János kórház: Dobjunk ki mindent, ami régi?

Az elmúlt évek kórházi médiaszereplésének központjában talán a legtöbbször a Szent János Kórház állt. Nem szeretnénk belemenni a híradások valóságtartalmának elemzésébe, de véleményünk szerint kimondható, hogy a János betegellátása és infrastruktúrája sem nem jobb, se nem rosszabb a hasonlóképpen magára hagyott, nem felújított kórházakénál.

Az összehasonlítás akkor a legfájóbb, ha olyan kórházzal történik, amelyet az elmúlt évtizedben tízmilliárdos nagyságrenddel fejlesztettek. A kérdés, hogy a főváros budai területének egyetlen teljes körű felnőtt és gyermek sürgősségi központja miért nem tudott sikerrel pályázni felújításokra.

Az okok közül talán az egyik legjobban felfogható, hogy a Szt. János Kórház területe sokak képzeletében más célra talán jobban hasznosítható. Ezt az érvelést erősen cáfolja az a tény, hogy a 2007-ben bezárt kórházakkal érdemben semmi nem történt. A másik, hogy túl sokba kerül a pavilon jellegű kórház, jelenlegi struktúrájában nem felújítható, egészségügyi ellátásra alkalmatlan. Az, hogy túl sokba kerül, természetesen relatív megközelítés, az összeg azonban semmivel nem különbözik nagyságrendjével a más kórházakra fordított fejlesztési pénzektől. Ha egy negyvenezer fős kisváros kórházát 5 milliárd forintból újítjuk fel, akkor ez a forrás nem is tetemes egy, a szakmák szerint változóan 250–450 ezer lelkes populáció ellátásáért felelős kórház esetében.

Építészeti szempontból sokan kizárólag tömbkórházi fejlesztést tartanának támogathatónak. Ez a viszonylag új keletű vélekedés mára szinte merev dogmává vált, amelyet nagyon nehéz kisöpörni a fejekből.

Vegyük sorra a felvetéseket! Felújítható-e modern építészeti elvek alapján egy hegyvidéki, zöldövezeti, hagyományokkal és szakmailag teljes struktúrával rendelkező, építészetileg pavilon jellegű kórház? Az egyik fő szempont a kórház megközelíthetősége. Ez a János-kórház esetében a Hűvösvölgyi, Budakeszi, Budaörsi út és Alkotás utca csomópontjában adott, parkolóhelyekkel rendelkező tömegközlekedési csomópont, ahol évek óta jól működő helikopter-leszálló is van.

Rendelkezik-e a kórház a területi és sürgősségi betegellátás teljes spektrumával? A Szt. János Kórház a tőle pár száz méterre lévő Semmelweis Egyetem Kardiológiai Centrumával közösen kialakított együttműködés eredményeképpen képes a betegellátás teljes területén dolgozni, nem szükséges a szakmák idecsoportosítása.

Természetesen nézzük meg, építészetileg hasznos-e a kórház teljes lerombolása és tömbkórházszerű újraépítése, vagy esetleges új szempontokat is figyelembe kell venni, és többek között környezettudatos módon, új szemlélettel megtervezni egy olyan kórházi felújítást, amelynek a célja az örökség megtartása mellett a fenntarthatóság.

A bennünket körülvevő épületek kialakításában részt vevő építészek és más szakemberek, illetve az élet különböző területein – ideértve a kormányzati szerveket – tevékenykedők egyre növekvő figyelemmel kísérik a fenntarthatóságot és a fenntartható fejlődést. Az utóbbi szempont legismertebb meghatározását a Brundtland Bizottság alkotta meg 1987-ben: „Olyan fejlődés, mely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket."

A fenntartható fejlődés mára fő üggyé vált; már nemcsak bizonyos érdekcsoportok beszédtárgyát képezi, hanem globális kérdés, része a kiemelten fontos információknak, benne van a napi hírekben, most pedig az egyén és annak felelőssége van a célpontban.

Az épített környezetet tartják globálisan önmagában a legintenzívebb szénlábnyomot hagyó ipari szektornak. Köztudott, hogy a klímaváltozás nagymértékű széndioxid-kibocsátási problémát hoz magával. Nyilvánvaló tehát, hogy az épített környezetnek jelentős szerepe van a mérséklésben, mint például a fosszilis üzemanyag alapú energiakövetelmények csökkentése, és azok nem szén-dioxidot termelő alternatív energiákkal történő kiváltása.

Számos rendszer létezik a világon az épületek és épületfejlesztések energiahatékonyságának kiértékelésére; ilyen például a LEED, melyet az Egyesült Államokban, és a BREEAM, melyet az Egyesült Királyságban alkalmaznak. Szemben a bontással és új épületek építésével, ezek a rendszerek nagyra értékelik a meglévő épületek megtartását.

Rengeteg fölösleges energia kell olyan építőanyagok előállításához, mint a beton, tégla, burkolólap stb. Ezen energia számottevő részét meg lehet spórolni, ha a meglévő épületek megmaradnak és átépítésre kerülnek a legújabb követelményeknek történő megfeleltetéssel. A bontás hulladék keletkezését is magában foglalja, melynek elhelyezését környezetvédelmi szempontból a lehető legjobb módon kell megoldani.

A legújabb, környezetileg érzékeny épülettechnológiák magas hősúlyt javasolnak. A Szent János Kórház épületei pontosan ilyenek; szerkezetüket masszív falak és födémek adják. Az épületek a meglévő szerkezet felhasználását és a legújabb gépészeti és elektromos rendszerek beépítését eredményező megoldással megújulásra készek.

A jövőben kiemelten fontossá válnak a kórházak fenntartási költségei.
Alan Short építész, a Cambridge-i egyetem professzora így fogalmazott: „Bár jelenleg az épületek képesek megbirkózni a hőhullámokkal, a 2030-as évek közepére ez már nem lesz így, amikor is kórházaink fokozatosan egyre veszélyesebb helyekké válnak a nyári időszakban – ráadásul pénz nélkül ezen nem lehet változtatni."
Karbantartási költségek és fenntarthatóság szempontjából a magas hősúlyú épületek megőrzése és azok legújabb, energiahatékony gépészeti és elektromos rendszerekkel történő felújítása tehát a lehető legjobb irány.

Egy csodálatos új kórház létesülhetne a meglévő épületek új elemekkel történő összekapcsolásával, ezzel a lehető legjobban eleget téve a legmodernebb kórházi tervezés szabta követelményeknek. Ilyen típusú fejlesztésekre számtalan jó példát láthatunk az Egyesült Királyságban és más nyugat-európai (heidelbergi és mannheimi egyetemi klinikák) és amerikai országban, kimagasló eredményekkel.
A kor követelményeit száz évvel ezelőtt maximálisan kielégítő kórházi együttes (földalatti épület-összekötő folyosók, kellő belmagasság által adott légtér) nemcsak építészeti emlék, hanem a mai napig ergonómiailag is kiemelkedő helye a gyógyulásnak, ahol az ember fizikai felépüléséhez a zöldövezeti környezet hatására a szellemi gyógyulás is adott.

A II. és XII. kerület óriási lakott területének szívében elhelyezkedő, vitathatatlan építészeti értékkel bíró épületeivel a Szent János Kórház rendkívül fontos átépítési célponttá válhat.

Julius Szekeres
Dr. Nyulasi Tibor