CENTRUMKÓRHÁZ

Múlt heti jegyzetemben ígértem, hogy visszatérek a magyar kórházak strukturális és kapacitás gondjaira, és foglalkozom a nemzetközi gyakorlatban kipróbált és bevált kórháztervezési és építési megoldással, a centrumkórház koncepcióval.

Mivel olvasóim és szakmai barátaim között a téma felvetése élénk érdeklődést és helyeslést váltott ki, alább idézem az ide vonatkozó korábbi összefoglalót:

„Egyre világosabban látszik, hogy napjainkra az egészségügyi rendszerünk kulcskérdésévé vált a modern, nagy kapacitású, gyakorlatilag minden szakterületen működő kórházak fejlesztése. Számomra meglepő módon, egyebek mellett ez a szükséges centralizáció került a középpontba Svéd Tamás MOK országos titkár legutóbbi írásában, amit érdemes elolvasni.

Kitörési pont: centrumkórház

Ez az az intézmény, amire a kórházi gyógyítás legmagasabb színvonalú, legszélesebb körű ellátását lehet felelősséggel ráterhelni. Ennek komoly feltételei vannak, mind a szakmai összetétel, az épített környezet, a folyamatosan korszerűsített diagnosztikus és gyógyító technológiák, de mindenekelőtt az elegendő és jelentős számú magasan képzett orvos, diplomás asszisztencia és elegendő számú ápoló, műszaki és kisegítő személyzet jelenléte.

Hatalmas, orvos-szakmai ellátó, jelentős számú szakorvost képző és tréningező központok, ahol a gyógyítás mellett a szakmák fejlődésének követése, bevezetése is a figyelem középpontjában áll. A széles szakmai spektrum és a jelentős ellátó kapacitás miatt a súlyos betegek sürgősségi ellátásának központjai, ahol minden orvosi tudás, ellátási képesség a betegek szolgálatában áll. Mindezt olyan professzionális menedzsment irányítja és veszi körül, ami lehetővé teszi a rossz kompromisszumok elkerülését, a betegek szükségtelen utaztatását-szállítását, és fölösleges várakozást mellőző betegellátást.

A kormány a Dél-Budai Centrumkórház megtervezésével kijelölte a mintaprojektet, ahol számos hazai és külföldi szakember részvételével évek óta folyik a tervező-előkészítő munka. A magyar kórházügy valóságos strukturális átalakítását akkor lehet elvégezni, ha a centrumkórházak hálózata biztonságossá teszi a közellátást. Addig védeni kell minden ellátó kapacitást, mert a mai töredezett állapotában is betegek tízezreinek nyújt egyelőre mással nem pótolható ellátást. Írtam már erről „Kétszer mérj, míg egyszer vágsz” témát feszegető jegyzetemben.

Mire képes a centrumkórház?

Egy-másfél millió ember, gyermek és felnőtt, minden lehetséges sürgősségi és életmentő ellátására, betegségeinek teljes körű diagnosztizálására, programozható sebészeti és egyéb terápiás ellátására, mind fekvő mind járóbeteg ellátási formában.

Működése minden korábbinál nagyobb biztonságot nyújt a területén élő embereknek. Nem szünteti meg a területén működő egészségügyi ellátók tevékenységét, csak rendezi a viszonyaikat, és például szövődmények vagy egyéb rendkívüli esetben biztonságos hátteret és segítséget nyújt. Alkalmazza a modern építészet összes vívmányát, amit a gyógyítás feladatainak céljait támogatva rendez össze. Ugyanez fokozottan vonatkozik a belsőépítészet és a modern infrastruktúra minden elemére.

Betegközpontú ellátás, a lehetőségek között stresszmentes környezet alapkövetelmény. Rugalmas alkalmazkodás az orvostudomány és technológia viharos fejlődéséhez. Alkalmasság a környezetében jelentkező extrém kihívások kezelésére és szervezésére, akár tömeges baleset, akár veszélyes járványhelyzet alakul ki. Folyamatosan, szünetek nélkül képes működni, és ehhez megszervezi és felkészíti a szükséges szakembereket, az orvosokat, asszisztenseket, ápolókat, műszaki és gazdasági segítőket.

Jelentős kapacitású, és folyamatos képzést biztosító intézmény, amelyik a saját dolgozói mellett a környezet szakembereinek is biztosítja a folyamatos továbbképzését, egyebek mellett olyan modern módszerekkel, mint a skill laborok rendszere. Itt a digitális technikák, az embert, vagy annak egyes szerveit szimuláló gépek segítségével tanulhatják a szakemberek az életmentés, az intenzív ápolás, vagy a legmodernebb műtétek technikáit.

A DBC projektfelelőse, Bedros J. Róbert professzor, miniszterelnöki megbízott nyilatkozataiban a program tartalmáról, elemeiről, lehetőségeiről az elmúlt hónapokban, években bőségesen találhatott információt a szakmai és a szélesebb polgári közvélemény.

A DBC helyszínének kijelölése alapos elemző és előkészítő munka eredménye. Dél-Buda térsége, és a környező agglomeráció demográfiai fejlődése, növekedést mutató népessége, és a fiatalabb lakosságból következő magasabb születési arányszáma és a ma ezt ellátó intézmények szűkössége és hiányai például a gyermekek ellátása területén egyértelműen kijelöli a kórház helyét.

Az ország két legforgalmasabb autópályája (M1-M7) valamint az M0 körgyűrű közelsége parancsolóan követeli a baleseti és sürgősségi ellátás megvalósítását, mivel a térségben ilyen ellátási forma nem áll rendelkezésre. Dél-Budán csak egyetlen általános profilú kórház van, a Szent Imre Kórház. De az sem rendelkezik sem a baleseti ellátás feltétel rendszerével, sem a kardio- és cerebrovaszkuláris ellátás komplex lehetőségeivel. Általános kórház legközelebb Székesfehérváron vagy Dunaújvárosban található, ami a Dél-Budán és a körülötte élő lakosságnak már túl nagy távolság.

A mintaprojekt, a Dél-Budai Centrumkórház tervezése nagy szakmai erőkkel, mintegy 250 építész tervező, informatikus, kórháztechnológus és orvosszakértők részvételével történik.  A tervezés és előkészítés tapasztalatai a többi lehetséges centrum számára, megfelelő jogi és szakmai keretek között átadhatók.

A DBC tervezése és előkészítése olyan szinten van, hogy hamarosan elkezdődhet az építkezés. Magyarország első, zöldmezős centrumkórháza a XXI. századnak megfelelő orvos-szakmai, építészeti színvonalával, és az épített környezet és a gyógyítás új kapcsolatrendszerének bemutatásával új pályára segítheti a kórházaink további fejlesztését, illetve újabb centrumkórházak létesítését. Ezért is létfontosságú a megvalósítása. 

Ha valamit jó szívvel ajánlhatok az egészségügyi rendszer korszerűsítésén dolgozó új összetételű kormányzat politikusainak és szakértőinek a figyelmébe, az a centrumkórházak fejlesztésével megvalósítható kitörési pont.

Miért ennyire fontos?

Magyarországon mintegy 100 önálló közösségi kórház működik napjainkban. A rendszerváltás körül ezek száma a duplája volt, de összevonásokkal, megszűnésekkel alakult ki a mai szám.

Mi ezzel a baj? Talán úgy lehetne összefoglalni a választ, hogy egyre súlyosabb ellentmondás feszül a kórházak épületei, épített környezete és az ellátásra váró szakmai feladatok, azaz az orvosi tudomány és technológia egyre gyorsabb fejlődése között. A magyar kórházi telephelyek döntő többsége több mint 100 éve alakult ki, és a XIX. század végén, a XX. század elején épült kubatúrákban ma is gyógyító munka folyik.

Természetesen volt, akár többször is, átépítés, korszerűsítés, modern egységekkel, műtőkkel, digitális képalkotással való kiegészítés, de ezek többnyire ad hoc történtek, országos tervezési, fejlesztési koncepció nélkül. Ha valaki bejárja a kórházainkat, nagyon sok esetben kórházépítészeti történeti sétán vehet részt, ami egyfelől szép emlékeket ébreszt, de alapos vizsgálódás után kiderül, a mai ellátás szervezési követelményeknek, a modern integrált diagnosztikának, de a betegbarát ápolásnak is csak súlyos kompromisszumok árán felel meg.

Ez a jelentős mértékben elavult struktúra már nem tudja támogatni sem a XXI. századi gyógyászat követelményeit, sem a lakosság, a betegek természetes szükségleteit, igényeit. „Magyarra fordítva”, ezekben a régi épületegyüttesekben sem a gyógyítók, sem a betegeik már nem találják meg a mai gyógyítás optimális lehetőségeit, és egyre többen ismerik fel, hogy szükséges lenne tovább lépni. A magyar kórházak történetének, fejlődésének, mai gondjainak kérdéseire a következő jegyzetben visszatérek.

Pandémia – a nem várt kihívás

A COVID-járvány fölerősítette a kórházak gondjait. A fertőző betegek tömeges ellátására az intézményrendszer nem volt felkészítve, és ez rengeteg rögtönzést, ideiglenes megoldást hozott. Nagyon nehéz kimondani és leírni, de a gyógyító szakemberek rendkívüli személyes áldozatokat is vállaló munkája olyan építészeti és technológiai akadályokba ütközött, amelyek számukra és a betegek számára is veszélyeket hordoztak. Kimerülésük, kiégési jelenségeik jelentős mértékben összefüggenek a munkahelyek hiányosságaival.

Mivel mértékadó szakértők véleménye, és napjaink hazai és nemzetközi járványügyi helyzete arra utal, hogy várhatóak további járványok, ezekre folyamatosan kell készülni, és a felkészülés része az alkalmas, nagy kapacitású, a szükségletek szerint alakítható, szervezhető épített környezet megteremtése.

Háború, infláció és gazdasági válság

Látom az erőfeszítéseket, hogy az ország tartalékokkal készüljön föl az energia- és üzemanyaghiányra, szerződésekkel, beszerzésekkel, földgáz- és olajtartalékokkal. Pótlólagos erőforrásokat állít üzembe, hogy legyen elegendő elektromos energia. Működjön a gazdaság. Ezt nevezik emberközpontú gazdaságnak.

Ha ez így van és így helyes, akkor az egészségügy nem maradhat ki ebből a sorból. Hiszen évente honfitársaink tízmilliói szorulnak rá orvosi-egészségügyi ellátásra, közöttük milliók kórházi kezelésre. Ha egy kormány fő feladatának, kötelességének az emberközpontú politikákat gondoljuk, akkor annak meghatározó része a közösségi, hozzáférhető, hatásos egészségügyi ellátás, ami minden magyar embert megillet.

Az egészségügyi rendszer „nehéztűzérsége” a kórház. Ez a fogalom és a hozzá kapcsolódó intézmények rendszere az elmúlt 150 évben hatalmas fejlődése ment keresztül, rengeteg fogalmi, koncepcionális, szervezési, szakmai, gazdálkodási kihívás közepette. Nem csoda, ha napjainkban egymás mellett élnek különböző időpontokban keletkezett intézmények, eltérő korszerűségi állapotban, kis és nagyobb, több- vagy sokszakmás kórházak, szakkórházak, rehabilitációs intézmények, ápolási intézetek, önálló vagy integrált járóbeteg-ellátó intézmények. Ez a „kavalkád” próbára teszi a politikusok és a szakpolitikusok felfogó és tűrőképességét, de ami ennél is nagyobb baj, a lakosság és közöttük a betegek mozgását, tájékozódását is nehezíti.

A legfőbb prioritás

A válsághelyzetek mindig lehetőséget kínálnak új megoldásokra, szinte sürgetik azokat. Azt kívánom a magyar egészségügy fenntartásáért, fejlesztéséért felelős új vezetőknek, hogy a kialakult helyzetben találják meg a kivezető utakat. Ezek egyike a centrumkórházak rendszerének megvalósítása. Mert a magyarok számára az életük fenntartása, egészségük megőrzése, betegségeik, sérüléseik hatásos meggyógyítása olyan sorskérdés, amelynél ma nem tudok magasabb prioritást megnevezni. 

Címlapkép: A Dél-Budai Centrumkórház látványterve.