A szervezetek együttműködése, közös fellépése növeli az érdekképviselet erejét.
„Kihívások és lehetőségek az orvostechnikai ágazatban és a szövetségi munkában, azaz merre van az előre" címmel tartott közgyűlési beszámolót Hornyák László, a szövetség elnöke.
Egyebek között elmondta, hogy az előző kormányzati ciklusban több fontos dolog, intézkedés történt. Például, sor került a fekvőbeteg gyógyintézmények állami fenntartásba vételére. A kormányzat deklarálta, hogy országos központosított közbeszerzések révén kívánja biztosítani az intézményrendszer gyógyszerekkel, eszközökkel és szolgáltatásokkal történő ellátásának jelentékeny részét. Megszületett ennek jogszabályi háttere is. Hatályba léptek az új, innovatív eszközök és eljárások befogadását szabályozó rendeletek. Elkezdődött az egészségügyi szakdolgozók bérhelyzetének rendezése.
Jogszabályba foglalták a maximum 60 napos fizetési határidőt az egészségügyben. A kormány év végi pluszforrás-juttatásokkal segítette az intézményeket a lejárt adósságaik rendezésében. A gyógyászati segédeszköz-támogatásban a kormány deklarálta, hogy nem célja az ellátás szűkítése és a betegterhek növelése. Részleges áremelés történt, lásd ortopédiai témakör egy része stb. – csökkent egyes segédeszközök áfája, megszüntették a mozgó szakrendeléseken a gyse-felírási jogosultságot.
Summázva az elhangzottakat: „Az egészségügyi kormányzat egyik legjelentősebb intézkedése a betegellátás strukturális átalakítása. Az új egészségügyi struktúra alapelvei: átláthatóság, világos felelősségi viszonyok, racionalizált beszerzések, a pazarlás megszüntetése. A korábbi, fenntarthatatlan és átláthatatlan helyzetet egy szervezett rendszer váltja fel. Az ellátórendszer költséghatékonyabban és a betegek számára érezhetően jobban fog működni a jövőben. A kiszámítható betegutak, a magas szintű szolgáltatást nyújtó gyógyító centrumok létrehozása, illetve az egynapos ellátás megerősítése egyaránt az egészségügyi rendszer erősödését eredményezi. A kormány úgy rendezi át a meglévő egészségügyi kapacitásokat, hogy biztosítása a betegek optimális időn belüli hozzáférését az állapotuknak legmegfelelőbb, biztonságos és jó minőségű ellátáshoz." Az iménti citátum a Kormányszóvivői Iroda, 2012. szeptemberéből származik….
Hornyák László egy kérdéssel hozakodott elő. Nevezetesen: „Oké, de mi a terv? Mert biztosan kell lennie egy tervnek!" A fontos dolgok ellenére szinte alig történtek alapvető változások! A felépítmény egyre tetszetősebb, de a motor cseréje még szóba sem került. Így „csak" a magyar egészségügyi jövőjét meghatározó legfontosabb tényezők nem láthatóak. Igen, igen, az, hogy az ellátórendszer kinek, milyen feltételek esetén, milyen ellátást és milyen támogatást fog biztosítani? Ugyanis amíg ez a döntés nem születik meg, a magyar egészségügyben nem várható lényeges változás.
És még egy kérdés az elnök beszédből: „Mit tettünk mi az előző ciklusban?" Ahogy ez kimondatott, a válasz is elhangzott. Aktívan részt vettek az egészségügyi technológiák egészségbiztosítási finanszírozásba való befogadását szabályozó rendeletek megalkotásában. Konkrét normaszöveg-javaslatokat dolgoztak ki az orvostechnikai eszközök közbeszerzésének szabályozására. Közbeszerzési mini-konferenciát szervezet két alkalommal. Folyamatosan részt vettek a kódkarbantartó bizottság munkájában. Felléptek az intézmények és 2012 elején a NEFMI olyan irreális követeléseivel szemben, mint például a késedelmi kamat, de különösen a tőke egy részének elengedése…
Továbbá szakértői tanulmányt dolgoztak ki a nettófinanszírozásra, azaz, hogy a cégek államháztartással szembeni kötelezettségei, és intézményekkel szembeni követelései összevezethetők legyenek. Határozottan felléptek az orvostechnikai eszközök központosított közbeszerzését szabályozó rendeletek tervezetének elfogadása ellen, és tárgyaltak egy elfogadható szabályozás kialakítása érdekében. Stratégiai partnerségi együttműködést kezdeményeztek az Egészségügyi Államtitkársággal.
Az intézményrendszer adósságállományát folyamatosan monitorozták, az adósságról tárgyaltak az EMMI-vel és az NGM-mel. Minikonferenciát tartottak az adóssághelyzetről, javaslatot tettek az adósságrendezésre (az intézmények helyett a cégeket konszolidálják, évi kétszeri pluszforrás-juttatást kapjanak a kórházak). Hivatalosan felléptek a nem teljesen jogszabályszerű közbeszerzési eljárások ellen, a tagság érdekében.
Compliance-workshopot tartottak illetve részt vettek a Eucomed munkájában. Végül, de nem utolsósorban az etikai szabályozás fejlesztése. A gyógyászati segédeszköz ellátás területén részt vettek az egyes ortopédiai termékkörök áremelésére vonatkozó tárgyalássorozatban. Javaslatot tettek a támogatási rend „megtisztítására", például a támogatott termékek felírásának megszüntetésére a „buszozás" során.
Mit történt még? Többször is javaslatot tettek a támogatott termékek rendszeres és időszakos árkorrekciójára, a cégek adminisztratív terheinek csökkentésére, a túl drága és bürokratikus befogadási szabályok módosítására. A segédeszközök házhoz szállítása korlátozásának feloldása érdekében aktív érdekképviseleti munkát végeztek – ez részleges eredménnyel járt a sztómaterápiás és inkontinencia termékkörben, 2014. január 17-től.
A szakmai nyilvánosságban a problémák és az eredmények közzététele nem nélkülözhetik az aktív részvételt. Több száz újságcikk, interjú jelent meg a szövetség életéről, számtalan rádió- és tévészereplés során mondták el az elnökség illetékesei, hogy milyen terhek nyomják az OSZ tagvállalatainak életét, mik fenyegetik a mindennapjaikat. Két saját szervezésű orvostechnikai eszköz konferencia, közbeszerzési, illetve compliance workshop is teret adott a különböző meglátásoknak, észrevételeknek. Csaknem 20 előadást tartottak különböző szakmai konferenciákon.
Szinte természetes, hogy Hornyák László nemcsak beszámolt, hanem figyelmeztetett. Például arra, hogy merre ne induljanak el. Sorolta, sorolta az intelmeket, a veszélyeket: a központosított közbeszerzések bevezetésének szándékát az orvostechnikai eszközök széles körében, a diagnosztikai géppark toldozgatása-foltozgatását, az egyetlen központi informatikai rendszert, továbbá a „Nemzeti Gyógyászati Segédeszköz Ellátó Központot", illetve a vaklicitet említette. Arra is intett, hogy az ártárgyalások, az árkarbantartás elfelejtése ne történjék „örökre". Nem szabad továbbá a „Minél olcsóbb, annál jobb!" elvét érvényesíteni, hiszen így az innováció kiiktatódik a rendszerből.
A fentiek ismeretében mik a megvalósítás szükséges és lehetséges eszközei? A szövetség elnöke rendre sorolta: egyszerűbb, átláthatóbb szabályozórendszer; hatékonyabb kontroll a szabálytalanságok, visszaélések kiszűrése érdekében; aktív párbeszéd és konzultáció a szakmai illetve betegszervezetekkel; a fejlett gazdaságokban jól működő modellek vizsgálata, és a magyar körülményekhez igazításuk után azok implementálása.
Gyakorta felmerül a kérdés, vajon miért nem tudnak igazán fellépni az orvostechnikai eszközöket gyártók és forgalmazók az őket ért igazságtalanságokkal szemben. Hornyák László lakonikusan fogalmazott, hát azért, mert két magyar háromfelé húz…. Nem feltétlenül hatékony a sok szakmai szervezet léte az érdekképviseletben, de maximálisan tiszteletben tartják az egyesülés, a civil szerveződés jogát! A szervezetek együttműködése, közös fellépése növeli az érdekképviselet erejét, de a nézeteltérések, konfliktusok sokkal nagyobb mértékben csökkentik azt!
Nincs mindenható szervezet – az OSZ sem az! Különböző érdekképviseleti módszerek is lehetnek hatékonyak, de egymás megkerülése, az egymás kárára végzett lobbi rendkívüli módon gyengíti a szféra erejét és rombolja jó hírnevét, elismertségét! Minden „rejtett" információ rövid időn belül eljut minden szereplőhöz. A piac szűk, a gazdasági szereplők száma korlátozott, de kifejezetten egymás kárára akvirálni rendkívül etikátlan! A valótlan információkra épülő lejáratás ellen az OSZ a jövőben határozottan fog fellépni! Az érdekképviseleti szféra nem egyenlő a gazdasági élettel, azaz nem kell egymást megölniük! És bár Magyarországon nincs történelmi hagyománya, ezen a területen valóban a kooperáció a hatékonyabb!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!