bármekkora forrást kivonhatnak az egészségügyből

Fűnyíró elv szerint bármikor és bármekkora forrás kivonható az egészségügy finanszírozásából addig, amíg nem bizonyítékokra alapozottan születnek a döntések, hanem folyamatszabályozással, mint például a kórházak esetében a teljesítménylimit (tvk) meghatározásával. Minderről Kaló Zoltán egészségügyi közgazdász beszélt a Figyelő mai, XXV. konszenzuskonferenciáján.

A rendszerbe bele van kódolva a korrupció és a morális válság tette hozzá az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának igazgatója. A gyógyszerkassza emelése például időlegesen orvosolja a gyógyszerágazat gondjait, ám az alapvető gondokra nem ad választ, hiszen a hiány újratermelődik, s ez az örökös körforgás a rendszer egészének finanszírozását is jellemzi. Ezért kellene egy tabula rasa, újratervezés, hogy ne csak a rendszer fenntartását, de a betegek érdekét is szolgálja a hazai egészségügy.

Az adósság csökkentése mindennél előbbre való?
Az egészségügyre fordítható kiadásokat nem lehet elszakítani a hazai gazdasági helyzettől, az utóbbit pedig a nemzetközi, uniós állapottól, fogalmazott Banai Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára. Nemhogy tartani, de csökkenteni kell a kiadásokat, hogy az eladósodottságot rendezni tudja a magyar állam, a konszolidáció pedig visszaveti a magyar gazdaságot, tette hozzá. A későbbiekben Szepesi András, lapunk szerkesztőbizottsága elnökének felvetésére elismerte, hogy hazánkban az egyébként is alacsony GDP-ből még az uniós átlagnak megfelelő arányt sem költjük egészségügyre (sőt, annak is lassan csak a felét, 4 százalékot), ám a forrásbővüléshez máshonnan kellene pénzeket elvonni, vagy további új adók bevezetésére lenne szükség.

Nem látja az egészségügyet vesztesnek Banai Péter, legalábbis ez derült ki az által felhozott példákból, miszerint ez az ágazat részesült egyedül bérfejlesztésben (a pedagógusokét elhalasztották), és minden év végén konszolidációs forráshoz jutnak a betegellátó intézmények. Minden más ágazat elvonásokat szenved el szemben az egészségüggyel, vonta le a példákból a következtetést.

Jövőre is meglesz a béremelés fedezete, a gyógyszerkassza keretét – figyelembe véve a gyógyszerpiaci szereplők aggodalmát és ajánlását – megemelik, biztosítva van a háziorvosi praxisok bevételének növelése is, sorolta Banai. 2013-ban az E. Alap „technikai nullszaldós" lesz, azért technikai, mert a központi költségvetés biztosítja a nullás egyenleget a kiadási és bevételi oldalak között.

Nyugdíj és/vagy fizetés?
Keresi a kormány a megoldást arra, hogy a közszférában ne fizessenek egyszerre nyugdíjat és bért is, bár – mint jelezte a helyettes államtitkár – tisztában vannak az egészségügy speciális helyzetével.

A felsőoktatás átalakítása, a tervezett „röghöz kötés" kapcsán vitába szállt a helyettes államtitkárral Éger István. A MOK elnöke szerint ugyanis nemcsak azt kell nézni, hogy állami pénzen képeznek orvosokat, és azoknak hazai szolgálattal kell törleszteniük ezért, hanem azt is, miként tudnak boldogulni itthon, milyen egzisztenciális körülményeket tud nekik nyújtani az állam.

Vis maior keretből kaphatnak ösztönzőt
Újabb összeg merült fel a kórházi konszolidáció nagyságára vonatkozóan: Török Krisztina, a GYEMSZI főigazgatója 14 milliárd forintról beszélt a mai konferencián. Kérdés, hogy lesz-e ezen kívül még pótlólagos forrás, egyelőre ugyanis nincs második kör, ám a kasszasöprés biztos, tette hozzá. Ebből nyilván a szállítói tartozásaik csak egy részét tudják majd rendezni a kórházak – ráadásul elképzelhető, hogy csupán jövő év elején, ugyanis a Magyar Államkincstárnál december 20. és január 4. között szünet lesz.

A főigazgató elmondta, hogy 2013-ra 2,5 milliárd forintos vis maior keretet kapott a GYEMSZI, az összeg egy részét „pozitív ösztönzésre" akarják fordítani betegellátási indikátorok alapján. A GYEMSZI 2013-ban már igazi tulajdonosi szemlélettel kívánja felvértezni magát, mindennek alapját a széles körű adatbázis fogja megadni számára.

Csökkent a patikák eladósodottsága, mérsékelt javulás jelei mutatkoznak a szektorban Hankó Zoltán, a gyógyszerészi kamara elnöke szerint. A köztestület ezért úgy látja, fogalmazott, hogy a 2010 végén végrehajtott modellkorrekció helyes volt.

A semmittevés nem kerül pénzbe
Nem éreznek ugyanakkor pozitív irányú változást az Orvostechnikai Szövetségnél, mint Hornyák László elnök megjegyezte: továbbra is az alacsony ár az egyedüli szempont. A tagok szerint megállt az élet, nem kapnak konzultációs lehetőséget az ágazatvezetéssel. Kevés az új technológia befogadása, mintha a másik oldalon homokba dugták volna a fejüket, mondván, ha nem csinálnak semmit, az nem kerül pénzbe – fűzte hozzá az elnök. Pedig lenne mit behoznunk, mert például a CT-készülékek számát tekintve hazánkban egymillió lakosra harmadannyi berendezés jut (7,3), mint az OECD-államok átlaga (23).

A betegellátásban gondok vannak, a kórházak nem tudják kihasználni tkv-jukat, a betegek pedig nem minden esetben jutnak - időben - ellátáshoz, fogalmazott Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász az ülés moderátoraként. Ígérete szerint a Szakmai Kollégium tagozatvezetőjeként ad hoc bizottság felállítását fogja javasolni a helyzet kivizsgálására.

A konferencia többi előadása - összefoglaló