Az 5 000 praktizáló fogorvosból csaknem 3300-an közfinanszírozottként dolgoznak.
A népegészségügy kiemelt területévé kell tenni a fogászatot, ugyanis, miként Beneda Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkára a Dental World Nemzetközi Fogászati Szakkiállításon rendezett szakpolitikai beszélgetésen hangsúlyozta, a közfinanszírozott fogászati ellátás "méltatlanul mellőzött" helyzetben van. És nemcsak azért, mert a szakorvosok bérét sok esztendeje nem rendezték, hanem presztízsük sem szökik az egekbe.
Ahogy a helyettes államtitkár közölte, komoly problémát jelent, hogy miként az alapellátásban, úgy a közfinanszírozott fogászati ellátásban is egyre magasabb az orvosok átlagéletkora, s nyomasztóan sok a betöltetlen praxis. A helyzeten talán változtathat, hogy a közellátás finanszírozásának megoldására a közeljövőben széleskörű szakmai egyeztetést terveznek.
Ugyanő népegészségügyi paradigmaváltás szükségességét is hangsúlyozta, mondván, mindenekelőtt a prevencióra kellene a jelenleginél nagyobb hangsúlyt helyezni.
A megelőzés fontosságát emelte ki Török Krisztina, az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) főigazgatója, mintegy folytatván az egészségpolitikus által mondottakat. Sőt, kiemelte, hogy felnőttkorban már-már késő az addigra tönkrement fogakat helyrehozni. A fogápolási szokásokat minél kisebb gyerekkorban kell kialakítani. A szakember az is elmondta, hogy noha a lakosság fogazati állapotáról legutóbb 2011-ben készültek felmérések, azért tervezik, hogy 2016-ban monitorozási hálót indítanak. Még azt is hozzátette, az egészségügy más területeivel való összehasonlításban a magyar fogászati ellátást nemzetközi színvonalú.
Hermann Péter, a Semmelweis Egyetem oktatási rektor-helyettese, egyben a Magyar Orvosi Kamara Fogorvosi Tagozatának elnöke felpanaszolta, hogy a lakosság úgy véli, a magánpraxisból valamennyi fogorvos jól keres, és a közgondolkodás szerint a fogorvosok jól megélnek a magánellátásból. A valóság azonban egészen más, hiszen az 5 000 praktizáló fogorvosból csaknem 3300-an közfinanszírozottként dolgoznak.
A fogászati prevenció célja: két nagy fogászati népbetegségünk: a fogszuvasodás és az ínygyulladás, illetve annak következményes megbetegedései és valamennyi egyéb fogászati kórkép (közöttük a daganatos elváltozások) kialakulásának megakadályozása, illetve lehetőség szerint minél korábbi állapotban történő felismerése, kezelése, gyógyítása.
Sajnos Magyarországon nem valósult meg az a WHO program, amely szerint a 6 éves gyermekek 50%-ának kellett volna szuvasodás-mentes fogakkal rendelkeznie, ez csak kb. 40% napjainkban is, és már a hároméves magyar gyermekek egyharmadának van szuvas foga. A szuvasodásban megbetegedett fogak száma 6 éves korra átlagosan 3,9 fog, 12 éveseknél 3,8 fog. Összehasonlításul: ez Európában a legrosszabb értékek között található, mert Svájcban például 0,8 az egy gyermekre vonatkozó adat. A WHO 2-es értéket céloz meg ebben a korcsoportban.
Az ínybetegségek száma is nagyon magas, a 12 éves gyermekek mintegy 70 %-a szenved ínygyulladásban, amely kezelés nélkül már fogágy-betegség kialakulásához vezethet.
Mit tehetünk? Már a várandós kismamákat terhességük első heteiben fel kell világosítani arról, hogy mit kell tenniük születendő gyermekük fogainak épségéért, hiszen a fogágy a 6., a fogak fejlődése már a 9-12. terhességi héten megkezdődik. Ha a szülők fogazata gondozatlan, rossz a szájhigiénéjük, ők lesznek a szuvasodást okozó baktérium gyermekükre történő átvitelének fő forrásai, okozói. A cumisüveges táplálás, főleg ha az cukros és savas (szörp, citrom, gyümölcslé) tartalmú, és különösen, ha a sírós baba megnyugtatására alkalmazzuk, a tejfogacskák „gyilkosaivá" válhat. A kisgyermekeket már egy éves koruk táján fogszakorvoshoz kell vinni, hogy ennek a kórképnek a kezdeti jeleit felismerje. Ekkor még a további progresszió megállítható.
A továbbiakban is félévente célszerű gyermekünket szűrővizsgálatra vinni az egyéni, lokálisan és személyre szabottan alkalmazandó fluoridprevencióra. A rendszeres ellenőrzés fontos a fogszuvasodások korai stádiumban történő felismerése és kezelése, a helyes szájhigiéne kialakítása, az optimális, helyes étrend és az esetek mintegy felében szükségessé váló barázda-zárás kivitelezése szempontjából is.
Sajnos felnőttkorban sem jobb a helyzet, egy országos reprezentatív felmérés azt mutatta, hogy egy magyar felnőtt lakosnak átlagosan 10 ép, 10 hiányzó foga van, és ebből csak 4 fog van pótolva. A szuvas fogak átlagos száma 1,5, a tömött fogaké 2,7. Ez a szám önmagában alacsony, de ha a többi paraméterrel együtt vizsgáljuk, akkor a nagyon sok hiányzó fog megmagyarázza, hogy ez a relatíve alacsonyabb szuvas és tömött fog arány nem az egészséges fogazatnak a jele, hanem annak, hogy ezek ellátásakor az alkalmazott terápia a foghúzás volt. Egészséges fogággyal a megvizsgált személyek összesen 12%-a rendelkezett, 30%-a szenvedett közepes vagy súlyos fogágybetegségekben.
Mivel az európai adatokat ismerve tudjuk, hogy mind a nők, mind a férfiak vonatkozásában Magyarország vezet a szájüregi rák okozta halálozásban, ezért a felmérés egyik nagyon fontos pontja volt a stomato-onkológiai szűrés, ahol a szájüregi rák és rákmegelőző állapotokat igyekezett feltérképezni a vizsgálat. A megvizsgáltak 11%-ában volt kimutatható valamilyen eltérés. A felnőtt lakosság 8%-a volt teljesen fogatlan, ép fogazattal mindössze 0,5 % rendelkezett.
A szájhigiénés szokásokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a páciensek összesen egyharmada jár rendszeresen fogorvoshoz, kétharmada csak panasz esetén keresi fel a fogorvosi rendelőt. A megkérdezettek 12%-a öt éve nem járt fogorvosnál. A fogmosási szokások kérdőíves felméréssel történő vizsgálata azt mutatta - amit természetesen fenntartásokkal kell kezelni, hiszen a kapott eredmények felfele torzítanak -, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező megvizsgált személyek 3%-a be is vallotta, nem mos fogat, annak ellenére, hogy azt az emberek tudják, erre milyen választ illik adni.
A nem kielégítő szájhigiénés szokásainkat az epidemiológiai felmérés eredményein túl a kereskedők és gyártók adatai is alátámasztják, ezek alapján hazánkban fejenként csupán 2,4 tubus fogkrém, és 0,5 fogkefe fogy 1 év alatt. Az aggasztó mutatók javítása érdekében prevenciós programok beindítására, félévenkénti állapotfelmérésre, óvodákban, iskolákban az egészséges életmódra történő nevelésre, és a médián keresztül a helyes szájápolással kapcsolatos felvilágosítására lenne szükség.
Kőrösi László, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) Általános Finanszírozási Főosztályának osztályvezető-helyettesétől hallható volt, hogy európai szinten majdnem egyedülállóan a magyar tb-kártyával rendelkezők csaknem valamennyi fogászati ellátást térítésmentesen vehetik igénybe. Mindenekelőtt a 18 évnél fiatalabbaknak, illetve a 65 esztendősnél idősebbeknek. Kiemelte, hogy a fogászati alapellátás finanszírozása az utóbbi 5 évben majd’ 4 milliárd forinttal nőt, napjainkban mintegy 26 milliárd forint fordítható az OEP kasszából erre az ellátásra. És, hogy mennyire nagy a szükség megfelelő számú és tudású szakemberre azt bizonyítja, hogy csak tavaly a közfinanszírozott fogászati ellátás igénybevételével mintegy 2 millióan éltek.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!