„Aki karácsonykor berúg az nem rendes ember, aki szilveszterkor józan marad, az nem normális” – dr. Szepesi András jegyzete.
Kinek is? Minden embernek, akik között megtalálható a nem egészen tízmillió itthon élő és még kb. ötmillió a nagyvilágban élő magyar. Vagy minden magyar embernek, akik között van az a néhány tízezer orvos és néhány százezer egészségügyi dolgozó és segítőik – akik nekem különösen fontosak –, akik ezt az egészségügynek nevezett hatalmas rendszert mozgásban tartják. Bajaival, hibáival együtt. Nem ritkán azok ellenére is. Személyes terhet, áldozatot vállalva, hogy a rendszer hibái ellenére életeket mentsenek, gyógyítsanak, mert erre tették fel az életüket.
Év végi ünnepeink
Karácsony inkább a szeretet ünnepe. Az összetartozás, a családok, a közösségek ünnepe, hatalmas figyelemmel a gyermekekre. Ők talán ilyenkor találkoznak először az ünnep fényével, csillogásával, örömeivel. Szó esik ugyan a világ nagyobb dolgairól, de a fókusz inkább az egyéneken, az embereken van. Ilyenkor felerősödik a szociális érzékenység. Könnyen átlátható, hogy nagyon sok ember magányos. Sokan szegények, napi megélhetési gondokkal küszködnek. Ha ilyen embernek családja is van, azt szívszorító látni és érezni, hogy a gyermekek hogyan osztoznak a szegénységben. Hogyan szegezi őket a helyhez a szegénység, és saját vagy családjuk erejéből nem tudnak kitörni. Ilyenkor erősödik fel a közösség, a társadalom, a nemzet szerepe, hogy ne termelődjön újra a szegénység, a gyermekek kapjanak lehetőséget a felemelkedésre. Ehhez azonban nemcsak az állam, az ország segítsége kell, hanem a közvetlen környezeté is. Jótékonykodás, adományok mellett, aki olyan helyzetbe kerül, meg kell fogja ezeknek a gyermekeknek a kezét, hogy ki tudjanak lépni a nyomor, a tudatlanság, a képzetlenség együttes csapdájából. Karácsony szelleme, a szeretet kisugárzása be kell, hogy világítson az emberi élet sötét zugaiba is. Hogy boldogan, tiszta lelkiismerettel éljük meg az ünnepet.
Újév, az kicsit más. Kevésbé spirituális, kevésbe szól a szolidaritásról. Általában a befejezett év lezárása, eredményeinek, hiányosságainak a számbavétele, és a kezdődő év tervezése áll a középpontban, Két napra oszlik. A szilveszter az évbúcsúztató inkább valami pogány ünnepre emlékeztet. Alkoholos italok, többnyire hagyományos, erősen tápláló és fűszeres ételek. Az újév napja a kijózanodás, a tervezés, a gondolatok rendezésének napja. Sokaknak a bécsi újévi koncert jelenti az ébredezést, ahol a világ legjelentősebb karmesterei dirigálják a bécsi zenészeket, akik között magyar kiválóságok is ülnek. A Musikverein aranyterme csodálatos virágokkal zsúfolva, a páholyokban a kormány, a diplomáciai testület, az arisztokraták, a széksorokban mindenki „aki számít”. Amióta a televízió közvetíti kicsit populárisabb, de azért szépen csillog minden értelemben.
Felcseperedésem kispolgári színterén, „Miskolciában” azt tartották, hogy aki karácsonykor berúg az nem rendes ember, aki szilveszterkor józan marad, az nem normális.
Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk elkezdeni a következő évet, jöjjön egy kis számvetés 2024-ről:
Háború, béke nélkül
Minden józan érvelés és tisztességes emberi érdek ellenére folyik tovább az orosz-ukrán háború. Ilyenkor kell elgondolkodni, ki vagy mi vezérli a történelmet, ha nem az emberiesség, a tisztesség, a jóakarat. Miért nem ezek jutnak érvényre? Még egy tisztességes karácsonyi tűzszünet se tud létrejönni?
Ehhez kapcsolódott egy több államban jelenlévő terrorszervezet háborúja Izrael állammal. Mi lesz ezekből? Ha ehhez hozzáadjuk Afrika egyes térségeinek állapotát, akkor beláthatjuk, valahogyan cselekvésre kellene ösztönözni az emberiség józan, jóakaratú erőit. Ha van ma a világon komoly politikai feladat, akkor ez az. Egyelőre reménység, hogy a hatalomváltás az Egyesült Államok élén változást hozhat a háborúk kérdéseiben.
Hazai pályák
A belpolitikát annyian értékelik, hogy szerintem minden kedves olvasóm keresse meg a számára kedvező forrást. Beszéljünk inkább arról, ami annyira fontos számunkra: az egészségügyről.
Egészségügy
Az egészségügyben kevesen próbálkoznak átfogó, szakszerű és nem politikai oldalhoz kötött értékeléssel. Erre a legjellemzőbb az új ügyeleti rendszer értékelése. A kormányzat és az Országos Mentőszolgálat vezetői jónak ítélik. Az ellenzéki megszólalók és a MOK vezetői ellenkezőleg. Jó lenne tudni, mit gondolnak az érintettek, a betegek.
Mint egy „falat kenyér” úgy kellene ide egy független, szakszerű betegelégedettségi vizsgálat, nagy mintán és folyamatosan végezve. Ilyet az egész fejlett világban végeznek, és különösen kötelező az ellátást érintő változások esetén. Könyvtárnyi tapasztalat, letisztult protokollok állnak rendelkezésre.
Egy médium egyetlen adatot hoz párhuzamba az új ügyeleti rendszerrel: az év folyamán 256 háziorvos hagyta el a praxisát. Ijesztő szám, ha a már üres körzetekkel is összeadjuk. Itt azért csendben megjegyeznék két dolgot. A korábbi ügyeleti rendszerben, amelynek számottevő részét magánvállalkozások szervezték, ha egy – pláne idősebb – háziorvos nem akart ügyelni, akkor nem ügyelt. Így szerintem az alapellátásban dolgozók mérhető része akár évtized óta kimaradt ebből. Nem csodálom, hogy nekik nem tetszik az új rendszer. Ettől független a háziorvosok demográfiai összetétele. Ennek az okai között szerepel az a sok korlátozás, amelyek között a háziorvos dolgozik. Diagnosztikai eljárások, sok gyógyszer számukra nem elérhető, ezt a járóbeteg-szakellátáshoz kötötték. Lehet, hogy eljött az idő a háziorvosok kompetenciájának szakszerű tisztázására, mozgásterük növelésére, és az állások betöltésének aktív szervezésére. És ez kinek a dolga egy állami egészségügyi szolgálatban? Ha nem tudják, nézzenek körül pl. Skandináviában.
Adósság
Úgy tűnt, kicsit több mint egy éve az OKFŐ vezetőjét azért mentették fel, mert nem tudta megfékezni az intézményi tartozások növekedését. Fegyelmezett hivatalnokként nem mondta el, milyen intézkedéseket kért a pénzügyi-költségvetési kormányzattól, és mit kapott. Utódja miskolci kórházigazgató, elvileg a kórházfinanszírozás szakértője. Az adósságállomány hatalmasat növekedett, az év végén akár 140 milliárd is lehet. Konszolidáció jövőre? Állami tulajdonú, irányítású közösségi egészségügyi intézmények adósságban vergődése egyszerűen nem fogadható el. És lám, több mint 20 intézménynek nincs kinevezett első számú vezetője, nem meglepő, hogy az eladósodás üteme nem csökkent. Lehet, hogy keresni és megszüntetni kellene a további okokat?
Szünetelő szolgáltatások
Nagy médiavisszhangja van a leálló vagy részlegesen szünetelő kórházi osztályoknak, szakrendeléseknek. Az okok rendkívül szerteágazók, de kiemelkedik közülük egyes intézmények műszaki állapota, és egyes szakterületek kritikusan alacsonnyá váló szakember létszáma. Ezek az ügyek kommunikációval már nem kezelhetőek, intézkedni kellene. Meglepő, hogy a jelentős orvos-béremelés és a mostanában esedékes szakdolgozói béremelés függvényében ezt nem sikerül kezelni. Aktív, sőt proaktív humán erőforrás menedzsmentet javasolnék. Igen, de ehhez is pénz kell. Jobb lenne ezt mielőbb elkezdeni, mielőtt a hatalmas nyugat-európai szakemberhiány elkezdi elvinni a még megmaradt szakembereinket…
Az óév búcsúztatásához ennyi elég is. Van tehát elegendő okunk arra, hogy boldog és a korábbiaknál jobb újesztendőt kívánjunk egymásnak!
(Nyitókép: id. Pieter Bruegel (1525-1569): A farsang és a böjt harca. (De strijd tussen Vasten en Vastenavond.) 1559. Olaj táblán. 118x164 cm. Kunsthistorisches Museum, Bécs.)
A szerző korábbi írásai itt olvashatók
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!