Bélteczki: bűvészkednek az ügyeleti díjakkal a kórházak

A migrációs hajlandóságról, a béremelésről és az ügyeleti díjak továbbra is érvényes befagyasztásáról, valamint a hálapénz elfogadásának büntethetőségéről beszéltünk Bélteczki Jánossal, a Magyar Orvosok Szövetsége elnökével.

– Csökkent az orvosok által beadott hatósági igazolási kérelmek száma az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adatai tükrében, amire optimista közleménnyel reagált a szakállamtitkárság, miszerint ez azt mutatja, kevesebben mennek külföldre dolgozni. Egyetért ezzel?
– Amikor a rezidens szövetséggel együtt elindítottuk 2011 második felében az akcióinkat a felmondások összegyűjtésére, illetve a túlmunka megtagadására, előtte felmértük a kollégák véleményét. Markánsan mutatkozott az a határ, miszerint egy 110 ezer forintos nettó béremelés hatására sokan meggondolnák a tervezett kivándorlásukat. Ennek az eredményét látjuk részben visszaköszönni a béremelési lépések megvalósításával. Az orvosok többsége 110 ezer forint körüli bruttó béremelést kapott, és további rendezést ígérnek. Ez együttesen a Markusovszky-ösztöndíjjal, a hiányszakmákra vonatkozó egyéb pótlékokkal döntően a fiatalabb orvosgenerációk esetében egyértelműen lemérhető hatást hozott. Mintegy húsz százalékkal többen helyezkednek el közülük Magyarországon, tehát csökken a kivándorlás.

Ugyanez sajnos nem mondható el a munka dandárját végző szakorvosi állományról, mert körükben nőtt a kivándorlás. Súlyos visszahatása van ennek például az oktatás, a szakorvosi munka színvonalára és a maradók túlterheltségére. Mindez egyfajta jelzés a döntéshozók számára: igen, a megkezdett út az jó, de próbáljuk meg a folyamatot felgyorsítani, mert sajnos a tendencia mégsem változott, egyre fogy az orvosok száma, még ha csökkenő mértékben is.

– A szakdolgozóknál növekvő migrációs hajlandóságot mutatnak az adatok.
– Abszolút elkeserítő, hogy a kvalifikált szakdolgozói kör nagyfokú migrációs hajlandóságáról kaptunk tájékoztatást, de sajnos ezt látjuk is a mindennapokban a munkahelyünkön. Bizony-bizony, ez a béremelés nem volt egyenletes, nem vonatkozott mindenkire egyformán. Sőt: még mindig vannak, akik kimaradtak, gondolok a műszaki-gazdasági vonalon dolgozókra. Olyan szakemberek vannak közöttük, akiket nem lehet egyik napról a másikra helyettesíteni, például a szívmotor-műszerészt.

– Milyen következményekkel szembesül mint gyakorló orvos?
– Látjuk a napi gyakorlatban, hogy kiüresednek a műszakok, egyre több feladatot ki kell szervezni, mert a kórházak nem tudják saját erőforrásukból megoldani. Ez tovább növeli a költségeket, miközben a kórházak eladósodása egészen katasztrofális. A béremelés valóban pozitív lépés, ám más oldalról nem történt semmi, nem valósult meg a kórházak érdemi konszolidációja. A HBCS pontok revíziója nélkülözhetetlen, ugyanis a gyógyítás valós ellenértékét nem kapják meg az intézmények. Ma ott tartunk, hogy öt lélegeztetőgépből három működik, a maradék kettőből szedik ki az alkatrészeket, hogy a még működőképesekbe átrakják. És ugyanez van az összes nagy értékű technikával: a kórházak spórolásból felmondták a karbantartási szerződéseket, nem történnek meg az időszakos felülvizsgálatok, csak kizárólag a törvényben előírtak, amelyek messze nem elegendőek ahhoz, hogy megnyújtsák az eszközök, berendezések élettartamát.

Természetesen vannak kiemelt projektek, uniós pénzből nagy értékű technikát pótolnak, de ez csak a jéghegy csúcsa. Tény, hogy születtek pozitív lépések, ez a kurzus messze többet tett az egészségügyért, mint az elődei, de ez a mértékű finanszírozás tarthatatlan: az egészségügy finanszírozásában már a visegrádi országok átlagától is elmaradtunk, miközben a társadalmi elvárások óriásiak az ellátórendszerrel szemben.

– Fájó pont az érintett orvosok számára az ügyeleti díjak befagyasztása.
– Igen, és ráadásul még ezt a befagyasztott pénzt sem kapják meg a kollégák, nem történt előrelépés, sőt inkább visszalépés, ugyanis továbbra is zajlanak az ügyeskedések a kórházakban…

– …konkrétan mire gondol?
– A vonatkozó törvény kimondja, hogy minden tizenkét órát meghaladó munkavégzés önkéntes túlmunkának tekintendő. Hiába van több 24 órás ügyelete is valakinek, nem önkéntesként számolják el, ami azért nem mindegy, mert az önkéntes tarifája ötven százalékkal magasabb a kötelező ügyelet díjánál. És minden tárgyalásnál oda lyukadunk ki, hogy nincs pénze a kórháznak erre. A napi óradíj hetven százaléka a kötelező hétközi túlmunka díja, a pihenőnapon 80 százalék, fizetett ünnepnapon 90 százalék. Eddig átlagosan 110 ezer forintos bruttó bérnövekedést hajtottak végre, ami durván 35 százalékos béremelést jelentett, ám nem terjesztették ki az ügyeleti díjakra.

– El kell fogadni, vagy tudnak ellene tenni?
– A törvény a minimumokat szabályozza, tehát egy kórház megtehetné, ha nem lenne szorító adóssága, hogy nem ezt veszi figyelembe, hanem a teljes bruttó munkabért veszi alapul a számításnál. Erre azonban nincs fedezet. A kormány nyilván végiggondolta, hiszen két alternatíva volt: az egyik kiengedte volna az ügyeleti díjakat, a másik viszont befagyasztotta, és ez utóbbit fogadták el, mondván, a magasabb alapbér felé akarnak elmozdulni. De ezzel éppen a minőségi túlmunka díjazását szüntették meg. Aki most többet vállal, mert belátó orvos, így szocializálódott, működtetni szeretné az egészségügyet, hajlandó áldozatot hozni, azt büntetik. A mi számításaink szerint ugyanis a rendes órabérének csupán 60 százalékát kapja meg az önként vállalt hétköznapi ügyeletért. Hát próbálja meg valaki kihívni a gázszerelőt éjszaka hatvanszázalékos rezsióradíjért! Ez tragikus.

Nem éltünk a szervezett kikényszerítés eszközével, igyekszünk együttműködni a kormányzattal, és látjuk az erőfeszítéseket. De sajnos látjuk azt is, hogy egyre több kolléga nem vállal túlmunkát, csak a kötelezőt, és elmegy máshová. Jelenséggé vált például, hogy rendszeresen kijárnak külföldre dolgozni, akár egy hetet, akár hétvégékre, vagy más kórházakba kialkudott pénzért. A fiatalok közül többen egy hónapot dolgoznak kint, három hónapot itthon, aztán megint kint. Ez azért óriási probléma, mert amikor mi kezdtük a pályánkat, az ügyeletvállalással tudtuk pénzt keresni, és tudtuk tehermentesíteni a munka dandárját végző középgenerációt. Mi, a mostani középgeneráció lassan belefulladunk a napi munkába és az ügyeletbe. Ez pedig kiégéshez vezet, és erősíti a migrációs hajlandóságot. Már nem is csak az anyagi tényezők miatt akarnak menni, hanem azért, hogy rendezett körülmények között, tisztességesen megfizetve, jól szervezett, jól ellátott osztályon tudjanak emberi időbeosztás szerint dolgozni, és ne kelljen irreálisan sok időt távol tölteniük családjuktól.

– Mekkora tétel lenne éves szinten az ügyeleti díjak valós, bér szerinti számolása? Tízmilliárd forint, ahogy a MOK elnöke mondta minap?
– A költség 8,5 milliárd forint, legalábbis ez jelent meg a béremelést előkészítő törvényi javaslat elvetett változatában, és valóban, ha a második lépcsős béremelést hozzáadjuk, nagyjából tízmilliárd forintból orvosolható lenne ez a probléma, és ne felejtsük, hogy a bér negyven százaléka visszafolyik az államkasszába.

– Hogyan értékeli a hálapénz elfogadásának törvényi szigorítását?
– Nincs ma egyetlen olyan kórház, ahol ne lenne a házi szabályzatban a főigazgató megengedő nyilatkozata. Megértem a hálapénz összes mozgatórugóját, ennek ellenére mindenki ismerheti a nézeteimet, orvosként mereven hálapénz ellenes vagyok. Súlyosan deformálja ugyanis az egészségügyi ellátást, lehet mismásolni, de a hálapénz káros. Nem vagyok álszent, látom, mi zajlik az egészségügyben. Egyik oldalon az anyagi ellehetetlenülés ellen küzdő orvosok, akik társadalmilag elfogadott területen dolgoznak, és úgy gondolják, több jár nekik, míg másik oldalon a nehéz élethelyzetbe került, kiszolgáltatott betegek, akik kétségbeesetten próbálnak adni, mert okkal, ok nélkül azt gondolják, ezen múlik a gyógyulásuk, sőt, akár az életük.

Nincs egészségügyi életpályamodell, és ezt nem jó párhuzamba állítani az ezer sebből vérző pedagógusi modellel. Mert ha lenne, és MOK, MOSZ is kidolgozott egyet, annak teljesülése esetén igenis ki lehetne mondani, hogy innentől kezdve nincs felmentés, a hálapénz mindennemű formája büntetőjogi kategóriába tartozik, nincs kivétel. Amíg ez nem történik meg, teljesen felesleges bármit beszélni, mert az csak maszatolás.