Elérte a humánerőforrás válság a szakrendelőket

A hagyományos egészségpolitikai fórummal fejeződött be a legnagyobb hazai járóbeteg-szakellátást érintő konferencia. A fórumon a szervező Járóbeteg Szakellátási Szövetség többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai finanszírozási rendszer a jól működő intézeteket és az önálló járóbeteg szakellátó intézményeket bünteti, miközben a fejlett országokban a járóbeteg szakellátás az elmúlt években folyamatosan fejlődött, stratégiai jelentősége nőtt, és egyre nagyobb szerepet kap az ellátórendszerben.

Szeptember 16. és 18. között Balatonfüreden rendezték meg a XVII. Országos Járóbeteg Szakellátási és XII. Országos Járóbeteg Szakdolgozói Konferenciát. A 3 napos rendezvény utolsó napján került sor a hagyományos egészségpolitikai fórumra, melyre az idei évben is az egészségügyi ágazat szereplőinek képviselőit hívták meg, hogy megvitassák a járóbeteg szakellátással és általában az egészségügy helyzetével kapcsolatos új és aktuális kérdéseket - tájékoztattak a konferencia szervezői.

A fórum elején új elemként, vitaindítóként a Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnökségének tagjai 3 új, saját felmérést, köztük az un. „Járóbeteg Konzultáció" eredményét mutatták be.

A járóbeteg-szakrendelők vezetőinek körében végzett felmérés tanulságai szerint a vezetők a legtöbb gondot abban látják, hogy a járóbeteg szakellátást az ágazatvezetés nem prioritásként kezeli, kedvezőtlen intézkedésekkel sújtja. Új elem volt az is, hogy az ágazatot sújtó humánerőforrás válság immár a szakrendelőket is teljes erejével elérte.

A Szövetség tagintézményeiben végzett, közel 8500 beteg megkérdezésével lezajlott járóbeteg konzultáció eredményei alapján az ellátottak elsöprő – több mint 90-95 százalékos – többségének fontos, hogy lehetőleg járóbetegként vizsgálják ki, és ne kelljen kórházba befeküdnie, illetve az, hogy ne kelljen messzire utazni a szakorvosi ellátás igénybe vételéhez. A megkérdezettek 90 százaléka úgy vélte, hogy a szakrendelő orvosainak szakértelme és a szakrendelő felszereltsége alapján az esetek többségében járóbetegként is megkaphatja a megfelelő szakorvosi ellátást, és meg is bízik az orvosában.

A járóbeteg szakellátásban végzett egynapos sebészeti beavatkozásokkal kapcsolatos adatgyűjtés és OEP adatelemzés pedig egyértelműen rámutatott, hogy ez a beavatkozási forma nemcsak költséghatékony, de maximálisan biztonságos is a nem kórházakhoz kötött szakrendelőkben is. Az elvégzett több mint 16.400 ilyen jellegű műtétet követően mindösszesen 23 esetben került kórházba beteg, és egyetlen esetben volt csak szükség intenzív osztályos ellátásra, illetve alakult ki fertőzés a műtétet követően.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyért felelős államtitkárságának kabinetfőnöke, Dr. Nagy Szilárd elismerte, hogy a Szövetség állásfoglalásában leírtak jogos kifogások. Rámutatott, hogy feltétlenül szükség van a szűkös források hatékony felhasználására így arra is, hogy a betegek azon a lehető legalacsonyabb ellátási szinten kerüljenek ellátásra, mint ahogy az szakmailag indokolt, és ami még biztonságosan „belefér". Rámutatott, hogy ez egyik fő cél, és felszólította a jelenlevőket a szakmai álláspontjuk melletti még szélesebb körű lobbizásra is.

Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ főigazgatója, Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán is elmondta, hogy valóban, az elmúlt években a fekvőbeteg ellátás finanszírozása erősebb volt, mint a járóbeteg ellátásé. Kiemelte, hogy fontos és kívánatos (lenne) a különféle szereplők együttműködése, azonban ennek formái egyelőre nem kellően definiáltak. Utalt arra is, hogy az átalakítások során elsősorban a financiális ösztönzők bizonyultak hatékonynak, ezekben még nagy tartalék van.

Molnár Attila, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesület elnöke rámutatott arra az eddig nem nagyon hangoztatott tényre, hogy bár a béremelés kívánatos és régóta várt intézkedés volt, mivel nem egységesen érintett minden dolgozót, így az komoly bérfeszültségek kialakulásához vezetett, amin az intézményvezetők csak nehezen tudnak úrrá lenni. Hangot adott továbbá az irányú csalódottságuknak, miszerint bár az EMMI-ben egy kézbe került a szociális és az egészségügyi ágazat irányítása az elmúlt években, mégsem kerül sor az egészségügyi intézmények elsősorban nem gyógyító, hanem „szociális ellátói" szerepkörének megszüntetésére, tisztázására.

Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szintén a béremelések kapcsán két fontos jelenségre mutatott rá. Egyfelől – mivel az emelések csak a délutáni és éjszakai pótlékokat érintették – mindez 43 ezer szakdolgozót érintett, de 32 ezret viszont nem nagyon, és a járóbeteg szakellátásban dolgozók (a munkarendjük miatt) ez utóbbi csoportba tartoznak. A másik fontos jelenség az, hogy az elmúlt évek minimálbér és garantált bérminimum emelései azt eredményezték, hogy megszűnt a differenciálás, a bértábla sorai „felcsúsztak", jelenleg a szakdolgozók 75%-a gyakorlatilag azonos bért kap. Mindezek mellett az Elnök úr több, nagyon beszédes ábrát is bemutatott, amiken vizuálisan is jól látható volt szakdolgozók soraiból a hiányzó korosztályok.

Lehoczky Péter, a Medicina 2000 elnöke az elmondottak és az Állásfoglalásukban leírtak közül külön kiemelte, hogy a tervezett kórházi és alapellátási egészségügyi reform a járóbeteg szakellátás szerepének növelése, finanszírozásának javítása nélkül nem valósítható meg, ami véleményük szerint már nem halasztható.

Egyes témák kapcsán több résztvevő is utalt rá, hogy a felálló új struktúrában az ellátásszervezés az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz került, azonban az OEP nem kívánta képviseltetni magát a fórumon, így a résztvevők nem ismerhették meg álláspontját.

A délelőtti fórum mellett a konferencia a korábbi napokon több mint 50 vezetői és orvosszakmai előadással várta résztvevőket, amik között – rendezvény nevének megfelelően – voltak kifejezetten szakdolgozóknak szólók is - zárul az összefoglaló.