Nem mindenkit lehet minden esetben meggyógyítani. ÖEN 2. rész
A fenti címet adta előadásának Dr. Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke, a Veszprémi Csolnoky Kórház főigazgatója az Önkormányzati Egészségügyi Napok keddi rendezvényén. Ahogy bevezetőjében mondta, egy könyvet citált, ami 2005-ben született, s szerzője Mikola István volt, a későbbi egészségügyi miniszter. Hiába az évek múlása, a kormányok váltása, a helyzet nem javult, inkább rosszabbra változott.
A főigazgató hangsúlyozta, a lakosságban két véglet van egy kórház működésének megítélésekor. Az egyiknél a csodát várják, remélve, hogy a fekvőbeteg gyógyintézményben minden betegségen segítenek, mindenki meggyógyulhat. A másik, hogy az állapotok katasztrofálisak, az ellátás csapnivaló, a személyzet csak a paraszolvenciára hajt.
Jó lenne tisztázni - mondta Rácz doktor -, hogy az élet egy halálos betegség, amelynek mortalitása mindig 100%-os. Az orvostudomány csak arra képes, hogy a szervezet öngyógyító mechanizmusait segítse, vagy a kellemetlen tüneteket enyhítse. Annak a kezelésnek, aminek hatása van, az mellékhatásokkal is jár. Az orvoslás legfőbb szabálya a „Nil nocere elv". A kórházi kezelés mindenkinek veszélyes üzem, melynek minden kockázatát a legnagyobb gondosság betartatásával sem lehet kivédeni. Továbbá még az orvos sem tévedhetetlen.
Sajnos tudomásul kell venni, hogy nem mindenkit lehet minden esetben meggyógyítani. A gyógyítás nemcsak bonyolult, hanem nagyon drága, a folyamatban az eredményt a leggyengébb láncszem elve határozza meg. A gyógykezelés sikertelensége vagy a szövődmény nem egyenlő a műhibával. Bűnbakot találni könnyű és népszerű, de ezzel még nem kerültünk közelebb a probléma megoldásához – mondotta őszintén Rácz Jenő.
Az iskolázottabbak egészségesebbek
A konferencián Prof. Dr. Orosz Éva egyetemi tanár, az ELTE Társadalomtudományi Kar Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszékének vezetője felvetette, ugyan „Mit tehetnek az önkormányzatok a lakosságuk egészségi állapotának javításáért? Sok egyéb között elmondta, hogy készül „Az egészség-egyenlőtlenségek és az egészség társadalmi meghatározói Magyarországon" című jelentés (ETM-Jelentés).
Ez az EMMI Egészségügyi Államtitkársága és a WHO Európai Irodája közötti együttműködés alapján íródik, koordinátora a WHO Magyarországi Irodájából Pusztai Zsófia és Szigeti Szabolcs. A jelentés szerkesztője az ELTE TáTK Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontból saját maga és Kollányi Zsófia.
Az ETM-Jelentés további szerzői: DE Népegészségügyi Kar: Ádány Róza, Kósa Karolina és Sándor János, Országos Egészségfejlesztési Intézet: Vokó Zoltán, Vitrai József, Lindeisz Ferenc és Solymosy József Bonifác PTE Általános Orvostudományi Kar: Szilárd István SE Egészségügyi Menedzserképző Központ: Gaál Péter Az ETM-Jelentést jelenleg lektorálja a WHO Európai Irodája.
A szakember elmondta, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek, az egészség-egyenlőtlenségek növekedése Magyarország gazdasági teljesítőképességének, hosszú távú társadalmi fejlődésének, politikai stabilitásának egyik alapvető akadályává vált. Az egészség-egyenlőtlenségek a társadalom egészét érintik - a társadalmi létra mentén lefelé haladva. A közpolitika a társadalmi egyenlőtlenségek és a mélyszegénység növekedésének a problémájáról nem vett/vesz tudomást. A kormányok döntéseit sok esetben csak a rövid távú politikai előnyszerzés, és a költségvetési kényszerek motiválták, s teszik ezt ma is.
Jelenleg a gazdaság stagnálása, a növekedés tényezőinek hiánya, illetve gyengesége a költségvetési hiány-cél prioritása, a munkanélküliség, a növekvő létbizonytalanság, orvosok, egészségügyi dolgozók elvándorlása kap főként figyelmet.
Az egyenlőtlenségeknek pedig megannyi negatív következménye van. Például ha nem történik a társadalmi egyenlőtlenségek a csökkentését célzó ágazatközi kormányzati beavatkozás (és szélesebb összefogás), a gazdasági teljesítőképesség romlása, a társadalmi problémák, politikai instabilitás erősödnek és újratermelődnek.
Meglehetősen érdekes és továbbgondolásra érdemes statisztikával szolgált Orosz Éva: a legjobb helyzetű megyében élő magasabb végzettségű férfiak több mint 13 évvel hosszabb életre számíthattak a 2000-es évek első felében, mint legrosszabb helyzetű megyében élő alacsony végzettségűek. Az érettségivel nem rendelkező és az érettségizett 30 évnél idősebb férfiak standardizált halálozási rátája közötti különbség 1971-ben csak 16%, 2008-ban 94% volt.
Az egészségi állapot 2001-2009 között csak a középkorú, felsőfokú végzettségűek körében nem romlott. 2009-ben a legfeljebb 8 általánost végzett 25-74 évesek csaknem 64%-ának nem volt kielégítő az egészségi állapota. Az alapfokú végzettségű középkorú férfiak “kezelhető betegségekből" eredő halálozása a 2000-es évek elején 2,3-szorosa volt a felsőfokú végzettségűekének (a 80-as évek végén 67%-kal volt magasabb).
Milyen tényezők jelentik az egészség-egyenlőtlenségek fő okait?
Kedvezőtlen társadalmi-gazdasági és közpolitikai folyamatok következményeiről is beszélt. Elmondta, hogy az alacsony foglalkoztatottsági szint (2011-ben a 15-64 éves népességnek csupán 55,8%-a volt foglalkoztatott). Instabil, „stop-go" gazdaság és költségvetési politika érvényesül. A közpolitika „opportunizmusa" (rövid távú érdekek és költségvetési kényszerek dominanciája).
Az oktatási rendszer felerősíti a társadalmi hátrányokat. A jóléti rendszer „fordított újraelosztást" valósít meg. Az egészségügyi rendszerből jelentős forráskivonás történt. És a “hétköznapi kultúra" pszicho-szociális közeg jellemzői érvényesülnek. értékválság, a szociális tőke (helyi társadalom) gyengesége, a bizalomhiány, előítéletesség.
Drámai változások tapasztalhatóak a társadalmi struktúrában. A társadalom polarizációja, a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése, a társadalmi hátrányok koncentrálódása. A szegénység növekedése és mélyülése: a szegények aránytalanul nagy része, de nem többsége roma, a szegények és romák területi, település szerinti szegregálódása (etnikai és jövedelmi „gettók") erősödik. Ugyanígy nőtt a depriváció generációk közötti átörökítésének folyamata. Az érintett gyermekek egész életpályáját befolyásolja az ország bizonyos térségeiben az inaktivitás „szubkultúrája". 2012-ben a gyerekek (0-17 évesek) 26%-a élt jövedelmi szegénységben - hangzott el az előadáson.
Egyetemek szerepe az ellátórendszerben
Az orvosegyetemek helyzetéről Dr. Stubnya Gusztáv egészségügyi menedzser, az Egyetemi Klinikák Szövetségének alapítója beszélt, előrebocsájtva, hogy az országban működő 4 orvosegyetem részint azonos problémákkal, részint sajátos, megoldásra váró gondokkal küzd.
A fekvőbeteg-forgalom csaknem 18 %-át, a fekvő súlyszámok 22-%-át végzik a legmagasabb szintű ellátásban, ahol a magyar állam volt a fenntartó, illetve ma is az. Az egyéni és egyedi problémák halmazával – finanszírozás, irányítás – kell megbirkózniuk. A progresszív ellátás elismerése máig gondot jelent, hiszen nem csitul a vita annak definíciójáról. Kérdés továbbá, hogy a 4 intézménynek az egészségügyben betöltött szerepe mi legyen? Más és más a Szeged, a Pécs, a Debrecen és a Budapest modell.
Egyedi problémákkal küzd Szeged, Pécs az integráció után, rendezetlen a TVK és a klinikum fejlesztési projektek sora. Érdekes Debrecen integrációja vs. különélés… Budapesten sokadszorra elmaradt az ellátórendszer átalakítása.
A helyzetet súlyosbítja, az orvos létszám csökkenése, államilag finanszírozott helyek számának növekedése, egyre nagyobb oktatási terhelés. Szak- és továbbképzés rendszere folyamatos feladat, egyre nagyobb energiát igényel az idegen nyelvű oktatás, miközben a szakemberek elvándorlása miatt oktatói utánpótlás nehézségekkel küszködik.
Az idegen nyelvű képzéshez még annyit, hogy a magyar diplomának van nemzetközi elismertsége, óriási érdeklődés a hallgatói helyekért, még akkor is, ha a tandíj minimum duplája, mint a magyar diákoké. Stubnya Gusztáv nem győzte hangsúlyozni, hogy nemzetgazdasági haszon – az ÁFA, a szolgáltatások, a fogyasztás, GDP termelő tevékenység – mind-mind az idegen nyelvű orvosképzés fontosságát erősíti, hiszen az jelentős bevétel az intézményeknek és az államnak.
A kutatás+fejlesztés+informatika kiemelkedő tudományos fontosságú és jelentőségű tevékenység. Igazán jelentős nemzetközi publikációk születnek az egyetemi berkekben. Külföldi és hazai tudományos pályázatok, grant-ek forrásbevonással járnak. Nemzetközi hírnevet hoznak hazánknak és persze az egyetemeknek.
Mondandója summázásaként a szakember a gyógyítás, az oktatás, a kutatás megbonthatatlan hármas egységét említette. Amiben szinergia szükségeltetik a három fő tevékenység között. Forrásbevonás több csatornából is lehetséges. Kihívás: oktatás minőségének megtartása, új szemléletű egészségügyi ellátás regionális sürgősségi központokként. Cserébe ott a tudásexport lehetősége.
Pusztába kiáltott vészjelzések az egészségügyről?! ÖEN 1. rész
Aggályos a kényszernyugdíjazási kormányhatározat ÖEN 3. rész
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!