Háziorvosok, egyesüljetek?! A praxisközösségekről

Ma a háziorvoslásról szóló szakmai eszmecserék során nem hiányozhat a praxisközösség (vagy a csoportpraxis) egyre gyakoribb emlegetése. A továbblépés lehetséges útjaként határozzák meg a szakemberek, kutatók, míg az érintettek, éppen a háziorvosok meglehetősen bizalmatlanul szemlélik a fejleményeket, azt találgatják, már megint milyen újítással próbálkoznak náluk, milyen plusz feladatokat kapnak majd ellentételezés nélkül. Úgy érzik, ha már az állam „nem ölelte magához őket", akkor más módon akarják elvenni az önállóságukat – mindezt azért, hogy az egyre aggasztóbb orvoshiányra gyógyírt találjanak a döntéshozók. Akiket persze sürget az idő, hiszen idén háromszázra ugrott a tartósan betöltetlen praxisok száma, és már nyíltan beszélnek arról a kormányoldalon is, hogy pár év múlva a jelenlegi tendenciákat figyelembe véve a praxisok ötven százaléka betöltetlen lesz. Ezt a vészterhes jóslatot nem más, mint Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Alapellátási Igazgatóságának vezetője, Vajer Péter fogalmazta meg egy szakmai konferencián nemrégiben. Ezen a szakmai fórumon mutatták be az évek óta futó svájci modell kísérlet eddigi eredményeit azzal, hogy jó ötletekkel szolgálhat az alapellátás megújításához, az orvoshiány időleges megoldásához. Arról, hogy vajon hogyan értékelik a tervezett változásokat, három gyakorló háziorvost kérdezett meg a Weborvos.

Átalakítás nélkül is bővíthető a praxisteam

Most üt vissza a fiskális okok miatt elmaradt vagy megkésett intézkedések hatása, a praxisok alacsony finanszírozása, amiből a háziorvosok nem tudnak munkájuknak, tudásuknak megfelelő bért kigazdálkodni, fogalmazott a Weborvos megkeresésére Selmeczi Kamill, a FAKOOSZ elnöke. Véleménye szerint szomorú, hogy olyan módszert vesznek elő, amely 10-15 évvel ezelőtt már Angliában megbukott: az eredményekből tanulni kellett volna, nem egyszerűen leporolni és átvenni a módszert.

– Nem látok igazi perspektívát a praxisközösségben, ugyanis épp egyik sarkalatos pontja nem tud megvalósulni: nem valószínű, hogy be lehet hozni további szakorvosi ellátásokat, miközben a kórházakban, rendelőintézetekben szakorvoshiány van. A háziorvosi kompetenciabővítés jó irány, ám a háziorvosok jelentős részének, éppen a derékhadnak, nem volt lehetősége megújítania szakorvosi vizsgáját, így ők nem tudnak ezzel élni. Az utánpótlás gondjai közismertek, nem várható a fiatal orvosok tömeges belépése a rendszerbe, bár a központosított rezidensképzés mindenképpen javítani fog a helyzeten.

A FAKOOSZ elnöke úgy látja, hogy behozhatóak más szolgáltatások a praxisba, de emiatt nem kell átalakítani a háziorvosi rendszert, inkább a bővítésben érdemes gondolkodni. A praxisteamben olyan szakembert kell alkalmazni, aki a prevenciós munkát végzi. Az ő bérét kell biztosítani a praxisfinanszírozásban, s ez biztosan olcsóbb megoldás, mint a svájci projekt, amit a támogatás megszűnése után már fognak tudni ilyen körben folytatni.

Sokat emlegetik érvként a praxisközösségek mellett szólva, hogy a háziorvosok magányosan, elszigetelten dolgoznak. Mindezt cáfolja Selmeczi Kamill: léteznek háziorvosi klubok, ahol bizonyos rendszerességgel találkoznak a családorvosok, megbeszélve gondjaikat, tapasztalataikat. Az új alapellátási törvény is segíti oldani az elszigeteltséget azzal, hogy maguk közül választhatnak kollegiális vezető háziorvost, aki segíteni fogja a kapcsolatok építését, az információcserét.

Problémásnak ítéli a rendszert a beteg oldaláról nézve is. Úgy véli, a tradicionálisan személyes és bizalmi orvos-beteg kapcsolat nehezen folytatható egy olyan, a praxisközösségnek helyet adó ellátó központban, ahol esetleg más orvoshoz kell mennie a betegnek, mert közben a saját háziorvosa épp szakvizsgája szerint lát el más pácienseket. Röviden és velősen összegzi véleményét: „Nem látom működőképesnek a szisztémát."

Téeszesítés, önkéntes alapon?

A praxisközösségeknél a menedzsmentet meg kell fizetni, ám egyelőre nem látszik, hogy erre milyen finanszírozási feltételek állnak rendelkezésre Borsi Éva, egészségügyi közgazdász, vegyes praxist vivő háziorvos, a Kasszaorvosi Szervezet elnöke szerint.

– Úgy érzékelem, hogy az irányító menedzsment jó pozíciót szerez magának a praxisközösségekben, de nem lesz igazi kontrollja, hiszen sok háziorvos egyáltalán nem ért a gazdálkodáshoz, sőt: nem is érdeklik a gazdasági kérdések, így ők nem tudják megítélni a menedzsment munkáját – fogalmazza meg aggodalmait.

Borsi Éva szerint lehet szakmailag ötletelni, de gazdasági alapokra kell helyezni mindent, s megnézni, mire van pénz. Amíg nem abból indul ki a rendszer, hogy meghatározza, mi a feladat, és ahhoz milyen finanszírozást rendel az alapellátásban (ahogy a fekvő- és járóellátásban nagyjából megvalósult), addig bizonytalan talapzatra épülnek a praxisközösségek, s ez szerinte felér egy öngyilkossággal is. „Azt is mondhatjuk, hogy téeszesítés zajlik, csak önkéntes alapon" – teszi hozzá, mondván, a praxisközösséget választó háziorvosok beviszik a közösbe a betegeiket, eszközeiket, infrastruktúrájukat abban bízva, hogy jobb lesz.

„Amíg segítség, köszönjük, ha pedig gát, nem kérjük"

– A felülről erőltetett változások óriási ellenállást válthatnak ki, ezért véleményem szerint a praxisközösségeket mindenképpen alulról kell szervezni – szögezi le Mester Lajos háziorvos, címzetes egyetemi docens. – Sokan úgy látják, hogy ismét megjelent egy új dolog, s megértem az ezzel kapcsolatos félelmeiket, bizalmatlanságukat. A háziorvosok körében nagyon nagy fokú a kiégés, így bizalmatlan, kiégett embereket kellene felrázni, s megmutatni nekik, hogy van értelme a praxisközösségnek. Magam úgy értékelem, hogy végre valami jó történik, olyan, amit befolyásolhatok, alakíthatok, s aminek köszönhetően jobbá, hatékonyabbá válhat az ellátás, javulhat a háziorvosok presztízse. A máshol bevált rendszereket jobb, ha úgy vesszük át, hogy a magunk igényei szerint alakítjuk: amíg segítség, addig köszönjük, ha pedig gát, akkor nem kérjük.

A betegek számára is változást hoz az új szerveződés, hiszen felelőssé válnak az egyéni egészségterveken keresztül saját egészségükért, fűzi tovább támogató érveit. A praxisközösségek kialakulásával nem kell attól tartaniuk, hogy sérül a négyszemközti találkozási lehetőségük orvosukkal, hiszen továbbra is saját háziorvosuk kezeli őket a praxisközösségekben is. Az orvosnak azonban lehetősége van gyógytornászt, egészségtanácsadót és más szakembereket hívnia, ha betegének szüksége van rá.

Köztudottan alulfinanszírozottak a praxisok, és ha többletfinanszírozás kerül a rendszerbe, akkor nem végeznek automatikusan a többletfeladatot a háziorvosok, hiszen a többség addig is legjobb szakmai tudása szerint dolgozott. A hatékonyságot úgy lehet növelni, ha a többletforrásokért célzott feladatok elvégzését kéri az állam, s ha gazdasági szempontból érdekeltté teszi a háziorvosokat a többletfeladatok elvégzésében – tanácsolja Mester Lajos.

Mint Selmeczi Kamilltól megtudtuk, egymilliós populációra kiterjesztve megkezdődött a svájci modell program egyszerűbb verziójának tesztelése (ezt egyelőre diszkrét hallgatás övezi - a szerz.), a pilot programok eredményeit várják, s ezek több fogódzót adhatnak majd a továbblépéshez.