A belső aránytalanságokra is rávilágíthat, ha kiderül, valójában mibe kerül egy-egy ellátás.
Csak egyet lehet érteni azzal, hogy a kórházak által nyújtott szolgáltatások önköltségszámításait szorgalmazza az Állami Számvevőszék a tisztánlátás érdekében, fogalmazott kérdésünkre dr. Gaál Péter. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának (SE EMK) megbízott igazgatóját a számvevők Kórházi diagnózis címmel kiadott jelentésének véleményezésére kértük.
Mint mondta, egyrészt világossá válik, mennyibe kerül valójában egy-egy ellátás, másrészt azért is fontos ezzel tisztában lenni, mert van egy uniós direktíva, amit hazánknak is implementálnia kell, s amely a tagállamokban igénybe vett ellátások elszámolásáról szól. Egyáltalán nem mindegy ugyanis például, hogy mekkora díjat számolunk fel a hazánkba érkező uniós állampolgároknak, mert ezt összhangba kell majd hozni az OEP által a magyar betegek után fizetett térítési díjjal.
A kórházak pénzügyi helyzetének javulását – amely megállapításként szerepelt a számvevők jelentésében – olyan szempontból tartja igaznak, hogy a korábbi időszakokhoz képest bizonyos szintig valóban stabilabb lett a finanszírozás, még ha reálértékben valamennyit csökkent is a nagysága. Ez persze nem jelenti azt, hogy emelkedő pályán lenne az egészségügyi ellátórendszer finanszírozása. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben már a szinten tartásnak is örülni kell.
– Reálértékben a HBCs értékét nem sikerült megőrizni, ugyanis csak jelképes emelések voltak. Mindenképpen fontos, és jól jöhet az egészségügynek az önköltségszámítás, tehát érdemes bele energiát fektetni. Arra is rávilágít majd, hogy valamilyen szintig működnek kompenzációs mechanizmusok, amelynek eredményeként az alacsonyabb finanszírozás dacára is működőképes marad a rendszer, illetve hol találhatóak belső aránytalanságok. Vannak ugyanis olyan területek, amelyek túl vannak finanszírozva, tehát innen vesznek el a kórházak, és tesznek át olyan helyekre, amelyek egyértelműen alul vannak finanszírozva. Az ilyen típusú torzulások megszüntetésére pedig mindenképpen szükség van, mert a túlfinanszírozás is inkább relatív, mint abszolút kategória – szögezte le Gaál Péter
Szintén fontos kérdés az amortizáció megoldása, hiszen működési kockázatot jelent, ha nincs rá fedezet biztosítva. Tehát a számvevők problémafelvetésével maximálisan egyet lehet érteni ebben is, véli Gaál Péter, aki szerint erre a felvetésre reagálnia kell a kormányzatnak. Hogy ez miként fog megtörténni, most nehéz megmondani, de úgy véli, megint csak odajutunk, hogy többletforrást kell beletenni az ellátó rendszerbe, hiszen a belső megtakarítások visszaforgatásából ez a kérdés nem oldható meg.
Az uniós források beérkezésével megszűntek a címzett és céltámogatások, ugyanakkor az unió egyszeri finanszírozást ad, ami azt jelenti, hogy például a műszerek, berendezések fenntartását, javítását és pótlását nem biztosítja, tehát ezek fedezetére szintén többletforrásokra lesz szükség az ágazatban.
A humánerőforrás jól ismert gondjaival is foglalkozik a jelentés. A megoldást egy komoly hr-stratégia megvalósításában és a hozzárendelt hathatós forrásokban látja az EMK igazgatója. Enyhíthet a gondon a már nyugaton bevált gyakorlat, miszerint az orvosi munkát az egészségügyi szakdolgozói kompetencia növelésével pótolják. Ez egyáltalán nem eretnek gondolat, szögezi szerintem, ugyanis egy olyan irány, amit érdemes megfontolni, akár a krízis kezelésében, akár hosszabb távon. Az elv szerint az orvos csak olyan esetekkel foglalkozzon, amihez orvosi szaktudás szükséges, a többit végezze a szakdolgozó. A kompetencia növelésével sem lehet azonban pótolni a szakorvoshiányt, ha ilyen tempóban folytatódik a migráció, teszi hozzá Gaál Péter.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!