DÜBÖRGÜNK?

Ha egy „Marsról idetévedt idegen” a magyar nyelvű sajtóból szeretné megtudni, milyen az egészségügyi ellátás Magyarországon, érdekes következtetésre juthat. Azt észlelheti, hogy a posztszocialista, 33 éve szabad Magyarországon létezik állami egészségügy és létezik magánegészségügy.  Az egyre zsugorodó önkormányzati és a lassan bővülő egyházi egészségügy alig zavarja ezt a képet.

A médiumokból az derül ki, hogy az állami egészségügy minden porcikája recseg-ropog, leállások, várólisták, elégedetlenség, és válogatott negatív élmények jellemzőek rá. Ezzel párhuzamosan valamilyen titkos terv mentén, amit a világ egyik jelentős tanácsadó cége, a BCG készített, zajlik a közösségi egészségügy átalakítása, reformja. Az átalakítási tervek jó része salátatörvényekbe csomagolva kerül elő, hogy nehezebb legyen megérteni az összefüggéseket. A médiumok tükrében a magánegészségügy bezzeg növekszik, szárnyal, a betegek elégedettek a remek ellátással, a luxusszállodai körülményekkel, a tulajdonosok boldogok, mert nő a bevétel és vele a profit.

Mindeközben

De ha ez az idegen a közelmúltban betéved az IME szaklap konferenciájára, akkor ott egy BCG partner szakértő, Újlaki Ákos előadásából sok mindent megtudhat. Először is azt, hogy alig tudunk valamit az állami ellátás feltételeiről és mértékeiről. A magánellátásról sokkal többet.

De ha valaki alaposan utána néz, akkor kiderül, hogy számos területen tömegellátás csak az államiban folyik, a nehéz, drága és veszélyes sürgősségi ellátás ugyanott, a vidéken élő betegek tízmillió esetnyi nagyságrendben a vidéki állami intézményekben kapnak ellátás, ugyancsak a lakosság szegényebb része, aki azért nem tud magánellátást kérni, mert nem tudja megfizetni.

Ha megpróbálunk számokat tenni az egyes ellátási formák és az igénybe vevő betegek tömegei mögé, akkor óhatatlanuk egy kicsit gyermekded vicc jut az eszünkbe:

„Az állatóvodában barátságot köt az elefánt és a kisegér. Felnőve, időnként együtt mennek sétálni. Egy alkalommal éppen a Lánchíd patinás útján kocognak (állatok átmehetnek, csak a magánautósoknak tilos). Felnéz a kisegér a barátjára, és a fülébe kiabálja: hallod, hogy dübörgünk?” Nem akarom túlbeszélni a témát, így a kedves Olvasóimra bízom annak eldöntését, hogy gyógyító teljesítménye szempontjából melyik állat testesíti meg az állami és melyik a magánszektort.

Adósság

A 2023-ról áthúzódó, és a 2024-ben keletkezett szállítói tartozásállomány egy részét a kormány május végén kifizette, 64 milliárd Ft értékben. Mivel az eladósodás okai nem szűntek meg, napjainkra ismét növekszik. Most egy 41 milliárdos részleges konszolidációs csomag fog érkezni. Ám nem kell matekzseninek lenni ahhoz az állításhoz, hogy az eddigi trendek ismeretében a hátralévő félévben, az év végéig még további 120-130 milliárd Ft keletkezhet. Ez a pénzügyi-gazdasági hiány egyfelől folyamatos ellátási és működési zavarokat okoz az állami intézményekben, másfelől közvetlenül érinti, nehezíti a lakosság ellátását.

Stratégiai javaslat

Visszatérve eredeti témánkhoz, és akkor: „csiribí-csiribá”, ahhoz, hogy 15 év alatt utolérjük Csehország egészségügyi ellátási színvonalát, IME Konferenciás előadónk javasolja, hogy a mindenkori GDP 1,5-2% -pontjának megfelelően kellene emelni az egészségügy éves bevételét. Magyarra fordítva ez 1200-1600 milliárd forint. A forrás teremtését illetően liberális és nagyvonalú, de az elefánt-egérke metaforából gyaníthatja a kedves Olvasó, hogy ennek nagyobb részét én állami költségvetési forrásból javasolnám előteremteni.

BCG 2.0?

Azt beszélik, bizonyítékom persze nincs rá, hogy a BCG újabb megbízást kap(ott?) a folytatásra. Ennek több mint nyilvánvaló, hogy két része kell, hogy legyen: az eddigi reformtörténet értékelése és a folytatás megtervezése. Benne azoknak az ügyeknek a korrekciója, amelyek az első verzióban nem, vagy nem elég jól sikerültek, vagy amelyeket nem lehetett pontosan megtervezni.

Talán ennek a munkának a tesztelése, a szakmai hangulat felmérése volt az egyik célja ennek a figyelemreméltó előadásnak. Olvassák el alaposan a fenti linken. Kár, hogy csak sajtószemlében tudom bemutatni, mert egyelőre az IME honlapján az eredeti előadás nem érhető el.

Vörös kód

Szakértők évek óta beszélnek bolygónk fölmelegedéséről, amelyet különféle helyi jelenségek bizonyítanak. Nálunk mostanában rendszeresen melegrekordok dőlnek meg. Erre a hétre a Meteorológiai Szolgálat néhány napra hatalmas forróságot ígért, amit az ország nagy részén „be is tartottak”. Pláne időjárási frontokkal kombinálva olyan helyzet alakul, amikor a közlekedési balesetek száma megugrik. Az idős, vagy súlyosabb keringési betegséggel küzdők körében stroke, infarktus, rosszullétek veszélyeztetik az életet és terhelik meg kikerülhetetlenül a mentőket, a kórházakat, a sürgősségi osztályokat.

Ilyenkor „természetes”, hogy a közösségi egészségügyben dolgozók, akár minden korlátozást átlépve, a saját egészségüket is veszélyeztetve végzik a betegek sürgős, életmentő eljárását. Ilyenkor merülnek fel ismét azok a kérdések, hogyan állunk a terhelhető orvos, szakdolgozó asszisztens létszámokkal, hogyan tud megküzdeni a gazdasági-műszaki apparátus a fokozott terheléssel. Mekkora gond, hogy a magyar egészségügy épített környezete, még a számos felújítás mellett is igencsak régi. Teljesen más ellátási feladatokra és lehetőségekre lett tervezve. Hogy egészen pontos legyek: évtizedekkel korábbi szervezési és ellátási gyakorlat számára tervezték. És ezt súlyosbítja a szakemberhiány és okoznak visszatérő gondokat a szervezési megoldatlanságok.

Tájkép csata után a nagypolitikában

Kedves Olvasóim tudják, hogy viszonyom a pártpolitikához kb. az ördög és a szenteltvíz viszonyával írható le. Annyit szoktam említeni, hogy számos példa van arra, hogy az egészségügyi rendszer működése egyes országokban befolyásolni tudja a parlamenti választások eredményét. A közösségi egészségügy mindenütt fontos témája lehet a választási kampányoknak.

Magyarországon, a 2024-es Európai Uniós listás képviselő választáson feltűnt egy új politikai erő, amelyik megszerezte a leadott szavazatok 29%-át. Mindezt kb. négy hónapos szervező munka és kampány után. A Tisza párt a kormánnyal és az ellenzékkel való politikai elégedetlenség mellett szakpolitikai témákat nem fejtett ki részletesen. Ha ez a párt megmarad, és fejlődése a következő két évben számottevő lesz, akkor a 2026-os választáson erős politikai tényezővé válhat.

Ha az egészségügy gondjai kampánytémává válnak, az jelentősen befolyásolhatja a választások eredményét, hiszen a magyar közösségi egészségügy működését minden választópolgár közvetlenül érzékeli. Eddig is mondtam, de ez most hirtelen választásokat eldöntő kérdéssé erősödhet. Ezért is érdekes a kormányzat tanácsadójaként jellemezhető BCG partner szakember szokatlanul kritikus és megoldásokat követelő és javasló megszólalása.

A következő hónapok cselekvései fogják bebizonyítani, helyesen gondolta-e, amikor a szakmai nyilvánosság előtt megfogalmazta kritikai gondolatait, utalva a megoldások megtalálásának szükségességére.

A szerző korábbi írásai itt találhatók