Folytatjuk a COVID-beszélgetést

Az élet a legjobb rendező. 2021. január 30-án, szombaton pontosan délben jelentem meg az ÉKC Új Szent János Kórház és Rendelőintézetben, hogy megkapjam a Pfizer vakcina második adagját. Ugyanaz a helyszín, ugyanazok a szereplők, azonosan kiemelkedő professzionalizmus és korrekt, emberséges szervezés, mint három héttel ezelőtt. Az oltást most nem egy fiatal nőgyógyász, hanem egy hasonlóan jól felkészített fiatal szemorvos adta be, hibátlan technikával.

Igazából, egyetlen különbség volt a három héttel korábban észleltekhez képest: sokkal több oltásra váró ember, vagy az oltás utáni megfigyelés miatt várakozó volt a rendelők előtti folyosón. Már nem volt mindenkinek ülőhely, már jobban kellett ügyelni a távolságtartásra. Az oltópont személyzete ütemesen hívta be az oltásra jelentkezőket, de itt már keveredtek az első vagy második oltásra jelentkezettek. A szakszerűen megtervezett oltási lap és a háttérben működő számítógépes adminisztráció gyorsította, „olajozta” a folyamatot. Az oltást igénylők számosságát mutatta, hogy közben néhány perc szünetet kellett tartani, amíg a megfelelő tárolás helyéről újabb adag oltóanyagot hoztak a rendelőkbe. De ez is szervezetten, gyorsan és biztonságosan történt.

Egy privát információ a kedves Olvasóimnak és Barátaimnak: azóta több mint 24 óra telt el, és gyakorlatilag semmilyen szövődmény, komolyabb tünet nem jelentkezett. Az első rész után folytassuk is a beszélgetést Gilly Gyulával:

Miért szükséges egy ilyen védőoltás rendszerhez matematikai modellt, számítást készíteni?

Saját oltásod most elmesélt története, tulajdonképpen mikroméretű példád, már előkészíti a választ. Ha ilyen méretekben és ilyen tempóban folyna a COVID-19 járványt megelőző védőoltás beadása, akkor szinte végtelen számú oltóközpont kellene ahhoz, hogy 6-7 millió embert 3-4 hónap alatt, a nyár kezdetéig biztonságosan beoltsunk. És itt ne feledkezzünk meg arról, hogy az engedélyezett vakcinák mindegyike két oltást követel, tehát itt akár 14 millió oltás beadásáról kell beszélnünk. Ameddig kevés oltóanyag áll rendelkezésre, addig úgy tűnhet, hogy ez a feladat egy kis gyorsítással, egy kis bővítéssel megoldható. Minden különösebb aggodalom és pánikkeltés nélkül, vagy annak elkerülésére javasolom, a nagyon konkrét számítások elvégzését. Erről bőségesen írtam a tanulmányban, országos szinten, regionális szinten és helyi, intézményi szinten, azaz az oltópontok szintjén is.

Végül is az állampolgároknak erről nem kell túl sokat tudni?

Persze, nekik mindössze annyit kell tudni, hogy mikor és hol jelentkezzenek az első, majd a második oltásra. Kell még néhány információ, hogy milyen problémák esetén (pl. lázas betegség, esetleg baleset stb.) nem kaphatják meg az oltást a kijelölt helyen és időben. Esetleg adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor időpont módosítást kell kérni.

Azonnal adódik a kérdés, mit tegyen ilyenkor az egyszerű állampolgár?

Ez nagyon fontos, az állampolgárok és az oltóhelyek közötti kétoldalú kommunikáció lehetősége. Amíg csak 25 oltópont és néhány néhány tízezer egészségügyi dolgozó volt érintett, ez működött. Hogy minden körzetben egyformán jól, arról persze erre nincs elég információm, de sok helyen jól működött. Telefonon, interneten lehetett kapcsolatot tartani. De ne felejtsük el, hogy erre a kb. 200 ezer oltásra volt egy egész hónap. Ebben a tempóban 2 millió oltás 10 hónapig tartana, ami persze nem fogadható el.

Mivel a következő hónapokban várhatóan milliós nagyságrendben érkezik oltóanyag, itt komoly szervezési beavatkozások, rendszerépítés szükséges?

Az ám! Ennek a segítése volt a célom a tanulmány írása során. A felelős vezetőknek, szervezőknek nagyon reálisan kell tervezni, és erre most van itt az idő, ha ez bármelyik pillanatban szorossá válik. A jó hír, hogy az elmúlt hónap során kialakult az oltások adminisztrációjának a gyakorlata, az oltóanyag kezeléséhez szükséges ismeretek és technikák a gyakorlatban ki lettek próbálva. Nem tudom, de remélem, hogy az oltópontok vezetői és az ő intézményi főnökeik „listázták” a problémákat is, hogy az újonnan megnyíló oltópontok már ezeknek az ismeretében kezdjenek dolgozni. De itt ismét le kell szögezni, hogy a tömeges és eredményes oltásokhoz minden kapacitás megtízszerezésére lehet szükség, és ez nemcsak a személyzetre, hanem a kommunikációs kapacitásokra, a call centerekre, a hűtőkapacitásokra, a szállítási kapacitásokra, az épített környezethez kapcsolódó kapacitás elvárásokra, a várakozó tererek, rendelőkre, kapcsolódó fektetőkre és a közvetlen oltó személyzet mellett olyan emberekre is vontatkozik, akik fogadják, kísérik, irányítják és segítik az állampolgárokat a belépéstől a távozásig, megtervezik és elvégzik a vakcinák előírásoknak megfelelő biztonságos szállítását a központi raktáraktól az oltópontokig.

Akkor eljutottunk ahhoz a bűvös fogalomhoz, amit a modern gazdaságban, a kereskedelem, a bonyolultabb termékek gyártása során logisztikának neveztek el, és a személyre szabott orvoslás rendszerében kicsit idegenül hangzik.

Szerintem nem szégyen más szakmáktól a jót eltanulni! Lehet, hogy az „egységsugarú” állampolgár nem tudja, de a kórházakban dolgozók vagy a mentők irányítói nemcsak ismerik, de alkalmazzák is a modern logisztika eszközeit. Ha csak arra gondolunk, micsoda szervezés, anyagmozgatás, előtte beszerzés, raktározás és logisztikai műveletek sorozata előzi meg azt a mozdulatot, amikor egy kiváló sebész egy minden fontos eszközzel célirányosan felszerelt műtőben a kezébe veszi a szikét, majd egyéb műszereket, hogy egy beteg csípőizületet kicseréljen, akkor mindenki beláthatja, hogy a modern logisztika már itt van közöttünk.

Ettől azért eltérő lehet a COVID-logisztika…

Valóban, egy ilyen hatalmas pandémia megelőzésére tett intézkedésekben, nagy tömegek védőoltással való ellátásában olyan további „csavarok” vannak, amelyeket meg kell oldani. Először is a mennyiségi dimenziók. Ilyen rövid idő alatt ilyen sok feladatot, ilyen speciális, járványügyi egyéni védekezési körülmények között a magyar egészségügy még nem végzett. A járvány ellátásának logisztikai feladatai részekre oszthatók, de a végeredmény eléréséhez ezeknek a részleteknek fogaskerék pontossággal illeszkedniük kell.

Melyek a legfontosabb fogaskerekek?

Vegyük sorra a fontosabbakat. Elsőként, a beoltandó betegeket. életkor szerint 18-100 éves korig. Már eleve óriási különbség van a fiatalok és az öregek közlekedő képességében. Legalább ilyen fontos, hogy van-e az oltandónak kísérő betegség? Van-e ezek között olyan, amelyik kizáró oknak minősül? Milyen távolságban élnek az oltópontoktól? Nem véletlenül foglalkozik a kormány a háziorvosok bekapcsolásával, hiszen távoli falvakban élő idős emberek beoltása tömegesen nélkülük nem képzelhető el, még akkor se, ha a rendelkezésre álló betegszállító kapacitásokat bevonjuk az oltások segítésére. Náluk a kapacitás problémák a döntőek, a napi betegellátás mellett mennyit tudnak immunizálni? Van e elég segítőjük az adminisztrációhoz és a vakcina kezeléséhez? Hogyan jutnak oltóanyaghoz, hiszen a mostaniak komoly hűtést igényelnek, így naponta kellene szállítani egy-két fiolát, ami csak akkor tűnik nehéznek, ha ez napi több ezer kiszállítást jelent a raktárakból. Ez már komoly, katonai, rendőri, mentős kapacitásokat fog lekötni.

Vannak-e földrajzi különbségek?

Ha csak településeket nézzük, egyáltalán nem mindegy, hogy melyik települések és milyen háziorvosnál lehet nagyobb kapacitású oltóhelyeket rendszerbe állítani. Nem lényegtelen, van-e a közelben szakorvosi rendelőintézet vagy kórház. A nagyvárosok tömeges oltási szükségleteire elegendő tér van-e ezekben vagy sem.

Milyen kiegészítő eszközökre van szükség?

A vakcinák és a szükséges „ezer aprócikk”: fertőtlenítőszer, kötszer, tűk, fecskendők, maszkok, nyomtatványok folyamatos eljuttatása valóságos „just in time” szervezettséget igényel. Szerencsére a számos magyarországi autógyár és modern ipari üzem már járatos ebben, csak használni kellene a tapasztalataikat.

Hogyan érkeznek az oltandók az oltóhelyekre?

Nem lényegtelen a közlekedés megszervezése sem: vannak-e alkalmas tömegközlekedési eszközök elérhető távolságban? Vannak-e parkolóhelyek a személyautóknak és elegendő elérhető betegszállító kapacitás, például a mozgássérültek számára? Ezek mind fontos kérdések.

Hogyan valósul meg az oltási folyamat megszervezése?

Egy ilyen folyamatban tucatnyi szerepkör és szereplő van: recepció, betegfogadás, beléptetés, kérdőív kitöltés, kommunikációs központ a kapcsolattartáshoz, felkészült operatív menedzserek a folyamatos üzem irányításához és az állandóan felmerülő kisebb nagyobb problémák folyamatos kezeléséhez. Szép feladat ezt egymáshoz kapcsolódóan megszervezni.

Jól belecsaptunk a „lecsóba”, de beszélgetésünk második részében elég ennyi megemlíteni – és megemészteni. Eddig egy szót sem szóltunk az oltóanyagokról, a velük kapcsolatos szakmai, tudományos, elérhetőségi, logisztikai vitákhoz. Az már látszik, hogy az eddig Magyarországon engedélyezett öt vakcina típus egymástól kisebb nagyobb mértékben eltérő tulajdonságokkal, előírásokkal rendelkezik. Mivel itt egy önkéntes oltásról van szó, egyes politikai nyilatkozatok feltételezik a választhatóságot, bele se merünk gondolni, hogy ez milyen logisztikai problémákat okozhat a későbbiekben. Elkerültük az eddigi kommunikációs kampány sajátosságait, az oltással kapcsolatos attitűdöket és még számos kérdést. Bőven lesz még miről beszélni a következő folytatásban, amit, Kedves Olvasóink, kedd reggelre tervezünk!

Dr. Gilly Gyula „A COVID-19 oltási programról és a járvány elleni védekezésről” című tanulmánya itt érhető el.