KÉTSZER MÉRJ, EGYSZER VÁGJ!

A magyar kultúrkincs tele van remek mondásokkal. Én például azonnal felkapom a fejemet, „mint a huszárparipa a trombitaszóra”, ha azt hallom, hogy egészségügyi reform. Van, amikor lelkesedésből, hogy azután csalódjak egy „jóízűet”, hol merő szkepticizmusból, ha látom, tudom, hogy kizárólag politikai hangulatkeltésből, vagy cinikus üzleti érdekből nevezik reformnak azt az „izét”, amelyik persze majd „elhal, mint a kommunizmusban az állam”.

Kommunizmus már komoly országban láthatóan sehol sincs, ahol meg van, ott a COVID is tombol. Oroszország is a kapitalizmust építi már vagy 30 éve, bizonyítva, hogy nemcsak kommunista diktatúra lehetséges a világon. (Persze, lehet, hogy ez szemtelenség, de az északi féltekén ma ez a mainstream duma.)

Nem szabad megvárni

Reform elméletben persze úgy is keletkezhet, hogy egy szakmai rendszerben a külső-belső változások megérlelik. Amikor erről kérdezgettem osztrák, német, és Svédországban élő barátaimat, akkor mindig kinevettek. Azt mondták, hogy egy olyan bonyolult rendszerben, mint az egészségügy, nem szabad megvárni, hogy a dolgok rosszra forduljanak. Folyamatosan korszerűsíteni kell. Alkalmazkodni a változó körülményekhez, legyen a technológiai fejlődés, vagy társadalmi kihívás, például a bérszínvonal ügyében. Ez utóbbi témában ugyan régebben voltak nagy megmozdulások, tüntetések az európai jóléti országokban is, de azok mindig társadalmi feszültségekkel, nem ritkán kormányváltásokkal társultak. Megérett a tanulság, nem jó megvárni, amig idáig fajulnak a dolgok.

A mögöttünk elmaradó hét legfontosabb szakmai rendezvénye a Magyar Kórházszövetség XXXIV. kongresszusa volt, a megszokott, kellemes siófoki környezetben. Mindjárt az elején a közgyűlés új elnököt is választott Velkey György személyében, aki másodszor tölti be ezt a tisztséget. A kialakult és nagyon hasznos gyakorlat szerint a leköszönő elnök, Ficzere Andrea alelnökként folytatja, míg a másik alelnök a szombathelyi Markusovszky Kórházat irányító Nagy Lajos főigazgató. Erős csapat, ha az új minisztériumi vezetés támaszkodik rájuk, messzebbre juthat.

Hasonlóan a MOK múlt heti rendezvényéhez, Takács Péter államtitkár a siófoki kongresszuson is kihangsúlyozta, hogy személyes igénye és a belügyminiszter elvárása, hogy a szakmai és egyéb változtatásokat a bevezetés előtt egyeztessék a legfontosabb szakmai szereplőkkel. Ideje volt ezt deklarálni, mert kevesebb mai napig húzódó feszültség forrása lenne például a szolgálati törvény, ha megbeszélik az érintettek képviselőivel.

De ezután másképp lesz!

10 pont

A kongresszus minden napjára jutott egy „ütős” főhatósági előadás, mintegy erősítve, kiegészítve a szakmából jövő fontos prezentációkat.

Az első napon Jenei Zoltán OKFŐ prezentált, 10 pontban vázolta a magyar egészségügy lényeges kérdéseit. Röviden összefoglalva: 1) egészségtudatos magatartás, több egyéni felelősség, 2) forrásokat kell fektetni a prevencióba, mert hatékonyabb, mint a későbbi gyógyítás, 3) betegközpontúság, a betegelégedettség mérése, 4) alapellátás erősítése, teljesítményének javítása, 5) a kórházirányítási rendszer átalakítása, 6) HR-kérdések, béremelés, mert probléma van a motivációval, 7) finanszírozás, bázis/teljesítmény vita (az OKFŐ egy vegyes rendszert tartana jónak), 8) állami és magánszolgáltatói kérdések tisztázása (átgondolni, továbblépni, együttműködni), 9) kórházadósság kérdései (jövőre megszűnik, de a megoldást nem fejtette ki), 10) a digitalizálás prioritás, mind a működtetés, mind a tervezés nélkülözhetetlen alapja.

Értékelhetjük úgy is, hogy ez a tíz pont részletesen kifejtve egy komoly stratégia alkotás megalapozása is lehet.

Teljesítményhiány

A második napon hangzott el Kiss Zsolt NEAK-főigazgató és helyettese, Bidló Judit előadása „A finanszírozás aktuális kérdései” címmel. Aki eddig kételkedett, hogy a finanszírozás képviselői nem ismerik jól a helyzetet, azok most meggyőződhettek az ellenkezőjéről.

Egyfelől, alátámasztották az OKFŐ stratégiai gondolatait, másfelől, számos jelzést és információt adtak, mely területen kell azonnal vagy gyorsan tűzoltó munkához fogni. Leginkább feltűnő az aktív fekvőbeteg-ellátás 25%-os, a járóbeteg-ellátás 20%-os és a krónikus fekvőbeteg ellátás 62%-os teljesítményhiánya.

Az okok között az átlagfinanszírozás ellenérdekeltsége mellett az orvos és szakdolgozó hiány jelölték meg a legfontosabb okként. Külön kiemelték, az egyes térségek és intézmények között mutatkozó jelentős különbségeket, amelyek további feszültségekhez és az ellátás igazságtalanságaihoz vezetnek.

Menetrend

A kongresszus zárónapján az új államtitkár, Takács Péter foglalta össze a tennivalókat és ismertette a várható menetrendet. Kiemelte, hogy rendszerkorszerűsítő anyagok augusztus közepére készülnek el és kerülnek véleményezésre a szakmai testületekhez. A másik fontos közlése, hogy a következő hetekben elkezdik a visszatérést a teljesítmény elvű finanszírozásra. Ezt lépcsőzetesen fogják tenni, a járóbeteg szakellátással és az egy napos sebészettel kezdik, a második szakaszban az aktív fekvőbeteg ellátás, míg a harmadikban a krónikus ellátás következik. Csak remélni tudom, hogy jól előkészítik ezt a folyamatot.

Mivel az egészségügyben (is) minden mindennel összefügg, itt azért előbukkanhatnak meglepetések. Az ilyen lépcsőzetes bevezetések problémájának illusztrálására igen alkalmas egy régi történet: a brit uralom alól felszabaduló Uganda fiatal vezetői úgy döntöttek, hogy sürgősen áttérnek a bal oldali közlekedésről az Európában és az USA-ban szokásos jobboldalira. És hogy ez fokozatosan történjék, először az autóbuszok és a kamionok fognak áttérni…

A külvilágban kis csönd után elég hangos és széleskörű nevetés jelezte, hogy még egyszer át kellene gondolni a már jogszabályban kiadott rendelkezést.

Kétszer mérj…

Azért idézem fel ezt a kissé ironikus történetet, mert a COVID alatt kialakult megoldatlan problémák, a HBCS-rendszer karbantartásának történelmi, 15 éves elmaradása olyan bajokat hozhat majd a felszínre, amelyek zavart, kapkodást, és a kényszer szülte „reformdüh” megjelenését idézhetik elő.

El kell kerülni az olyan faék egyszerűségű javaslatokat, mint például hogy TAJ-kártyával fizetni lehessen a magánszolgáltatóknál. A közfinanszírozás-magánszolgáltatás lehetőségeit nagyon komolyan meg kell tervezni, mert átgondolatlan bevezetése hatalmas, immár nehezen megoldható bajok forrása lehet.

Ugyancsak el kell felejteni az olyan javaslatokat, hogy a pénzügyi szűkösséget a kórházak számának csökkentésével lehet/kell megoldani. Azon túl, hogy ezzel a betegek szükségleteit próbálnánk belegyömöszölni a pénzhiány Prokrusztész ágyába, még további területi és szakmai igazságtalanságok tömkelegét idézhetnénk elő. Ezekre és további megalapozatlan reformötletekre gondolva, amelyekből az elmúlt 50 évben számosat láttam, jutott eszembe az a népi figyelmeztetés: „kétszer mérj, mielőtt egyszer vágsz!”

Címlapkép: A stockholmi Kungsgatan a H-napon, 1967. szeptember 3. reggel 4 óra 50 perckor, amikor áttértek a jobboldali közlekedésre.