A béke kezdete vagy a háború folytatása? – dr. Szepesi András jegyzete.
2014. február 15-én, több mint kétharmados többséggel erősítette meg dr. Éger István elnök és az Elnökség mandátumát a Magyar Orvosi Kamara Küldöttközgyűlése.
A közvetlen előzmény:
2013. november 30-án, a korábbi küldöttközgyűlésen, rendkívüli napirendi pontként szót kért dr. Bánki Magdolna, a Felügyelőbizottság elnöke, és anélkül, hogy a szabályok szerint írásbeli beszámolót terjesztett volna a közgyűlés elé, vetített képes előadásban számos vádpontot sorolt fel a kamara elnöke, elnöksége működését, gazdálkodását illetően.
MOK-tagként és az Orvosok Lapja főszerkesztőjeként én is a hallgatóság soraiban ültem, és érzékeltem a meglepetést a küldöttek és az elnökség részéről. A vádak egy része képtelenség, másik része kicsinyeskedés, legsúlyosabb része pedig olyan bonyolult szakmai, jogi kérdés volt, amelynek megértéséhez elmélyült vizsgálat és különleges szakértelem szükséges.
Szögezzük le: a társadalmi felügyelő bizottságok (így a MOK FB is) jogosultak a szervezet folyamatainak vizsgálatára, vezetőik tevékenységének értékelésére. Ha valami hibát, vagy gyanús dolgot találnak, akkor azt vagy egyeztetik az érintett vezetőkkel, vagy bejelentéssel fordulnak a felügyelő hatósághoz (ez a szakminisztérium), vagy bűncselekmény gyanúja esetén feljelentést tesznek a rendőrségnél, ügyészségnél.
A helyzet és a média:
November 30-án egyik sem történt, hanem vádjaikat megosztották a széles nyilvánossággal. A média persze „harapott", hiszen ez hír, balhé, konfliktus, van miről írni, beszélni. A történethez tartozik, hogy ezen a közgyűlésen Éger István szabályszerű éves beszámolóját nagyon magas szavazataránnyal elfogadta a közgyűlés, míg az FB-elnök asszony beszámolója nem kapott 50% támogatást sem, tehát elvetették.
Rettenetes hetek következtek a magyar orvosok számára: a média zengett a botrány kiáltásaitól, miközben semmiféle olyan folyamat nem játszódott le, ami a vádakat hitelt érdemlően bizonyította volna, vagy törvényes szankciókat vont volna maga után. Miközben az orvosok ezreit kérdezgették a betegeik, a barátaik: mi folyik nálatok?
Sajnos, néhány politikai napilap és szakpolitikai médium mélyen belekeveredett a hírverésbe, anélkül, hogy sajátos tudásával, tapasztalataival segítette volna a megoldást. Lelkük rajta... Egy zárt orvosi portál fórum rovatában pedig a rágalmazás, a gyalázkodás, a gyűlölködés és a becsületsértés olyan lávafolyama indult meg, ami egyszerre rémisztő és tragikus.
A FB-elnök asszony, hetente gondoskodott új hírről, valamilyen sérelemről, és láthatóan egyre jobban megkedvelte a média talmi csillogását, egyszerűsítéseit, és sajnos a felületességét is. Csak valami durranósat mondani, és akkor rendben vagyunk. A MOK elnöke eleinte megpróbálta ugyanezeken a színtereken megválaszolni a kérdéseket, de ez lehetetlen volt. Az nem hír, hogy valamelyik állítás nem igaz. Az sem, hogy egy vád jelszó helyett bonyolult magyarázatot követel.
Ekkorra már vegytiszta politikai kampány alakult ki. Ennek célja: a korrekt felügyeleti vagy igazságügyi folyamat lezárása előtt úgy hangolni a küldöttközgyűlés választott tagjait, hogy parlamenti működési módjuk lehetőségét kihasználva, bizalmi indítvány alapján (amelyben elég állítani valamit, bizonyítani nem kell) váltsák le a MOK elnökét és az Elnökséget.
A becsületes orvosok tömegei, közöttük a kamara küldötteinek többsége bevallottan szorongott. Olyan politikai jellegű kampány közepén találták magukat, amilyet csak a hatalomért versengő pártok engednek meg maguknak.
A folytatás:
Annyira, hogy az FB elnöke február 8-ra „elnökbuktató rendkívüli közgyűlést" hívott össze. Ez már a felügyelő államtitkárnak is sok volt, (nyilván, őt is megpróbálták bevonni) és úgy nyilatkozott, hogy ez a kamara „belügye". Ezután csak orvosgyűlést hívtak össze, amire természetesen elmentem. Nagyon nem tetszett az a harcias, ellenséges hangulat, amely csak arra koncentrált, hogyan lehet megsemmisíteni az ellenfelet. Meglepően kevesen, nagyjából ötvenen voltak.
A Magyar Rezidens Szövetség korábbi elnöke, aki jelenleg egy kormányzati intézet vezetésének tagja, aktív szereplőként vett részt a vitában. Ehhez joga van, hiszen ő is küldött. De amikor pár nap múlva megláttam a Magyar Rezidens Szövetség közleményét, amelyben minden tagját arra biztatta, hogy vegyen részt 15-én a küldöttközgyűlésen, újabb rossz érzésem támadt. Velük akarják kiegészíteni, a gyér számú tiltakozó csoportot? És ez be is következett február 15-én.
Néhány fiatal, akit sose láttunk még közgyűlésen, elkezdett úgy viselkedni, mint a kis ellenzéki pártok tagjai az igazi országgyűlésben. A folyosón izgatott vitát kezdtek, a teremben hangoskodtak, bekiabáltak, egyikük rendkívül agresszív beszédet intézett a küldöttekhez, alig akarta elengedni a mikrofont. Hát úgy tűnik, a korábbi akció és ez kontraproduktív volt. A teljes jogú küldöttek, még azok is, akik azt mérlegelték, hogy leváltják a vezetést, rájöttek, hogy egy olyan kampány gyújtópontjába kerültek, amit szerettek volna elkerülni. Még ha nem is tudták, hogy a történelem során szinte minden emberi szerveződést csak belülről sikerült legyőzni, érezték, hogy ez az acsarkodás már súlyos károkat okoz az orvosok közösségeiben, veszélyezteti a gyógyítás egyik legfontosabb tényezőjét, a betegek bizalmát.
A fordulópont:
És ekkor az egyik képviselő javaslatát 71% többséggel megszavazva, zárt ülést rendeltek el. Hogy mi történt a zárt ülésen, én sem láttam, csak az eredményt ismerem: több mint kétharmados többséggel bizalmat szavazva, megerősítették dr. Éger Istvánt és az elnökség tagjait pozíciójukban. A Felügyelő Bizottság, megelőzendő azt, hogy a testület hasonló arányban visszavonja mandátumukat, lemondott.
Epilógus:
Most akár örülhetnénk is, hogy a harc befejeződött. De sajnos nem. A lemondott szereplők még hosszan taglalták, immár magánemberként, a vádjaikat, és ahogy látni, bizonyos médiumok továbbra is melegen tartják ezeket.
Pedig a magyar betegeknek, orvosoknak erre már nagyon nincs szükségük. Most már tényleg meg kellene várni, történik-e olyan hatósági vizsgálat, vagy igazságszolgáltatási folyamat és elmarasztalás, amit a vádjaik feltételeznek. És addig ki kellene bírni csendben, az orvosok, a betegek érdekében, a saját tisztességük védelme érdekében. Vonatkozik ez a balhé médiatámogatóira is.
A magyar egészségügyben nagyon sok területen nagyon nehéz a helyzet. Ezen belül az orvosok bérezése még mindig nagyon alacsony, a munkafeltételek sok helyen rosszak. Az elvándorlás további gondokat, veszélyeket hordoz. Akik ilyen körülmények között kitartanak a betegeik mellett, azokat hagyni kell nyugodtan dolgozni.
Ha a hatóságok mégsem marasztalják el a megvádolt kamarai vezetőket, akkor is lesz tisztújítás, a megfelelő időpontban. Addig pedig nekik is dolgozniuk kell, mert a Magyar Orvosi Kamarára szükség van. Ezt ismerték fel február 15-én a küldöttek, és ezért döntöttek ilyen erővel és határozottsággal.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!