„Nem a szorongó betegek előtt, pláne a súlyos betegek ágya felett kellene vitatkozni a politikusoknak az egészségügy szükségleteiről” – dr. Szepesi András jegyzete.
Szórakozik velünk az időjárás? Vagy csak a szeretett glóbuszunk mutatja meg, hogy ki az igazi úr a földkerekségen?
Így figyelmezteti a természet az elbizakodott embereket, hogy ne éljenek vissza a környezetükkel, az erőforrásaikkal, mert ha itt kialakul egy nagyobb klímakatasztrófa, akkor az elől nem lesz hová elbújni. Márpedig ennek egyre nagyobb az esélye. Már az előttünk közelgő nyárra is trópusi hőséget vizionálnak a meteorológus szakemberek, akiket szívesen nevezünk időjósnak mindaddig, amíg a nagyobb baj ide nem ér.
Pláne, ha van valamilyen eszközünk, hogy védekezzünk a nyirkos hideg ellen. A családi házakban megmaradt egy-egy cserépkályha vagy kandalló. A modernebb fűtési rendszerek viszonylag könnyen elindíthatók. Nehezebb a helyzet a nagyobb társasházakban, a régebbi lakótelepeken, ahol van központi fűtés és kémény nincs. De elég sok helyen van olyan klímaberendezés amelyik melegíteni tud, vagy esetleg elektromos kandalló is. Igen ám, de ezekhez már igen csak kell biztonságos hálózat és további energiaforrás.
Energia és politika
Nehéz megmondani, hogy miniszterelnök úr friss, péntek reggeli rádiós csevegése során politikai okokból beszélt olyan sokat a gáz és egyéb energiahordozók rendelkezésünkre állásáról, vagy a lakosság sorsán érzett aggodalom „fűtötte”. Mindenesetre a csapkodó esővel induló hideg reggel igazán hiteles környezetet teremtett ezekhez a politikával illusztrált gondolatokhoz.
Kicsit elgémberedett ujjakkal kopácsolok a klaviatúrán. Szokás szerint a betegekre, az egészségügyi intézményekre gondolok. Vajon mindenütt meg tudták oldani a temperálást? Belefért ez az intézmények korszerűsítésének programjába? A napokban egy államtitkár listázta, hogy mennyi kórházat, rendelőintézetet és mentőállomást újítottak fel 2010 óta, és hány újat építettek. Persze, új kórházból még egyet se.
Betegszoba vagy kórterem?
Tiszteletre méltó számok, de szokás szerint az ördög a részletekben bujkál. Jó lenne olvasni, látni egy értékelő elemzést erről a hatalmas pénzköltésről, és a tanulságok levonását a jövő megtervezéséhez.
Számos helyen láttam, hogy „visszaépítették” a régi struktúrákat. Nagyobb betegszobák – még mindig kórteremnek mondják – pedig erről a XXI. században már le kellene szokni. Mert már régen nem „a kórnak van terme”, hanem a betegeknek korszerű és biztonságos szobája. A II. világháború után, és még vagy két évtizedig ágyhiány jellemezte a magyar egészségügyet.
Orvostanhallgató koromban még láttam 8-10 ágyas „kórtermeket” a János kórházban, de a II.sz Sebészeti Klinikán is. Akkor ez még összefüggött a konzervatív diagnosztikus és gyógyító technológiák hosszú ápolási idejével. Már akkor is különös ellentmondás volt, hogy a bent fekvő betegeknek legalább a fele állandóan fent járó beteg volt. Amíg a kórházak komfortja jobb volt, mint a magánlakások többségéé, addig ez talán indokolt volt. De azután felépült több millió komfortos lakás, és megfordult a helyzet. A kórházi folyosó végén vizesblokk, fürdőszoba, 30-35 betegre, az már egyre korszerűtlenebb lett. És amikor az antibiotikumok és a baktériumok közötti „harc” a baktériumok időleges térnyerésével járt, akkor a kórházi fertőzések kerültek előtérbe. Legkésőbb ettől kezdve csökkenteni kellett volna az egy szobára eső ágyak számát. Ezt nagy erők akadályozták.
A mai napig vannak olyan közgazdászok, akik pazarlásnak tartják az egyágyas betegszobát. Még a kétágyasat is. Pedig gondoljuk végig: a gyógyuláshoz szükséges nyugalom, a beteg fertőzések elleni védelme erősen ezt indokolja. Ma már szerencsére „történelem”, de a hálapénzes rendszer működéséhez sok ágy kellett. Mivel a botcsinálta reformerek akkoriban (is) állandón az ágyakat számolták, vagy ahogy csúfolódva mondtuk – az ágylábakat. Akkoriban járta az a mondás, hogy az ágynak nemcsak lába, hanem tőgye is van, amelyik az éltető tejet (vajat?) adja a gazdáinak. Mára legalább már ez a szempont elveszítette a súlyát.
Igazi struktúraváltás szükséges
Ezért örültem a hét kevés híre között annak, hogy megtörtént a székesfehérvári Fejér Vármegyei Szent György Kórház új épületének műszaki átadása. És a korszerű orvosi technológiák mellett végre arról számoltak be, hogy a 112 ágyas épületben 1-2 ágyas, teljesen komfortos betegszobákat alakítottak ki.
Nem titkolom, én azt várom a magyar kórházak műszaki és orvostechnológiai szempontból történő szigorú értékelésétől, hogy egy új, zöldmezős kórház építési programot alapozzon meg és jelöljön ki. Ennek középpontjába néhány „valóságos” centrumkórházat kell tervezni. Szigorúan több országgyűlési ciklusra. Ezzel is jelezve, hogy az egyes egymással vetélkedő politikai erők ebben a kérdésben együttműködésre vannak ítélve.
Biztosan naiv vagyok, de azt gondolom, hogy nem a szorongó betegek előtt, pláne a súlyos betegek ágya felett kellene vitatkozni a politikusoknak az egészségügy szükségleteiről. Azok ugyanis a fejlett országok gyakorlatából megismerhetők, adaptálhatók és nem sok vitatkozni való van rajtuk. Legfeljebb az egészségügyet irányító politikusok tudáshiánya miatt lehetséges, ami pótolható. Rettenetesen etikátlan, beteg- és emberellenes a megoldások keresése helyett vitatkozni, vádaskodni, politikai játszmákba bonyolódni.
Lesz valóságos vita?
Ezért is várom, hogy több heti üzengetés után sor kerüljön Takács Péter egészségügyi államtitkár és Kulja András Tisza-párti egészségügypolitikus vitájára. Sorsdöntő történet lehet, mindkét politikai erő számára. A lakosság nagyobb része nem valamilyen „szájkaratét” vár, hanem megoldások keresését.
A közelmúlt történetében kétszer is megismétlődött, hogy az egészségügy vezetőjének, vezetőinek választási politikai kommunikációja az adott kormányzó erő bukásához tetemesen hozzájárult. Fordítva is igaz, a lakosság és főleg a betegek helyzetét megértő, a bajaikra megoldást kereső kommunikáció hozzájárulhat a választási sikerhez.
Számos ország tapasztalata mutatja, hogy az egészségügy korszerűsítése, átalakítása csak a lakosság széleskörű informálásával, bevonásával lehet sikeres. Miért? - kérdezik hegyesen és agrersszíven reformerek, megmondóemberek. Hát azért, drága „barátaim”, mert még a kisebb egészségügy változások is jelentős alkalmazkodást, együttműködést igényelnek a betegektől és a hozzátartozóktól. Az évtizedes beidegződések negatív hatásait ma is látjuk. Ha alaposan megnézzük, ezek nemcsak elutasítási reakciókban, közösségi médiavitákban jelennek meg, hanem stresszelik az érintetteket, és akár az ellátásuk rovására is mehet.
Egészséggel számos betegség ellen
Az egészség megőrzésének gondolata egyidős az orvoslással. Legalább is a legkoraibb orvosi feljegyzések óta követhető. Hogy mennyire hatásos és mennyire általános az egészséges életmód, az még ma is erősen vizsgált kérdés. De ma már minden komoly szakember tudja, hogy e területen bőven van tennivalója. A civil társadalom és a közösségi médiumok ebben hatalmas segítséget adnak. Napjainkra ez a terület is egyre jobban integrálódik a mindennapi gyógyításhoz, olyan új diszciplinákat is létrehozva, mint az obezitológia vagy az életmódorvoslás.
Ugyan az örök élet még „nincs feltalálva”, de az életünk az elmúlt évszázadban jelentősen meghosszabbodott, és ez a folyamat még tart. De hogy a hosszabb élet mind hosszabb részét jó fizikai és mentális egészségi állapotban jó eltölteni, azt könnyű megérteni. Ezért persze tenni kell, áldozni kell rá időt és talán egy kis pénzt is, aki teheti. Egy kedves történet járja be a világsajtót, és ez szerintem hatalmas hitelesítést ad az egészség megőrzésének és a fizikai aktivitás fenntartásának.
Az elmúlt két-három hét híreinek egyik centrumában XIV. Leó pápa állt. Keveset, szinte semmit nem tudott róla a világ. Most gyűlnek a hírek, információk. Ezek közül is kiemelkedik egy kedves történet: a Szent Péter téri tömegben állt egy Vatikán közeli edzőterem szakembere. Miután elhangzott a „Habemus Papam”, és Robert Francis Prevost bíboros, azaz már XIV. Leó pápa megjelent az erkélyen, akkor ismerte fel a személyi edzője, hogy az a rendkívül jó kondícióban lévő idősebb úr, aki hetente többször megjelent nála edzésen, és soha nem viselt papi öltözetet, az immár minden katolikusok pápája lett.
Kell ennél jobb üzenet vagy reklám az egészség megőrzésének fontosságáról?
(Címlapkép: A székesfehérvári Fejér Vármegyei Szent György Kórház frissen átadott Dr. Berzsenyi Zoltán épülete. Forrás: Dr. Cser-Palkovics András Facebook-oldala)
A szerző korábbi írásai itt olvashatók
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!