„Mekkora egy szovjet törpe? Hát, természetesen óriási!” – dr. Szepesi András újévi jegyzete.
Kicsit közhelyes, de ez most annyira aktuális köszöntés, hogy felülírja a kritikusok fanyalgását. Mert mindenki emlékezhet rá, hogy a 2020 évvégi köszöntés után egy sokkal nehezebb, boldogtalanabb 2021 következett.
Most, 2021 végén, mintha a kormány is érezné a szükségét, de jutott pár csepp méz is, kiegyenlítették a kórházak adósságát, emelik az orvosi ügyeleti díjak mértékét, és a háziorvosok bérét is – bár ez nehezen értelmezhető a praxisfinanszírozási gyakorlatban, de pokolba a szakértői nyavalygással…
Malacpersely
Sokat gondolkoztam, hogy miért nem más eszközökkel, más részletezésben kezelik az intézmények pénzügyi hiányait? Végül arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel az eszközzel szorítják őket takarékosabb gazdálkodásra. Szerintem rossz eszköz, mert a szűkösség következményeit „rátolják a dolgozókra és a betegekre”, de jobb ebbe bele se gondolni.
Régi duma, de Szilveszterkor az átlagosnál több ilyen jut az eszembe: hogyan okoz örömet a szegény ember a kutyájának? Becsípi a farkát az ajtónyílásba, majd elengedi. Nézd, milyen boldog a szegény állat…
Az év végén, mint egy feltört malacperselyből, „előgurul” az egész évben gyűjtögetett hiány fedezete, és karácsony-újév tájt mindenki boldog. A beszállítók fellélegeznek, a kórházigazgatók fel merik venni a telefonjaikat, és év végén boldogan koccinthatnak, ha a COVID közbe nem szól.
Kivétel a 2019-es év vége volt, amikor a konszolidáció elmaradt, így amikor 2020 elején a járvány betört, akkor éppen iszonyú maszk-, védőkesztyű-, fertőtlenítőszer- és védőruhahiány volt, mert a kiéheztetett beszállítók már nem fogadtak el, csak készpénzes rendeléseket. Azért mantrázom ezt évek óta, hogy több ilyen helyzet nehogy előálljon, mert veszélyes is, drága is.
Szakértelem
Azt meg kell jegyeznem, hogy nem értem a kormány szakértőit. Már egy hete se értettem, de egy éve se. Megint kimaradtak az ügyeleti díj, műszakpótlék, túlóradíj stb. emelésből a szakdolgozók, az asszisztensek, az ápoló(nő)k. Egy olyan országban, ahol a létszámuk már a „boldog békeidőkben” is alacsony volt, mindenféle összehasonlításban.
Ütögetem a bennem nyugtalankodó Cassandra fejét, hogy ne akarjon ápolási szükséghelyzetet jósolni, de ne legyen igaza….. Azt meg különösen szeretném, ha valaki megcáfolna: András, ezt rosszul tudod, a jó hír ebben a Közlönyben jelent meg, csak Te elnézted… Bontanék egy pezsgőt!
Különös Szilveszter
…táncol a hóember… énekli 1977-ben a szerző, a Generál együttes, majd 1980-tól Cserháti Zsuzsa, aki nemcsak szép, hanem korának szép hangú popdívája.
Ma, 2021. december 31-én déltájban ezt a szövegváltozatot ajánlanám: „Különös Szilveszter/Napoz a hóember… (amíg el nem olvad)”
15 fok van. A magyarok az utcán élvezik a fényt. Bejárom Szentendrét, egy gombostűt se lehet leejteni. A Dunaparton, ahol szerettem volna pár fényképet is készíteni, nincs egyetlen szabad parkolóhely sem. Még egy dolog tűnik fel: a sűrű tömegben persze nincs távolságtartás, de maszk sincs. Egy darab sem. „Mérgemben” átgurulok a városka legtávolabbi csücskébe, és a Kőhegy alatti parkolóból kiindulva imitálom a Nordic Walkingot egy darabig.
Szovjet törpe
Igyekszem haza, megnézni, mit mondanak a kora délutáni híradók. Kimondottan érdekes, két jól elkülöníthető részre oszlanak: a belföldi hírekben optimista jelentések, semmi járvány. Sőt, egy úr büszkén elmagyarázza, hogy az idén végre ismét lesz „Szilveszter az Ügetőn”, több tízezer résztvevővel. A vágóképen mögötte fiatalok tömegei jönnek mennek, kacagnak. Maszk egy darab se, mutatóban se! Kicsit kiráz a hideg. Ezek nem hallottak az omikronról? Továbbá folytatja a jól értesült úr: ez a világ legnagyobb ilyen rendezvénye. Hoppá! Azért ezen nevetnem kell. Ha a kis Magyarország (a kiváló sportteljesítményeket leszámítva) ilyesmit állít valakinek a szájából, az lehet, hogy tényszerűen igaz, de azért… jó lenne mögé látni. Ilyenkor jut az eszembe az az ifjú korombéli poén: mekkora egy szovjet törpe? Hát, természetesen óriási!
12 óra
Folytatódik a meglepetés, a híradó másik része: Világhíradó. Le a kalappal. Mintha a régi szocialista időkben járnék, amikor a legjobb újságírók próbálnak üzenni a hatalomnak, a saját gazdáiknak. És nem akárhol: az M1 tévécsatornát nemcsak a kábeltévék programjában lehet látni, hanem a sugárzott adás elér a legtávolabbi házikókhoz is, ahol még van áram, egy ősrégi antenna és egy valamilyen vevőkészülék.
Tegnap egész nap a WHO főtitkár, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz drámai figyelmeztetését sugározták az omikron változattal és a szegény országok gyenge átoltottságával kapcsolatban. Ő fertőzés-cunamit is emlegetett, ami elég rémisztően hangzik. Mintha ezt akarták volna illusztrálni, mutatták Franciaország drámai helyzetét, százezer feletti napi új fertőzöttel, és a szükségesnek ítélt szigorú intézkedéseit. Olaszország erős korlátozásait még Szilveszter éjjelén is. A köztéri maszkviselés elrendelése is napirenden van.
Ma a szomszédos országok kerültek sorra, Szlovénia, Szlovákia drákói intézkedéseit sorolták. Kedvenc régi szlovák (régebben csehszlovák) síelőhelyemre ma már csak 12 óránál nem régebbi negatív teszt eredménnyel mehetnék! Csodálkozom a fejlettségükön: nálunk annyi idő alatt gyakran el sem készül…
Az ötödik felvonás
Mi pedig, mintha egyelőre nem vennénk tudomást az új mutánsról. A hivatalos jelentések nem említik, csak annyit, pár napja már Magyarországon is kimutatták. Egyetlen magánlabor ad információt, de az eléggé figyelemfelkeltő, néhány nap alatt a pozitív esetek 40%-a omikron vírusos lett, azaz megsokszorozódott az általuk mért mintában a számuk.
Ilyenkor lenne jó ismerni a valóságot. Vezetőink szeretnének még egy felhőtlen szilveszteri élményt ajándékozni a magyar népnek, és magukra vállalják ennek a kockázatát? Vagy tényleg nem vizsgálják rendszerszerűen? Esetleg nem hisznek benne? Ez utóbbi kérdést elhessegetem, mert ha nem hinnének, akkor nem forszíroznák „ezerrel” az oltást.
Tegyük hozzá: miközben ma vidám tömegek lepték el az utcákat, az oltópontok orvosai, „ápolónői” asszisztensei, adminisztrátorai, műszaki-gazdasági segítőik oltottak. Dolgoztak mindannyiunkért. Számosan a háziorvosok is.
A kórházakban szakembereink tízezrei dolgoznak, ügyeleti vagy műszakosított munkarendben a betegágyak mellett, a lélegeztető gépek mellett, mert a negyedik hullám ugyan decrescendot mutat, de még nincs vége. Nekik joguk lenne megtudni, hogy lesz-e egy kis szünetük, vagy az új betegeik már omikront hurcolnak be az osztályokra.
Hét-tíz nap múlva már lesznek válaszaink.
Elmúlt este hét, a távolból már hallatszanak a tűzijáték rakéták durranásai.
Óvjon a sors minden magyart, és ne csak a balsors legyen az osztályrészünk!
Legyen boldogabb új esztendőd magyar egészségügy, mert megérdemled.
Boldog Újesztendőt kedves kollégák, bajtársak, bárhol is dolgoztok vagy pihentek ma este!
LEGYEN SZERENCSÉTEK AZ ÚJ ESZTENDŐBEN, ÉS MARADJATOK EGÉSZSÉGESEK!
Címlapkép: Maurits Cornelis Escher (1898-1972): Day and Night. 1938. Litográfia. 39,2x67,6 cm. Museu de Arte Popular. Lisszabon, Portugália.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!