A biztosítók óvatosak: csak az állammal karöltve, a kiegészítő biztosításokkal lépnének piacra.
Többségünk fizetne (persze nem mindegy, hogy mennyit) a minőségi szolgáltatásért az egészségügyi ellátás során, sőt: fizetünk is. Egy ezerfős reprezentatív felmérés szerint a megkérdezettek több mint kétharmada fizetett azért például, hogy hotelszolgáltatást kapjon, vagy azért, hogy a várakozást elkerülje, így magánszolgáltatót vett igénybe diagnosztikai vizsgálatért, de a fizetési körbe beleértendő a hálapénz is – hangzott el a magánbiztosítás lehetőségeit kutató konferencián a Budapesti Corvinus Egyetemen. Ugyanakkor a biztosítói oldalon kitörési lehetőségnek tekintik az idei szja-változásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a munkáltatók adó- és járulékmentesen köthessenek betegbiztosítást munkavállalóikra.
A lehetőség a magánszemélyek számára is megnyílik, és már havi ötezer forintos biztosítási díjért elkerülhetik a várólistákat például a diagnosztikai vizsgálatokra, ám ahogy a konferencián is elhangzott, csak a fiatal és egészséges korosztályra vonatkozhat ez a tarifa, az idősebb, esetleg valamilyen krónikus betegségekkel küszködők már magasabb/jóval magasabb összeggel tudnak előnyökhöz jutni a rendszerben. Mint kiderült, a biztosítók is ismerik azt a mondást, miszerint nincs egészséges ember, csak rosszul kivizsgált beteg.
Egyelőre nincs kialakult szisztéma, a biztosítók ugyanis óvatosak: csak az állammal „karöltve", a kiegészítő biztosítások szintjén megmaradva szeretnének nagyobb piachoz jutni (semmiképpen nem egy második, „magán tb-t" építeni) az egészségbiztosításban. Mondhatni, mintegy betetőzéseként annak az „evolúciós folyamatnak", amely a VIP-ellátással kezdődött, amikor is azon ügyfeleik igényének tettek eleget, akik kifejezetten igényelték kórházi ellátásuk során a hotelszolgáltatásokat, és persze azt is, hogy jobb ellátást kapjanak. A jogszabály-változás tehát mintegy katalizátora a régebben elindult folyamatoknak, de az államot nem zárja ki, hiszen a magán-egészségügyi biztosítással rendelkező ügyfelek is előbb-utóbb az állami ellátásban „kötnek ki", ha állapotuk úgy igényli.
A járóbeteg-ellátásban szerencsésebb a helyzet a magánbiztosítók számára, ugyanis nagyobb a kínálat, és a betegek nagy részét is itt gyógyítják. A betegek számára itt és az alapellátásban az a legfontosabb, hogy elkerüljék a hosszas várakozást. Amit most az időtöltés megkerüléséért fizetnek például hálapénz formájában, azt szeretnék átforgatni a biztosítók az általuk kínált betegbiztosításba.
Hogy mennyi potenciál van az egészségbiztosításban, azt az elkövetkező évek mutatják meg Nagy a bukás lehetősége is, állítják, amit azzal indokolnak, hogy nagy az elvárás velük szemben, hiszen a betegek valóban szeretnének valamit kapni, az állam pedig azt várja, hogy pénz kerüljön a rendszerbe.
Kérdés, hogy kockázatalapú legyen a biztosítás, vagy összeghatárig valamilyen szolgáltatáscsomagra vonatkozzon. Ez utóbbi esetén kisebb a biztosító rizikója, hiszen a beteg választ ellátót, és addig tart a biztosítás, amíg ki nem merül a keret.
A szolgáltatásbiztosítás esetén azonban már maguk a társaságok is felelőssé válnak az ellátásért, hiszen rajtuk múlik, milyen ellátóval kötnek szerződést. A mai ellátási struktúrában pedig jelentős kockázatot látnak. Mindenesetre standardizált csomagokban gondolkodnak, ezekhez lesznek kiegészítő csomagok az ügyfelek kívánsága szerint. Kifejezetten nagy lehetőség van az ápolásbiztosításban, szerintük az egy olyan, jól körülhatárolható, viszonylag jól átlátható, „egyszerű" terület, amit akár pilot jelleggel oda lehetne adni teljesen a magánszférának.
Várható, hogy a magánbiztosítók térnyerésével az állami szerepvállalás csökken. A biztosítók már most is úgy látják, hogy az államosítással a kapacitások csökkennek, szigorodnak a betegutak, nehezebb lesz elérni az ellátást, s a korlátozásból fakadó elégedetlenség a betegeket a magánellátás igénybevételére ösztönzi majd. A kormányzati lépésekből azt olvassák ki, hogy az állam a magánforrásokat szeretné az állami ellátásba terelni. Nagy kérdés, hogy kikkel szerződjenek, szükségük lenne minőségi kritériumokra, amelyek megfogalmazását az államtól várják.
A biztosítók úgy látják, hogy vannak ügyfeleik között olyanok, akik prémiumszolgáltatásokat igényelnek, s azokat hajlandóak is lennének megfizetni, ám ilyen szolgáltatásokat ma az ellátási „piacon" nem tudnak venni. Nem tudják biztosítani ügyfeleiknek az azonnali műtétet, vizsgálatot, ugyanakkor az ellátók arra panaszkodnak, hogy nem keresik őket a magánbiztosítók, holott ők partnerek lennének.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!