Nem lesz újabb kórház-konszolidáció, s intézményeket sem szüntetnek meg. Jövőjüket maguk formálhatják.
 |
A dr. Rácz Jenő egészségügyi miniszter által felvázolt jövőkép kapcsán a Weborvos a változtatás sarkpontjairól, nehézségeiről és ígéretéről faggatta az egészségügyi tárca első emberét.
- A változás költségvetése miként orvosolja az egészségügyben évtizedek alatt kialakult szélsőségeket? Azt, hogy a rendszerben együtt van jelen a csúcstechnika, a párhuzamos műszerezettség, a magas szellemi és szakmai potenciál az elavult eszközparkkal, hiányos infrastruktúrával és a szakember-hiánnyal ?
- Költségvetésünk alapvető célja, hogy a rendszerben fellelhető igazságtalanságokat megszüntesse. Jelenleg többet kap az egészségügyi ellátásból - a folyó finanszírozásból és fejlesztésből is - az, aki kevésbé szorul rá, miközben a hátrányos helyzetűek a kevesebből is kénytelenek megőrizni a működőképességüket. Ezen kívánunk most változtatni azzal, hogy a fejlesztési forrásokat – a hazaiakat és az uniósakat egyaránt - elsősorban a hátrányos helyzetű régiókba telepítjük.
Példa erre az ország jelenleg legnagyobb, 12 milliárd forintos egészségügyi beruházása, melynek alapkövét egy hete az Auguszta-program keretében Debrecenben raktuk le. Ezzel a tőkével éppen azok a népegészségügyi szempontból is kiemelt programok indulhatnak meg, amelyek eddig hiányoztak a térségből, s elsősorban a legtöbb halálozást és megbetegedést okozó, szív- és keringési, valamint az onkológiai betegségek korszerű diagnózisát és terápiáját szolgálják.
A finanszírozás racionalizálása kapcsán a jövő évi költségvetésben megszüntetjük a különálló járó- és fekvőbeteg kasszát. Az így létrejövő egységes szakellátási kasszával az intézményi menedzsmentnek lehetősége lesz úgy gazdálkodni, hogy immár valóban a beteget és ne a struktúrát kövesse a finanszírozás.
- Milyen hozadéka lesz ennek a gyakorlatban?
- Ha a betegeket olcsóbban és a számukra megfelelő módon, járó betegként is el tudják majd látni, akkor finanszírozási okok már nem kényszeríthetik arra a kórházakat, hogy ugyanezt a pacienst fekvő betegként kezeljék. Ehhez persze szemléletváltásra is szükség lesz. A végeredmény: ugyanazokkal a módszerekkel, ugyanabból a pénzből, ám új szemlélettel hatékonyabban lehet dolgozni, s megtakaríthatók a hotel-költségek.
- Úgy hírlik, a kórházak legtöbbje mégsem lelkesedik a kassza-összevonásért, mert éppen azoktól az – úgymond - jól fizető esetektől kell megválniuk, melyeknek révén egyfajta belső kompenzációval egyensúlyba hozhatták a zömmel finanszírozási anomáliák miatt megroppant gazdálkodásukat.
- Éppen azért változtatjuk úgy a finanszírozást, hogy jobban megérje járó betegként ellátni a pacienseket. Ha ugyanis az adott esetet a finanszírozott összeg 80 százalékából is meg tudják gyógyítani - miközben megkapják a 100 százalékot - akkor 20 százalék nyereségük képződik, így fölösleges lesz befektetniük a kórházba a beteget.
Ugyancsak a változás egyik eleme: új érdekeltségi rendszert hozunk létre a gyógyszerfelírásban. Nyolc és félmilliárd forintot oszthatunk el úgy a rendszerben, hogy amennyiben az orvosok a szakmai kollégiumok által javasolt hatékony, ám költségkímélőbb gyógyszereket írják fel, akkor ez az összeg a gyógyszerkasszából a saját rendszerükbe vándorol. Ez a lehetőség érdekeltté teszi őket abban, hogy a generikus program segítségével ne csak a gyógyszerkasszát, hanem a beteg pénztárcáját is kíméljék.
- Lesz-e garancia arra, hogy az olcsóbb medicina ugyanolyan hatékonyan gyógyítson, netán egy félresiklott diagnózis, alul -gyógyszerezés nyomán, a betegség elhúzódásával, akuttá válásával, később többszörösére emelkedik a gyógyszerelés költsége?
- A gyógykezelés mikéntjét szigorú szakmai protokollok határozzák meg; az ehhez szükséges információkat informatikai programok segítségével juttatjuk el az orvosokhoz. Tudni kell azt is, hogy a generikus programok esetében ugyanazzal a hatóanyaggal operálhatnak, ugyanakkor, adott esetben, az árban akár tízszeres különbség is lehet a beteg javára.
- Miként alakul a jövő évi kassza és ebből várhatóan mennyit sikerül megspórolni?
- Ha összességében nézzük a kasszát, akkor a 2002-es bázishoz képest mintegy 38 százalékkal, azaz, több mint 400 milliárd forinttal tudunk jövőre többet költeni az egészségügyre.
Ez azt jelenti, hogy a több mint 1500 milliárd forinttal gazdálkodó egészségügyben, a minisztérium fejezetében és az egészségbiztosítási alapnál, valamint a népegészségügyi programhoz készített úgynevezett árnyékköltségvetésben– ezen belül a parlagfű- irtásra az agrártárcánál és a honvédelmi, belügyi tárcánál - több milliárd forintos fejezetek jelennek meg ennek a programnak a támogatására.
Ennek az egyik legnagyobb tétele az a több mint 2 milliárd forinttal gazdálkodó Norvég- projekt, melynek segítségével a tüdőgondozó-hálózatokat alakítjuk át. Az ehhez szükséges szakmai anyagot, mely új funkcióval és szemlélettel már nem csak a tbc-re koncentrál, hanem lehetőséget biztosít egyéb szűrővizsgálatokra is, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet szakértő csoportja állította össze.
A másik ilyen nagy program a címzett támogatások rendszere, melynek segítségével, több mint 10 milliárd forint költségvetésből, 13 kórházban kezdődhet meg, illetve folytatódhat a rekonstrukció. A kormányzati döntés már megszületett; az elbírálásnál kiemelt szempontnak minősül a hátrányos helyzet, mert nyilvánvaló: ahol nagyobb a betegség, ott van nagyobb szükség a fejlesztésekre is.
- Az elmúlt hetek ellenzéki követelései között hangzott el: ismét konszolidálni kell az eladósodott kórházakat. Az igazságosságot prioritásként megjelölő, átalakuló rendszerben van-e létjogosultsága az újabb állami tőkeinjekciónak, miközben több hasonló sorsú intézménynek - nem kevés lemondás, emberi áldozat árán is – sikerült megőriznie a stabilitását, versenyképességét ?
- Újabb konszolidációs programot nem kívánunk indítani, hiszen az a harminc kórház, amely részt vett a legutóbbi adósságkezelésben, többségében ki tudott lábalni a válságból. Jó példa erre a Kaposi Mór Oktató Kórház, ahol a program keretében több százmillió forintos adósságot dolgoztak le, és jelenleg stabil a működésük. Ahol azonban nem tették meg a szükséges intézkedéseket, ott – szemben a stabilan működő intézményekkel - viselni kell ennek a következményeit is.
- Akár meg is szűnhetnek kórházak?
- Intézeteket nem kívánunk megszüntetni, ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, hogy az egyes kórházak, vagy adott esetben a régiók, a valódi szükségleteiknek megfelelően alakítsák át a struktúrájukat. Ennek elősegítésére jövőre biztosítani kívánjuk, hogy régiónként az eddigi finanszírozási volumen 10 százalékát újra lehessen osztani a különböző tulajdonosoknak és intézményeknek.
Arról azonban, hogy átstrukturálják-e és miként, az intézményeiket, maguknak kell dönteni. Amennyiben nem sikerül konszenzusra jutniuk, a minisztériumnak kell megoldani a problémát. Erre azonban csak a legvégső esetben kerülhet sor, mert úgy véljük: a központi döntéshozatalnál mindig jobb a helyben megszületett döntés.
- A közigazgatási rendszer átalakításának késedelme mennyiben lehet akadálya annak, hogy a regionális együttműködés nyomán minél optimálisabban tudják felhasználni a hazai költségvetési és az uniós forrásokat?
- A Regionális Egészségügyi Tanácsok felállásával elébe mentünk ennek a problémának, ugyanakkor hatályba lépett a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény is. Ennek folytán bízunk abban, hogy sikerül szinkronba hozni a működésüket.
Az új törvény lényege, hogy azt a bürokráciát, mely többkapus rendszerével átláthatatlan volt a lakosság számára, egykapussá alakítsuk. Ezzel – reményeink szerint – a rendszer is szolgáltatás- barátabbá válik.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!