Egyszerre van jelen a hiány és a pazarlás

Az egészségügyi ellátórendszerben egyszerre van jelen a hiány és a pazarlás. Ez a mondat az ELTE TáTK - AstraZeneca 15. Egészség-gazdaságtani szimpóziumon hangzott el, és szinte az összes előadásból ez volt leszűrhető. Ugyanis kétségtelenül nem sok, sőt a többi uniós országhoz képest nem dicsekvésre méltó az egészségügyre fordított GDP arányos 4 százalék, mégis a meglévő forrásokat sem hatékonyan költik el, ezekből sokkal nagyobb egészségi-állapot javulást is el lehetne érni.

Banai Péter Benő, a Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára azt vázolta fel, hogy a jelenlegi nemzetgazdasági és európai gazdasági környezetben nincs igazán mód a források bővítésére. Igaz, az adósságállomány és az államháztartási hiány csökkentése, valamint az adósság finanszírozás kedvezőbb költsége üdvözlendők, de még nem lehet többet költeni. Már csak azért sem, mert a prognózisok szerint Európában hosszú távon sem lesz nagy növekedés, és az alaptörvényben rögzített 50 százalékos adósságállomány-limit miatt szigorú gazdálkodásra kell berendezkedni itthon is.

Mindezek ellenére, vagy épp ezért nagy eredmény, érték, hogy nem csökkentek az egészségügyre fordítható források. Mert ha a gyógyszertámogatásra fordítható összeg kevesebb is lett, a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható kiadások nőttek – mondta a helyettes államtitkár.

Hozzátette: A közpénzek mellett nagy lehetősége az ágazatnak, hogy 2007-2013. között uniós forrásból 480 milliárdot költhetett, költhet fejlesztésekre és a 2014-től induló uniós költségvetésből is, bár várhatóan kisebb összegből, de lehet majd erre fordítani. Az államtitkár adatai szerint egyébként a 480 milliárd forintból eddig konkrétan 30 százalékot fizettek ki, a maradék 70 százalékot 2015-ig kell lehívni. (Vetített ábrák az előadáson)

Több pozitív tendencia is elindult a rákos betegek onkológiai kezeléshez való hozzáférésében, de még mindig sok a buktató – ez derült ki Dr. Garami Miklós, a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatóhelyettesének előadásából. Előbbire példaként említette, hogy a bioliciteknek köszönhetően sokkal kisebb költségből ugyanannyi beteget tudtak tavaly ellátni. Külföldi lapok még példálóztak is hazánkkal: „Magyarország példát mutatott arra, hogy a hatóságok által kezdeményezett egészségügyi reformok hogyan válthatják valóra a biohasonlókban rejlő költségcsökkentés lehetőségét".

Az onkológus ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a hozzáférés tekintetében nagyon fontos a pontos adatszolgáltatás, a rákregiszter, és lenne mit javítani a betegút nyomon-követésén is, mert ma a betegek könnyen elveszhetnek benne.

Az ellátásokhoz való hozzáférés gyengülésére illetve egyenetlenségére jó példák a várólista adatok. A konferencián Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász által bemutatott adatok alapján, míg 2008 májusában összesen 20 ezren voltak várólistán, addig ma csupán szürkehályogműtétre 29 ezren várakoznak, összesen pedig 72.231 személy szerepelt a várólistákon idén áprilisban. A területi egyenlőtlenségeket pedig jól példázza, hogy míg térdprotézis-beültetésre Nyugat-Dunántúlon 1054 napot kell várni, addig Észak- Kelet-Magyarországon ez a szám 289 nap. A rendszerben lévő hibákat az a példa is jól jelzi, hogy miközben a Péterfy utcai kórházban a csípőprotézis műtétre 93 napot kell várni, összesen hárman vannak a várólistán.

Az egészségügyi jogász mindezek alapján megállapította, hogy az utóbbi öt évben jelentősen nőtt a várólistákon helyet foglalók száma, változóan alakult az átlagos várakozási idő, nem sikerült kiszűrni a szolgáltatott hibás adatokat és az intézmények közötti egyenlőtlenségeket sem tudták csökkenteni. Felhívta arra is a figyelmet, hogy idén októbertől nagy terhet róhat az itthoni kifizetőkre az az akkor élesedő jogszabály, ami szerint azok, akik nem kapnak időben ellátást, külföldön is gyógyíttathatják magukat a tb terhére. Valószínűleg emiatt is különített el a kormány 5 milliárd forintot a várólisták hosszának csökkentésére. Ez az egyszeri forrásinjekció Kovácsy Zsombor szerint hasznos, viszont fontos lenne egy fenntartható csökkentést bevezetni. Ezen kívül egységes, vállalható várakozási időket kellene meghatározni, amellyel csökkenteni lehetne a térségeken belüli és azok közötti egyenlőtlenségeket, egyúttal az állam garanciát vállalna az időben történő ellátásra. (Az előadás vetített vázlata)

Egyértelműen csökkent a pszichiátriai betegek hozzáférése az ellátáshoz az OPNI 2007-es bezárása óta – ez derült ki Dr. Németh Attila, Nyírő Gyula Kórház főigazgatójának előadásából. A 2012-es ÁSZ jelentésre hivatkozva a főorvos elmondta: bár az adatok alapján csökkent a skizofrének, depressziósok száma az utóbbi években, mint kiderült ez inkább azt jelentette, hogy láthatatlanná, kezeletlenné váltak, kikerültek a rendszerből. Ugyanis sokan sokkal rosszabb állapotban kerültek vissza, mint amilyenben az OPNI bezárásának idején voltak. Romlott az öngyilkosságok számában tapasztalható, korábbi javuló tendencia is, a főigazgató szerint ez is jelzi, hogy hiba volt a Lipót bezárása.

Az utóbbi két év pozitív tendenciái között említette, hogy a dohányzás visszaszorítása és a félkarú rablók betiltása jó hatással volt a függőséggel küzdő pszichiátriai betegekre. Üdvözölte azt is, hogy jövő hétfőn a pszichiátriai ellátás országos intézetévé avatják a Nyírő Gyula Kórházat, ezzel betöltik az OPNI bezárásával keletkezett hiányt – hangsúlyozta a főigazgató. (Az előadás jegyzetei)

Rontja az egészségügyi ellátás színvonalát az orvosok és szakdolgozók elvándorlása. Utóbbiak közül ráadásul nemcsak a külföldre távozó a sok, hanem nagy számban találhatók olyanok is, akik módosítják, illetve elhagyják a pályát. Dr. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint nem csoda, hogy sok ápoló nem a képesítésének megfelelő munkát végzi, hiszen már a szakképzési rendszer sem a valódi szükségletekhez igazították. Egyes szakmákból, például masszőr, túlképzés van, a hiányszakmáknak pedig alig képeznek utánpótlást.

A migráció, a nagyszámú nyugdíjba vonulás és a pályaelhagyás miatt egyre kevesebb a szakdolgozó. Ennek következménye lehet, hogy az egy ápolóra jutó betegek száma nő, az ápoló-beteg aránya negatív irányba változik. Az orvosok számának csökkenésével nőnek az ápolói/ szakdolgozói terhek, és kényszerűen a szakdolgozói kompetenciák is. Ilyen helyzetben valószínűsíthető a szakmai felületesség, a hibák számának növekedése. Ennek következtében nőhet a betegelégedetlenség, és már tapasztalható az atrocitások, agresszió megjelenése az egészségügyben. ( Az előadás vetített vázlata)

1. rész: Szócska Miklós előadása a tanácskozáson

3. rész: Értékválasztás: stadiont építünk vagy gyógyítunk

4. rész: Más tárcák avatkoznak az egészségügy irányításába