BOLDOG SEMMELWEIS-NAPOT!

Boldog Semmelweis-napot kívánok a magyar egészségügy minden dolgozójának!

Amikor hétfőn délben így köszöntem el a szentendrei családi patikámban, a két patikus (gyógyszerész) és a három asszisztens vidám örömkiáltással reagált. A ragyogóan tiszta és rendezett patikában kellemesen hűvös, kint aszfaltolvasztó forróság. Gyógyszereink „a felhőben”, hiánytalanul, mindegyik volt készleten. Igazán tökéletes ellátás vagy kiszolgálás, ahogy tetszik. Innen nézve a patikák világában minden rendben van. Számla, fizetés, na, itt nem akarok hangulatrontó lenni. És nehogy félremagyarázza valaki! Nem a patikai gyógyszerár a magas. Az annyi-amennyi. A betegek támogatása az alacsony. Ezt nem én találom ki, európai WHO-elemzések igazolják. Nem lenne szabad hagyni, hogy emberek anyagi okokból maradjanak ki az optimális betegellátásból, vagy ez vezessen az elszegényedésükhöz.

Semmelweis-nap

Nem alakult még ki teljesen a protokollja ennek az ünnepnek. A hatalmaságok kitüntetnek, kincstári beszédek hangzanak el, a dolgozók többnyire munkaruhában hallgatják. Nem régi ünnep. Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július elsejei születésnapját csak 1992-ben nyilvánították emléknapnak, az orvostörténész miniszterelnök, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár egykori igazgatója, Antall József támogatásával. Munkaszüneti nappá csak 2011-ben terjesztette elő dr. Réthelyi Miklós, anatómus, orvosprofesszor, aki átmenetileg az Emberi Erőforrás Minisztérium élén állomásozott. Szeretett volna adni valamit, de pénzt nem adhatott, mert neki se adtak.

Jó ötletnek tűnt az ünnepnap, és erkölcsileg ez rendben is van. Csak éppen lehetetlen igazságosan alkalmazni. A gyógyító üzemet nem lehet egy percre se leállítani. Persze a hivatali és kereskedelmi ellátások leállnak, de a kórházak, sürgősségi diagnosztikus és ellátó helyek, a Mentőszolgálat, az ügyeletek nem állhatnak le. Így aztán ünneplünk, ki hol tud. Csak remélem, hogy a Semmelweis-napon teljesített szolgálatért is jár a szabadnap, akár egy szabadsághoz kapcsolva, mert sok egészségügyi dolgozónak életmentő, egészségvédő egy kis szabadság.

Jó választás volt Semmelweis összekapcsolása a magyar egészségüggyel. Sorsa, küzdelmei az értetlenséggel, a maradisággal, adott esetben a hatalommal sokszorosan rokon a magyar egészségügy küzdelmeivel.

Semmelweis és én

Gyermekkorom óta láttam, hogy rokonságom minden bajával a Semmelweis kórházba jár. Ugyan Erzsébet kórháznak nevezik, mint előtt 50 évig, de a Rákosi idők bornírtsága 1952-ben nevet változtatott. Nem mintha Semmelweis nem érdemelte volna meg, de családunkban, az osztrák gyökereknek megfelelően komoly Sissi kultusz volt. Pedig hol voltunk még a Romy Schneider filmek andalító, bódító világától?

Középiskolás koromban egy osztálytársammal együtt az a megtiszteltetés ért, hogy két tanárunk mikrobiológiai tanulmányait segítendő a heti politechnika napot nem egy lakatosműhelyben, hanem egy mikrobiológiai laborban töltöttük a Semmelweis Kórházban. Innen már egyenes út vezetett a sikeres orvosegyetemi felvételihez. Ekkor már illett valamit megtudni a kórház névadójáról, és vegyes érzésekkel olvastam Benedek István akkortájt megjelent könyvét Semmelweis és kora címmel. Utólag realizáltam, hogy a híres elmegyógyász szerző (akinek egyik legismertebb munkája az Aranyketrec volt, egy elmegyógyászati intézményből – ugyan olvassák-e még a mai fiatalok?) olyan nyugtalanító részleteket is igyekezett feltárni Semmelweis sorsáról, amit akkor kellemetlen borzongással olvastam.

Semmelweis Egyetem

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános orvosi karára nyertem felvételt 1966-ban, ahonnan egy szép szerelem vonzása három év múlva Budapestre repített. Átvételi kérelmemet a Budapesti Orvostudományi Egyetem dékánjának nyújtottam be, de ősszel már a frissen és büszkén Semmelweis nevét viselő egyetemre iratkozhattam be.

Közben itthon néhány film, több könyv, számos írás bontogatta tovább a Semmelweis titkait, ami a világrengető felfedezés, az elfogadtatásáért folytatott küzdelem, hősünk korai öregedése, elmeállapota, és végül egy bécsi kórházban bekövetkezett halála körül forgott.

Nem csoda, hogy fiatal szakorvosként a bécsi Lorenz Böhler Baleseti Kórházban dolgozva, szabadidőmben megpróbáltam utána járni a Semmelweis rejtélynek. Jó sorsom kétszer is összehozott az osztrák orvostörténészek nagyasszonyával, Erna Lesky professzor asszonnyal. Másodszorra már az ő kérésére ültünk le egy kávé mellett beszélgetni. Semmelweis magyarsága érdekelte, és talán tudtam számára a magyar identitás kialakulásáról, megerősödéséről információkat adni. Persze leginkább saját családi példákkal illusztrálva, bele illesztve a török időket követő népmozgalmak, majd a reformkor és nyelvújítás, az 1848-as nemzeti forradalom és szabadságharc, a passzív rezisztencia, majd a kiegyezés felszabadító történeteiről.

A bécsi egyetem ajándéka

Csak a napokban találtam rá Erna Lesky egyik legfontosabb írására. Nem lehet meghatódás nélkül olvasni az első oldalakat se, amikor a professzor asszony leírja, hogy 1969 tavaszán azon törték a fejüket a bécsi egyetem rektorával, a teológus professzor Fritz Zerbsttel, hogy milyen ajándékot adhatnának a 200 éves jubileumát ünneplő budapesti egyetemnek, amelyik készül felvenni orvos-hősének a nevét. Az ajándék ez a tanulmány lett, amelyben a legújabb kutatások és eredeti dokumentumok alapján igyekeznek bemutatni Semmelweis bécsi éveit, küzdelmeit.  

Mára már nagyon sokat tudunk Semmelweis Ignácról. Hatalmas felfedezése, erényei mellett látszanak önpusztító küzdelmei is, de ezeket nem lehet sterilen kiemelni a korukból.

Semmelweis 200 éve

Semmelweis születésének 200. évfordulójára, a nevét viselő egyetem egykori rektora, Rosivall László koordinálásában egy hatalmas monográfia jelent meg Semmelweis 200 éve címmel. Lenyűgöző olvasmány. Korunknak megfelelően „mindenki, aki számít” és aktív volt a könyv megjelenésekor, írt bele. Ha tehetném, minden magyar orvosnak a diplomája mellé adnám ajándékba. Legyen ott a polcukon, olvasgassák, idézzék. Legyenek büszkék rá.

Hiszen az elmúlt 50 évben, bárhol, bármikor feltették a kérdést, kik a világon a legismertebb magyarok, a Top 20-ban mindig benne van Semmelweis. Nem ritkán ő vezeti a listát. A világ kulturális és főleg orvostörténeti örökségéhez hozzátartozik ez a különleges nevű, igencsak nehéz sorsú magyar. A mikrobák pontos felfedezése, kórokozó hatásuk megismerése előtt 20-30 évvel nemcsak rájött egy pusztító halálos betegségcsoport, a gyermekágyi láz képében megjelenő szepszis fenyegető veszélyére, hanem azonnali intézkedéseket is javasolt az életmentő megelőzésére. Mivel statisztikai bizonyítékai meggyőzőek voltak, fokozatosan kiszorították a korábbi idők téveseszméit. Valóban: szülő nők és újszülötteik olyan hihetetlen számát mentették meg, ami meg se próbálhatok megbecsülni. Jó érzés, hogy a világ kollektív emlékezete nem felejti el, hogy mit köszönhet a magyar Semmelweis Ignácnak.

Köszöntsük egymást Semmelweis-napon, mert működésünkre, kitartásunkra az országnak, a nemzetnek ma is óriási szüksége van, és a jövőben se lesz ez másképp! 

Képünkön: A Rosivall László szerkesztésében megjelent „Semmelweis 200 éve” című kiadvány borítója.