Betegorientált, intelligensebb finanszírozási rendszer kell

Dr. Prodán Zsolt, a GOKI vezető gyermek-szívsebésze Európa-szerte elismert szakember. Már többször bizonyított Amerikában és Nyugat-Európában – folyamatosan hívják, mégis ismét hazajött. Azzal az elképzeléssel, hogy ha gyökeresen változtatni nem is, de segíteni azért nagyon is tud. A Kórház lapnak adott, Húsz év maszatolás című interjúban elmondja, hogy apja miatt lett orvos (aki szintén orvos volt), mert mindenáron le akarta beszélni erről a pályáról. „Tőle tanultam meg, hogy micsoda különbség van a ’foglalkozásszerűen’ és a szenvedélyesen, belső meggyőződésből űzött medicina között" – fogalmaz.

A DOTE-n tanult, a belgyógyászati kardiológia felé orientálódott. Aztán egy „külső erő", a szerencsés véletlen megváltoztatta a pályáját 89-ben: egy szintén végzős barátjának, aki mindig neonatológus akart lenni, a SOTE-n felajánlottak egy gyermek-szívsebészeti állást, amelyet „átpasszolt" neki. Mint mesélik, igen szerény reményekkel bejelentkezett Lozsádi professzorhoz, a II. gyermekklinika szívsebészeti részlegének vezetőjéhez, aki megdöbbenésére kijelentette: „ha Kádár nem tol ide valakit, te vagy a mi emberünk".

A műtéttechnikai megoldásokban, az intenzív ellátás filozófiájában látta, hogy a magyarországi, világtól elszigetelt fejlődés okozott anomáliákat. Példaként említi, hogy az évi 700 csecsemő-szívrendellenességre mindössze száz oxigenátorunk volt. A többi félezer beteget – már ha egyáltalán eljutott hozzájuk – heroikus palliatív, „olcsó" műtétekkel próbálták életben tartani. Emberi energiát, tisztességet nem spórolva. A szegénység üvegfalként választott el a „high techtől". Ez kezdetben egy katéteres labort jelentett volna, később már egy ultrahangot. Ma CT-t és MR-t meg hybrid műtőt jelentene. Nem véletlenül volt a II. gyermekklinika neve Fehér Kereszt Gyermekkórház, mert azzal a céllal alapították, hogy ott a szegény sorsú, elesett gyermekeket gyógyítsák. Ilyen volt maga a kórház is, nomen est omen. Mégis volt jó oldala ennek a nyomornak: hihetetlen innovativitás forrásává vált, állítja Prodán Zsolt.

Külföldi munkája során arra számított, hogy az infrastruktúrától, a modern orvosi gépparktól döbben majd le. Ám hamar ráeszmélt, hogy bármennyi pénz van a kutatásban vagy a klinikumban, jobb körülmények között ugyan, de végül is ugyanazokkal az eszközökkel dolgoznak ott is, mint idehaza. Az óriási különbség a szakmai hozzáállásban és a döntéshozatalban van. A kérlelhetetlen tárgyszerűségben, a minőség kompromisszummentes keresésében és a nem lankadó javítani akarásban. A hiányzó financiális források megteremtésében. És az ezeket a célokat támogató struktúrák folyamatos építésében. Ez az, amit haza lehetne hozni, gondolta. Lozsádi professzor hívására érkezett haza, mert szükség volt rá. Felmerült persze a gondolat benne, hogy kint marad, ám – mint mondja - annak a generációnak a tagja, amely akkor, 1990-ben azt hitte, komoly változások lesznek, aminek éllovasai lesznek. Hazatérésem után jóindulatúan figyelmeztették is, hogy ez még nem Amerika…

Újabb külföldi munkavállalások után egy éve ismét hazajött dolgozni, mert úgy érezte, hogy sürgősen cselekedni kell, mielőtt még a szűkebb szakmájában mindenki feláll, bár az itt lévő munkatársai véleménye szerint nagyon dicséretesen kiálltak a szakma mellett a nehéz időkben is.
– Adósok vagyunk egy olyan konstrukcióval, amelyben világossá válik, hogy ez a Gyermekszívközpont egy csúcs medicinális cég. És az ellátási terület jellege miatt nem működhet a paraszolvenciától meghajtva. Egy közösségi praxison alapuló, részben teljesítményarányos financiális kísérleti modellintézetté válhatnánk.

Mivel itt több szakma dolgozik együtt, a hatékony finomhangolást csak a teljesítmény jutalmazásával lehet megvalósítani. E társ- szakágak hullámzó problémái miatt a teljesítményünk mindig kilyukad valahol. Állandósul a válság. Valahol mindig egy mini krízis, egy kis lokális szükségállapot alakul ki, letörve a teljesítményt és várakozásra kényszerítve betegeket. Hol egy specialista hiányzik, hol egy műszer, hol egy protézis. Pedig még a biztosító is megérthetné, hogy ez így nagyon drága mulatság – mondja a GOKI vezető szívsebésze. – Adósak vagyunk egy korszerű, de betegorientált és a jelenleginél lényegesen intelligensebb finanszírozási rendszerrel. Ahol nem fordulhat elő, hogy műszívkezelések hónapjai maradnak kifizetetlenül az elszámolás életszerűtlensége miatt.

Alapvető gondnak tartja, hogy az orvostársadalom ma is a politikum felől várja a megoldásokat, holott csak saját magára számíthat. A szakpolitikusok két-három évenként jönnek-mennek, mindig gondosan letakarítva az íróasztalokat. Az orvosok pedig maradunk, nem sokáig, de 20–30 évet biztos. Azt sem látják a kollégák, hogy a jelenlegi munkatempó konkrétan az életükbe kerül, ezért égető megjavítani a munkakörülményeket.

Az interjú első, második és harmadik része a Weborvos Pro portálon is olvasható.